Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
410 Az országgyűlés képviselőházának 307, koztatott minden dolgozóra való kiterjesztéséit, függetlenül attól, hogy az illető értelmiségi vagy fizikai munkás, ki«- vagy nagyüzem alkalmazotitja-e. Arra az esetiegies ellenvetésre, hoigy a családi pótlék kiterjesztése maga után vonná a családos! munkások alkalmazásától való idegenkedést, — ugyanis hallottam már ilyen hangokat, — az a szerény megjegyzésem, a koirmány kötelessége gondoskodni áriról« hogy ez meg ne történhessék. Meg vagyok győződve arról, hoigy a kormány megtalálja a módot arra, hogy ez meg ne történhessék. A munkaadlók részéről fizetendő hozzájárulásra vonatkozóan pedig meg kell találni a módját annak, hogy a hozzájárulás ne veszélyeztesse a kisiparosok létalapjait. T. Ház! Foglalkozni akarok még # egy kérdéssel, amely időszerű és amely ma szinte megoldhatatlannak látszik, a munkásság lakáskérdésével. Ezzel kapcsolatban pro és kontra hallottunk már különböző indítványokat, megoldási lehetőséig eket. a nóta vége azonban mindig az, amit az előadó úr is mondott, hogy jelenleg háború van. anyaghiány van éd így a íakáskérdésben gyökeres változás csak a hár ború után várható. (Palló Imre: Gettóba a zsidókat! Mingy árt lesz lakás! — Zaj a szélsőbaloldalion.) T. Ház! Azt, mi is tudjuk, hogy háború yau és hogy anyaghiány van. de azt is tudjuk, hogy az « fölött való meditálással nem fogjuk tető alá juttatni a lakásnélküli dolgozóVat és a fiattal házasokat, ezeket pedüar tető alá kell Juttatnunk. Nézzünk tehát körűig hogy mit tehetnénk. Méltóztassék megengedni, hogy ismértések néhány lehetőséget, amivel a mai lakásínségen nagvon sokat lehetne enyhíteni, sőt ne*" tartom Valószínűtlennek azt sem. hogv azokkal teljesen meg lehetne szüntetni * laká«ín«'W'vf p« meg lehetne oldani ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T, Ház! A háború valamennyiünktől áldó-" zatókat követel. Mi szívesen áldozunk. Nem t"dom azonban belátni, hogy a zsidóság ebekből az áldozatokból miért nem veszi ki me«s" a arányszámán felül P részét, Ha katonának ke 1 ' menni, akkor a mi fiaink mennek el V^tonámik és eközben a ^sidó lee-álisan va»*v illegálisan gazdagszik. Ha többed kell dolgozni. akVov megint osak mi vasavunk azok. akik többet do 1q-ozunk. Ennék következtében a zsidó. minthogy snkkla 1 nagyobb százalékban mimika;* dó. az«z talán helves ebben azt mondhatnám. + őkeadó. mint munkavállaló, megint csak gazdagszik. Közttudomású. hogy Budapest lakosságának mintegy 60 százaléka egyszobás és egvszobakonybás lakásban lakik és ez a 60 százalék nem a zsidóság közül való. Azt hiszem ezekntán. liogy a megoldás tisztán látható és kézenfekvő. Tessék elsősorban a zsidó nagylakásokat és kettős lakásokai igénybevenni a lakásínség megszüntetésére. Ha azonban az ígv felszabadnia lakások nem volnának elérendők a lakásnélküli dolgozók hajlékhoz, Juttatására, akkor kérem, hogv a kormány szólítsa fel a Budapesten és Pfstkörnvéken, de ha a szükség úe*v kívánja, akkor vidéki városokban is, a több lakással rendelkező keresztény magyarokat. bo<rv megfelelő áron és megfelelő garancia mellett adlják át felesleges lakásaikat az arra rászorulóknak. Ha ez a felszólítás eredménytelen maradna, — amit nem merek elhinni — akkor pedig jöjjön a lakásrekvirálás. Ma ue-vanis nagyon erősen kísért megint a vagónlakások