Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
408 t Az országgyűlés képviselőházának 307 ügyi, mind a kultuszminiszter úrnak azért, hogy középfokú szakiskolák létesítésével, ha lassan i% de előmozdítják az utánpótlás-nevelést. (Éljenzés a középen.) Ezek a szakiskolák lesznek hivatva, különösen, ha még sok létesül belőlük, mert még nagyon sokra van szükségünk, (Ügy van! Ügy van!) — és ha humanisztikus irányú oktatási rendszerünk erős ebb en szakirányúvá váük, ami elengedhetetlenül szükséges — (Ügy vem! Úgy vun!\), hogy az annyira égetően sürgős művezetői, műhelyvezetőig és technikushiány kérdésének megoldását elősegítsék. Az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban azonban egy veszélyes jelenségre^ kell még felhívnom a miniszter úr figyelmét és ez a zsidlók harlatlasn arányú térfoglalása az egyes ioari pályákon. (Ügy van! Ügy van! —Szabó Gyula: Veszedelem!) Ahogyan a zsidóság leszorult az értelmiségi és kereskedelmi pályákról teljes erővel rávetette magát az ipari pályákra és azok között a, kevesebb fizikai munkál de nagyobb kereseti lehetőséget kínáló pályákat a szó szoros értelmében elözönlötte. Hogy ez a térhódítás milyen arányú, erre vonatkozólaig l^íryen szabadi eervnéhány adatot felolvasnom. (Halljuk! Halljuk!) Az tJj' Magyarság foglalkozott a közelmúltban a zsidóságnak a kisipari pályákon jelentkező térfoglalásával. fin magam is ellenőriztem ezeket a statisztikai adatokat és megborzadva állapítottam mesr. hogy milyen .arányban növek J szik a zsidóság térfoglalása. 1936—3J-ben & statisztikai adatok szerint a ruházati iparban, a bőriparban a bőrdíszműipairh an, a cipészioarban 16.4% volt a zsidó tanoncok szánia, 1941—42. évben pedig már 44.3 százalék, ebből a bőrdíszműves, bőröudöö és tokkészítő szakmában 1942-ben 62.3% volt az arányszámuk. A szűcsiparban 30.9%-ról 59.1%-ra emelkedett ez a szám. A férfi-nőszabó .takács, horkoló és szövőiiparban 8.6%-ról 33.3 %-ra emelkedett az arányszámuk. íPiukovich József: Szörnyű!) A. nemesfémipaírhan, például az ötvös arainkműves és ezüstműves szakmában az 1937—38. évi adatok szerint 19.8%. az 1941—42. évi adtatok szerint, pedig már 48.1% volt a zsidó tanoncok számai. És e/t így foilvtathatuám a vég^etpkiff. Hiszen a miniszter úr... (Egu hang a balközéven: És a kubikos-sza-fámában?) Hogy mennyi van a kubikos-szakmában'? Sajnos, sem a kubikosok, sem a hajóácsok, sem a ka^ zánkovácsok között -nem találtam zsidókat ezekben a statisztikákban. (Reibel Mihály: Hányását sem! — Palló Imre: Ott nem lehet keresni!) Azt hiszem, ezek a számok igazán világosan beszélnek és igazán világosan meghatá* ^ozzák teendőinkpt elsősorban az iparügvi Vormánvzat teendőit ezen a téren. (Szabó Ovula: Ű^y vau! Süvgősenn Kérem ai miniszter urat- ho«rv addfip' is. amíg a. numerus nulltwa mpsrv"lnsítható lesz. meirtnri valamennyien pzen atz elvi qlnnon állunk (Ügy iMn! TT ff y van! a Szélsőbololdalav.) vessen véeret ennek a •"emkíván^+'O-ss inváziónak ê** akadálvozza mec, ho-ffv a zsidók az iparban, de különösen annak ßtryps ágazataiban arányszámukon felül Itó" lyp^kpidbe^s^nek el. (XT ay va'n? Üay van! a, szélsőbal oldalon.) Ha okvetlenül szükséges aiz, hoo*v rn'^o; pn-v rövid ideio* $«yytit* éljünk a zsidókkal, akkor ne engedjünk nekik eisry iottá^vival sem többet, mint ameunvi őket prán^számnknál fo<rva és ma érvényben lévő förvénveiink szerint