Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. * honvédelmi miniszter úr segítségére siet a magyar kisiparosságnak, 1500 darab országos jármú — magyarul szekér — készítésére 1,200.000 pengőt folyósítván a bognárok és r ke­rékgyártók részére: mégpedig főleg erdélyi, szabadkai, zombori, bajai és újvidéki bognár és kerékgyártó kisiparosok részesültek éhből az 1.2 millió pengős keresetből. Katonai fehérneműt ugyancsak kisiparo­sokkal dogoztatnak fel és itt az elsődleges cél, hogy a hadhavonultak visszamaradottlai is dolgozhassanak és a hadbavonult családfők helyett munkába állhassanak. (Börcs János: De négy hónlapig nem kapják meg a bért-) Erre is rá fogok térni. (Halljuk! Halljuk!) A szövetkezetek szétosztási tervezetet a minisztérium hagyja jóvá. Itt a cél az, hogy elsősorban a hadbavonultak, vagy a sokgyer­mekes mesterek részesüljenek előnyben. Egyes csoportokban egészen megható jelenségeket tapasztartiink. A íhadhavonultak helyett a visszamar adottak vállalták el a 'bérmunkát, ők végezték el és osztották fel a keresetet a hadibavonultak között úgy, mintha a hadba­vonultak maguk is ott dolgoztak volna velük. (Taps a jobboldalon.) Ez az iparosösszetartás minden dicséretet megérdemel, de nemcsak dicséretet érdemel meg, hanem megérdemli azt is, hogy az iparosság színvonalát emeljük. I'ttt tessék megengedni, hogy rátérjek az iparoktatásra. A honvédelem a maga utánpót­lását, a maga szakoktatását Önmaga végzi el. A földimívelésügyi miniszter úr sem engedi ki a kezéből a szakoktatásit, mondván, hogy föld­mívelést nem tud a kultuszminisztérium taní­tani, csak a szakminisztérium. Ezzel szemben az iparoktatást átengedte az államvezetés a kultuszminisztériumnak. (Felkiáltások a közé­ven: Vissza, kell venni!) Kezdődik ez már a tanoncoktatásnál is és meg is látszik, mert a tanonooktatás azóta nem fejlődik. Igaz» hogy nagyon fontos a pedagógia és a niemzetnevelési szempont. Kétségtelenül koncedáljük ós mi is helyeseljük ezt. azonban ezek mellett ott kell erősebb kézzel állnia a szakszerűségnek is, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Az iparoktatás azelőtt a kereskedelemügyi minisz­térium kezében volt' éé 1931 ben került át a val­lás- és közoktatásügyi minisztériumhoz. Mél­tóztassék megengedni, hogy csak egy tételt kapjak ki: a szakfelügyeletei A szakfelügyele­tet öt szakfelügyelő látja el és egy-egy ilyen szakfelügyelőnek 50—60, sőt van olyan, ame­lyiknek száz iskolája is van. Hogy száz iskolá­ban hogyan lehet eredményesen szakfelügyelni, azt nehezen tudom elképzelni. Az előző kul­tuszigazgatásnak kitűzött célja az volt, hogy a középosztály fiait gazdasági, ipari pályákra neveljük és ezért megalapította az érettségit adó ipari középiskolát. Ez elvben rendkívül he­lyes volna akkor, ha ez az érettségiztető közép­iskola képesítene is valamire. Azonban az ipari élet kérését kell tolmácsolnom, amikor a Felső­ipariskolát Végzettek Országos Szövetségének. továbbá az Országos Műszaki Szövetségnek és az Iparoktatási Tanárok Országos Egyesületé­nek kérését közlöm most. Nagyon hosszan ma­gyarázták nekem ezt a dolgot, én csak egv mondatba foglalom össze kérésüket^ mondia ki egy kormányintézkedés, mire képesít az ipari középiskola? (Úgy van! Ügy van!) A régi márkás, gyakorlati iskolák ugyanis, mint a felsőipariskolák, a szakiskolák, a női iparisko­lák, mesterlevelet és ezzel mindjárt kenyeret is adtak az új iparos-generáció fezébe, JJzeket ülése 1942 november 17-én, kedden. 