Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

Az országgyűlés képviselőházának 294. ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. 31 itt jó közigazgatás legyen. (Helyeslés.), Ha pedig- jó közigazgatást akarunk, akkor tekintet nélkül arra, hogy melyik magyar ember ül a kormányon, ezt a kérdést csakis egyedül egyetemes nemzeti szempontok alapján szabad megoldani. T. Ház! Közigazgatni nemes érteilemben véve annyit jelent, mint az életet irányítani, a magyar élet irányításához pedig egészen rátermett embereik kellenek. A magyar jövő függ attól, hogy erre ai célra az embereket helyesen válasszuk ki és miegíelelő posztra állítsuk. Az előttünk fekvő javaslat ezt a célt szolgálja, alkalmas ennek megvalósítására, ezért pártom és a magam nevében örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és tops a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vezérszónok oki közül szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat il leti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Minden háború a közigazgatási munkát felduzzasztja. sokszor kétszeresére és háromszorosára. Ettől függetlenül azonban^ minden húsz vagy harminc évben újra és újra ravízió alá kell venni a közigazgatási törvényeket és összhangba kell hozni, racionalizálni kell, egyszerűsíteni kell a f elbur jánozó sok-sok intézkedést. Mi erről megfeledkeztünk. Még a régi világháborúból hordoz közigazgatásunk sok felesleges felada tot magával. De nem nyúltunk hozzá a köz igazgatás átrendezéstélhez az országgyarapodással kapcsolatban sem, holott természetes lett volna, hogy a pár megyéből álló trianoni Magyarország centralisztikus törekvései után most, a nagyobb területek, a széteső országrészek idején elkövetkezzek a decentralizáció termesztés korszaka. De itt van a zsidókérdés végrehajtásának igen bonyolult, sokágú és a közigazgatást ugyancsak megterhelő problémaköre is és itt van a mostani világháború, amely természetszerűleg a közellátás, a közélelmezés ezer és ezer problémájával fekszik ismét reá közigazgatásunkra, tehát isniét duplájára duzzasztja a közigazgatás teendőit. Ha tehát valamikor. akkor most volna itt az ideje a legfrissebben annak, hogy legalább a közellátás terén és az egyéb háborús teendők tekintetében revízió alá vegyük a közigazgatás teendőit és megszabjuk: mit kell magának az államnak feltétlenül elvégeznie, mit adjunk át ai foglalkozási autonómiáik számára ű® mit adjunk át magának a társadalomnak. Reformra tehát alaposan reászorul közigazgatásunk. Az előbb említett történelmi okok következtében is. de belső okok következtében is szükség volna; a természetes átrendezésre a szervezeti hatáskörök célszerű beosztása végett. Szükséges, hogy szétválasszuk már egyszer, mik a községi és mik az állami feladatok. Szükség volna arra, hogy a visszatért területek unifikáció.iát végre már egyszer tökéletesen keresztülvigyük és itt nein utalok másra, csak például a társadalombiztosítás terén fennálló ellentétekre. Itt van azután egész tanyai közigazgatásunk, "itt Van'a községek közigazgatása. A .30.000 lakosú, nagy alföldi városHszeirű községet ugyanúgy kormányozzuk, mint egy dunántúli, baranyai 300 lélekkel bíró községet. Itt van a megoldásra váró problémák közül Budapest és környékének legutóbb felvetett rendezési problémája. Itt yatn a hatásköröknek aninaryiszor emlegetett revíziója, itt van az ügyintézés egyszerűsítése, a fellebbezési fórumok redukálása, azután itt van a közigazgatási bíróság alsó tagozatának évtizedek óta megigért s szükségesnek ítélt kiépítése. Azután itt van egy másik probléma, ugyancsak 12 év óta. Annakidején kineveztek egy racionalizálási kormánybiztost, aki iaz előterjesztések özönét tette meg 10 vagy 12 évvel ezelőtt. Kérdezem, hogy ma, amikor igazán a legnagyobb szükség volna a közigazgatás racionalizálására, miért nem nyúl hozzá ehhez a kérdéshez a kormányzat és miért nem hoz ide e tekintetben javaslatot! Kérdezem továbbá, hogy ha már alkotni akarunk az önkormányzat terén is, miért ne tudnánk például éppen az önkormányzat összetételének megváltoztatását keresztülvinni? Teljesen anakronisztikus és egyébként is a legtökéletlenebb kiválasztási módszer a virilizmus, amely kizárólagosan csak a tőkére, a pénzre és a vagyonra van alapítva, tehát éppen ezért a legtökéletlenebb kiválasztási mód. Eat a rendszert tökéletesen meg kellene végre szüntetni, amikor Budapestre nézve már két év-> tized óta meg van szüntetve. Sok minden kiált tehát a közigazgatás terén revízióért s mindezek helyett és mindezek ellenére itt van ez a centralisztikus javaslat, amely szinte mellesleg, szinte ötletszerűéin, de különösebb indokolás nélkül vesz elő egy ötven év óta sarokba állított kérdést a választásnak és kinevezésnek kérdését s ezt hozza ide most a legválságosabb pillanatban, amikor a, legjobban meg kell gondolnunk, Ihogy vájjon szabad-e régi intézményeinkhez, bevált intézményeinkhez hozzányúlni, (Igás! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Hónapok munkájának kellett volua megelőznie e kérdés tárgyalását, kellett volna, hogy egyetemi professzorok, tudósok hozzászóljanak, folyóiratok megvitassák, kellett volna, hogy a publicisztika kellő módon hozzászólhasson. Ezzel szemben a javaslatot két nappal ezelőtt ka,ptuk meg kinyomtatva és két nap multán tárgyalnunk kell s amikor a napisajtóban hozzá^ akarunk szólni, az' igen t. belügyminiszter úr cenzor ja kihiizza és nem engedi, hogy a cikk napvilágot lásson. (SzÖllősi Jenő: Lehetetlen állapot! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a jó közigazgatás. — Mozgás.) Igenis így van, mert úgy tudom» hogy a királyi ügyészen kívül a cenzurabizottság'ban helyet ' foglal minden minisztérium megbízottja és a vonatkozó reszortok szerint bírálják el a cenzúrára kerülő cikkeket, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Én nem cenzuráztattam ki egy cikket sein!) Nem azt mondotm, hogy a miniszter úr személyesen teenziurat gyakorolt. • (vitéz Keresztes-JFisclier Ferenc belügyminiszter: Én tőlem írhatnak!) Elképzelem, hogy sokkal fontosabb dolga, van a miniszter úrnak, miiitsemhogy sajátkezűleg cenzúrázzon. Ezt nem tételezem fel. A kormányok maguk felismerték, hogy vannak teendőink ezen a téren és megfelelő programmal voltak és programmnyilatkozatokat tettek ebben az irányban. Maga a miniszter úr is 1934-hen, nyolc évvel ezelőtt jelentette be, hogy a reformjavaslatokat a közigazgatás terén most már hoznunk kell. Azután 1938-fban, nyilván visszautalva a négy óv előtti kijelentésére, a imdniszter úr azt mondta: vissza kell adnunk a; közönség* bizalmát a kormány Ígéretek iránt, amelyekkel a közigazgatás egyszerűsítését többízben kilátásba helyez-