Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az ûi'szàggyûîês képviselőházának 307. taos eentráléknál i&. Ott is legfeljebb 25%-ig értékesíthetjük a szenet. Itt tehát olyan fontos vegyészeti nyersanyaggal kell számolnunk, amelyet ai jövő évszázadok résziére meg kell mentenünk. Kézenfekvő volna az a itetel, hogy használjiuk fel hát vízierőinket. Sajnos, ezen a téren is szo* mora helyzetben vagyunk, mert a pontos mérések beigazolták, ( hogy Magyarország vizierői, tehát a folyóinkban rejlő energia, az úgynevezett fehérszén, oly kevés, hogy ha ezt maximumig tudjuk is kihasználni, tehát a legnagyobb vizieü'őt szolgáltató Mura és Dráva, val amint a Felső-Tisza mellékfolyói. közül különösen a Visó folyásában rejlő energiákat összeadva, de hozzászámítva ehhez az északi felföldön lévő folyók energiáit is, akkor is egész energiafogyasztásunknak legfeljebb 10—15% át tudjuk mindebből pótolni. A folyóinkban rejlő energia tehát oly kevés,, hogy ezzel teljes pótlásról szó nem lehet. Anynyívai is inkább kell azonban növelnünk az így előállított energiamennyiséget, hogy ezzel. is minél tovább elodázzuk azt az időpontot, amikor a szén és olaj, valamint a gáz kifőgyása veszélyezteti a technikát. A magyar technikusok közül sokan foglalkoztak a vizierők kérdésével és erre vonatkozólag meglehetősen pontos és nagyon értékes tanulmányok állnak rendelkezésre. így nagyon értékes az egyik legutóbb elhalt magyar mérnök, Benedek Pál tanulmánya a vizierőkről. ö különösen a Visó völgyére hívja fel az érdekeltek; figyelmét, ahol körülbelül másfélmilliárd köbméter víz tárolására van lehetőség. Itt kapcsolódik, a kérdésbe az iparnak, de (különösen a mezőgazdaságnak az érdeke, mert hiszen az ipar éppen a vizderőkben rejlő energia kisebb volumene révén ezen ,a téren csak kis mértékben van érdekelve. Ezek a háborúutáni évekre előre látható problémák, amelyek ma előttünk állnak, nemcsak bennünket foglalkoztatinak. hanem foglalkoztatják egész Európíát és főleg a tengelyhatalmak vezető erőit, a németeket is. Ott kidolgozás alatt állanaik nagyvonalú európai elektromos energiatervek. Ezek középpontjában az Alduna Vaskapu-szakaszának óriási energiát jelentő viziereje áll, de éhben a nagyvonalú elgondolásban a Vaskaputól a. svájci vízeséseken és a felsőrajnai vizierőkön keresztül egészen a norvég vizierőíkig olyan messzeágazó, hatalmas távlat áll előttünk, amelybe természetesen nekünk is bele kell majd kapcsolódnunk a — sajnos — kis mértékben rendelkezésünkre álló vizier őinkkelTagadhatatlanul fennáll az a sokszor jogos aggodalom, hogy a nemzetek közötti differenciák, egy nemzetközi konfliktus esetén a hadviselő felek első gondolata természetesen az ilyen »Überland-Centrale«-k elvágása lesz, amikor mii természetesen kikaipcsolódnánk ebből az energiaszolgáltató áramkörből. Nekünk tehát mindenáron gondoskodnunk kell arról, hogy ebben a kérdésben teljesen és tökéletesen önállósítani tudjuk magunkat, Kövid idő áll rendelkezésemre, így csak egyetlen, az előadó úr által is felvetett problémával kívánok még foglalkozni, ez pedig a mérjnökkérdés. Az iparügyi miniszter úrnak súlyos gondokat okoz az energiakérdésen túl a mérnök- és munkáskérdés megoldása is. Kétségtelenül nagy hiánnyal állunk szemben mindfeiét vonatkozásiban. A méraökhiáiny olkait kutatva, talán két [ ûîêsè Î94È november Í7-en, kedden. 