meigílleti de ezt valóban tartsuk be, erre: kérem a miniszter urat, , ülése 1942 novemher 17-én, kedden. (Piukovich József: Ez a legkevesehb! — Palló Imre: A többit gettóba!) "Egy másik, már régen megoldásra váró kérdése a munkásságnak a munkaidő kérdése. A miniszter úr ismeri ezt a kérdést, többször volt szerencsénk a miniszter úrral erről beszélni. Itt ismét le kívánom ^zög^zni azt, amit már elmondottam, hogy ennek a kérdésnek végleges rendezésével nem azt alkarja a munkásság, hogy különösen most ai Ihiáború idején rövidebb legyen a munkaideje, hanem azt, hogy ha a munkavállalók belátják — és> ezt belátják — hogy a háború következtében többét kell teljesíteniök. többet kell dolgozniuk, akkor be kell látnia a munkaadónak is, hogy ez a többletteljesítmény külondíjazást érdemel, annál is inkább, mert a munkás túlórázásának következtében a vállalkozó jövedelme is emelkedik fPaliló Imre: Világos!) és a munkás jogosan kéri ebből 1 a jövedelememelkedésből, ebből ia jiö vedelem többletből aiz őt megillető hányadot. (Helyeslés.) A többmunka erősebb táplálkozást is von maga után, ez egészen természetes és erTe — nem is beszélve közellátási nehézségeinkről — a munkásnak valahol meg kell találnia a. fedezetet. T. Ház! Még egy kérdést legyen szabad a munkaidővel kapcsolatban feltennem — s erre szeretnék megnyugtató választ kapni a miniszter úrtól —: mi az oka annak, hogv Magyarországon a normális munkaadó 6 és 12 óra között minden variációban megtalálható'? Határozottan állítom, hogv a munkaidő egyöntetű rendezése után. ha a köz érdeke megkíván ía, ugyanolyan szívesen dolgozik minden becsületes dolgozó, ha kell 15—16 órát is naDonta, ugyanúgy % mint most_ dolgozik, csak — ismétlem — ezért ai többlétmunkáért az őt jogosan megillető bért, az őt jogosan megillető hányadot megköveteli. A következő kérdés, amellyel távirati stílusban foglalkoznom kell — sajnos, az idő rövidsége! miatt csak távirati stílusban tudok az egyes kérdésekkel foglalkozni —, a bérek és az árak rendezésének kérdése. Már a bizottsági tárgyaláson szó vétettem és itt kénytelen vagyok ismét szóvátenni, hogy mennyire fontos szerintem a munkabérek és a közszükségleti cikkek árának összhangbahozatalaí. Nein tudom, mi az oka annak, hogv a kormány nem akar ezen a téren arra laz. általunk már évek óta követelt és szerintera egyetlen Járható útra térni, hogy vésre semleges szakemberek közbejöttével megállapítsa mind a mezőgazdasági, mind pedig az ipari eredetű közszükségleti cikkek árát és ezekhez az árakhoz arányosí+sa la. keresetekét, a fizetéseket, a jövedelmeket. E7ze/il az intézkedéssel — nekem ez szent meggyőződésem — nyng-vórjontria lehetne vinni ezt a régóta vajúdó kérdési, és ezzel az intézkedéssel a kormány olyan erkölcsi alapot kanna és teremtene magának, amely jogosulttá tenné a legdrákóibb szigor alkalmazását is azokkal szemhen. akik ezután a rendezés után akár a bérek, akár az árak vonalán a közösséggel szembehelyezkednének. A mai tisztázatlan helyzetben nem tudom határozottan hogy minden esetben megyan-e az erkölcsi alaoia a szigorú büntetéseknek; a törvényes alapjuk minden kétséget kizáróan megvan. Ma inegbünte1 ; k az. ina rost, ha a megálTanított árnál drágábban dolgozik és e? halves is, de ugyanakkor az iparos azzal védekezik, hogy a nyersamvagarak olyaíh magasak..hogy a megállapított áron nem képes dolgozni