ülése 1942 november 17-én, kedden. réme és azt hiszem, annak, hogy még nincsenek vagónlakók. egyedüli oka az, hogy nincsenek vagonok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalán.) T. Ház! Csak egészen rövidem, néhány szóval akarok még megemlékezni a közellátás kérdéséről. Tudom, hogy ez a kérdlés nem az iparügyi miniszter úr, hanem elsősorban 1 a közellátásügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, de azért legyen szabad egy-két pontban összefoglalva előterjeszteni konkrét kéréseimet. Kérem a Budapesten és a Pestkörnyékien lakó munkásság egyöntetű ellátását. A.z, ellátással kapcsolatban kérem a hadiüzeini esi hadiüzemi munkások közti különbség megszüntetését. Végül kérem a végleges rendezését annak a kérdésnek, hogy ki a nehéz és ki a könnyű testimunkás, mert ezen a téren tökéletes rendezetlenség van. A múlt esztendőben ezzel a kérdéssel is foglalkoztam, de azóta ezen a téren sem történt semmi néven nevezendő változás. T. Ház! Egy régóta vajúdó kérdés, amelylyel még foglalkoznom kell, a munkaközvetítés kérdése. Sem időm, sem kedvem nincs ahhoz, hogy a. szociáldemokrata párttal a szak szervezetekről és a szakszervezetek munkaközvetítéséről vitába szálljak, csak érinteni akarom azt a kérdést (Kábók f Lajos közbeszól.), amelyet már többször említettem. Ismételten volt szerencsém ugyanis az ebben a kérdésben vallott álláspontomat és álláspontunkat leszögezni. Ezt_ ma is teljes egészében fenntartom, annál isi inkább, mert ez mindenben egyezik nemzetisizocialista pártszövetségünk és az öntudatos magyar dolgozók álláspontjával. A legnagyobb abszurdumnak tartom, hogy egy politikai párt, különösen egy a nemzetiszocialista euir'ópai felfogással és világnézettel szembenálló párt tartja kezében Magyarország munkaközvetítésiét. (Piukovich József: Marxista alapon!) Tudatosan mondtam pártot, mert a papírforma; szerint ugyan a szakszervezetek végzik a munkát (Abonyi Ferenc: Egy és ugyanaz!), azonban köztudomású, hogy a szakszervezetek tevékenységét a párt irányítja. (Ügy van! Űay von! a szélsőbalotdalon. — Kaíbák Lajos közbeszól.) Hiszen tagadhatatlan, hogy a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek vezetői azonosaik. (Kábák La Jos közbeszól. — Zaj. — Palló Imre: Dehogy nem kell! — Zaj. — Elnök csenget.) Ebből tehát logikusan következik, hogy a munkaközvetítésnél elsősorban -a szociáldemokrata szempontok éirvényesülnek (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol dalon-), amelyek egvenlők a marxizmussal, tehát egyenlők a zsidó világuralmi törekvésekkel. (Ügy van! Ügy van! — Taps a széls& baloldalon.) Ez pedig azt hiszem, a nemzet jól felfogott érdekében nem kívánatos és ebben — merem hinni — valamennyien egyetértünk. (Abomyi Ferenc: A belügvminiszter úr-nem ért egyet!) Elengedhetetlenül szüksélges tehát, hogy addig is, amíg a munkaközvetítés végleges rendezése meg nem történik, a szoeiáldeimiokrattai párt és a szakszervezetek szétválasztassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez csak úgv harthátó végre^ ha a szociáldemokrata vezetőket eltávolítják a szakszervezetek vezetőségéből (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mokcsay Dezső: Államosítani!) és a szakszervezetek kormánybiztossal az. élükön olyan vezetőket kannak, akik ezen a téren szakemberek és akiknek a személye garancia arra. hogy a munkaközvetítés te,