41S (momentumra hívmám fel az iparügyi mínisz* •ter úr figyelmét. Az egyik az a kétségtelen tény, hogy a tanulmányi időnek mind nagy ob'bmérvű meghosszabbodása folytán mindinkább megnehezedik azoknak a szülőknek helyzete, akik gyermekeiket erre a pályára adják. Ma már tudjuk, hogy az elemi islkola és a nyolc középiskola elvégzése' után tulajdonképpen öt évet kell számítanunk a műegyetemre. A tanulmányi idő szorosan véve csak négy és fél év, de az utolsó, a tizedik félévre esnek a szigorlatok, valóban tehát öt esztendővel kell számolnunk- Erre követlkezik még a két katonaiév is, úgyhogy ebben a vonatkozásban tanulmányi téren a középosztály annyira megvan terhelve, hogy most mindinkább előtérbe lép az a helyzet, hogy a közép; osztály fiatalsága inkább a felszabaduló ipari és kereskedelmi pályákra tódul, mert ehnez soklkail kevesebb iképzés szükséges és esetleg a kereskedelmi iskolai végzettséggel megelégedve«, a műegyetemi képzés öt nehéz esztendejét ki lehet hagyni. A másik ok, amelyre fel kívánom hívni az iparügyi miniszter úr figyelmét, az, hogy különösen a közületeknél egészen különleges anomáliákat látok a mérnökök beosztásában. Amíg a magángazdasági életben mindlen vállalat! minden egyes alkalmazottjának, legyen az akár mérnök, akár művezető, akár munkás, munkaerejét úgy igyekszik beállítani a maga munkájába, hogy annak tudása lehetőleg a száz százalékot megközelítőleg kihasználható legyen, addig a közületeknél e téren hallatlan pazarlással állunk szemben. Méltóztassék, megfigyelni bármelyik közületeit. Ha egy közületnél — mondjuk — húsz mérnök van beosztva, ekkor közülük a legtöbb esetben osak öt foglalkozik a tulaj cHonképpeni mérnöki problémákkal, a többi — nagyon sokszor 80% — adminisztrál, reprezentál, irodai munkát végez, nagyon gyakran olyan munkákat, amelyekre egy négy polgárit végzett irodai segédtisztet is be lehetne állítani. (Úgy van! Úgy van!) Hogy csak egy kiáltó példát mondjak, nem a mérnöki karban ugyan, de az egyik Máv. üzletvezetőségnél tudok egy jogi doktorátussal rendelkező főfelügyelői rangban lévő embert, aki a Máv.-orvosok orvosi statisztikájának összeállításával foglalkozik. Ez az egész munkája, — semmi több — tehálti tulajdonképpen egy négy polgári iskolát végzett laboráns munkáját végzi. De számtalan ilyen eset van a mi egész állami életünkben. Ez magyar betegség. Ismerjük ezt. Ezt nem lehet a kormány rovására felhozni, mert hiszen ennek eredete nyolcvan évre megy vissza, egy egész korszak, az egész liberális korszak bűne ez. Talián módja lesz a» iparügyi miniszter úrnak arra, hogy mindezeket a nem mérnöki alkalmazásban lévő urakat mostani munkakörükből kiemelve olyan helyzetbe hozza, hogy valóban beleilleszthetők legyenek ipari termelésünk fontos vonalába. Nem mulaszthatom el, hogy néhány szóval ne foglalkozzam a művezeitiőképzóssel is, ]. Az előttem szólott 'ellenzéki képviselő úr is igen helyesen tárgyalta ezt és nagyon tárgyilagosan foglalkozott ezzel a kérdéssel. (Börcs Já# nos: Mint mindig!) Ipariskolai tanárokkal való megbeszélésekből merítem azt a megállapításomat, hogy az ipairiskolák iránya túlzottan humanisztikus és a tulajdonképpeni szakismeretekre kevés idő jut ott. Ezen a téren a kultuszminisztérium befolyása túlzottan érvé-