405 az iskolákat a mostani államvezetés kevesebb figyelemben részesíti, szemben ezzel az érett­ségiztető középiskolával. A magyar ipar ké­rése, sőt majdnem mondhatnám követelése az volna;, hogy igenis közérdekből adják vissza az iparoktatást az iparügyi minisztérium ke­zébe. (Élénk taps a jobboldalon.) Természetesen a legmesszebbmenőén helyet kell biztosítani a nemzet- és a honvédelmi nevelésnek. Hogy milyen jól működik az iparoktatás­nak az a része, amely az iparügyi miniszté­rium kezeiben van, e tekintetben csak az ipari tanfolyamokra akarok hivatkozni. Hallatlanul népszerűek ezek a tanfolyamok és óriási mó­don emelik a magyar iparos értelmi- és szak­színvonalát. 1937—38-ban 417 tanfolyamon 10.201 hallgató volt. 1941—42-ben ez duplázódott, ál­landóan fokozatosan fejlődik!,, mert 84Í2 tan« folyamon 20.688 résztvevő volt. Ezek az ipari tanfolyamok fa-, építő-, fém-, gépkezelő-, élel­mező-, ruházati-, textil-, villamosipari-, és 14­féle vegyes ipari tanfolyamokra, végül általá­nos ipari ismeretterjesiztő tanfolyamra oszla­nak fel (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon.) Az ipari tanfolyamokat szervesen, kiegé­szíti az ipari szakkönyvtár, amelyből eddig 452,224 kötet fogyott el. Ez mutatja, mennyire haladnivágyó a magyar iparos és mennyire óhajtja a neki megfelelő, neki való betűt. Uj könyveink ebben a szalkkönyvtárjban : a Ké­ményseprő. Ipari tájékoztató, az Építési kor­látozásokról, Építőipari ismeretek és Időszerű Épületszerkezetek című munkák, de egy egész sorozata van még a további munkának előké­szítés alatt. A kisipar nem tömegcikkeket gyárt, ha­nem az egyéni, a.kényelmi, a különleges* és a művészi cikkeket gyártja s itt éri el az ipar­művészet határát. Természetesen minden egyes iparos nem lehet szakmájának művésze, bár kontár sem lehet. Ezért szükséges az, hogy tervező művészeket állítsunk a kisiparosok rendelkezésére, hogy különösen a bútor- és lak­berendezési iparban, azután a fazekas iparban stb., rendelkezésére álljanak a kisiparnak, (Helyeslés a középen.) kiállításokkal fejlesszék a kisiparos ízlését és ambicionáljálk őt arra, hogy többet, jobbat és szebbet produkáljon, mert ezzel tudja majd megállni helyét a mai gépipari versennyel szemben ott, ahol indo­kolt a kisipari fennmaradása. Itt kell felemlítenem a kisiparral szorosan összefüggő háziipar kérdését is. A háziiparnál szintén szükséges, hogy termékei megüssék a művészi mértéket. Nem tudok elég dicsérettel nyilatkozni a most kreált divatközpontról. A cél azr, hogy Paris divathegemóniáját a ma­gyar iparos kiváló műízlése vegye át, (He­lyeslés a középen.) különösen dél és kelet felé. T. Ház! Nekem alkalmam volt szeptember­ben megtekinteni a zágrábi árumintavásáron a magyar ipari bemutatót. Nagyon ügyesen, naivon szépen megtervezett pavillon színpa­dán vonultattak fel ötven divatkreációt. Készt­vett ott a diplomácia, a legfelsőbb... Elnök: Az előadó úr figyelmét fel kell hív­nom arra, hogy beszédidejét a házszabályok nem korlátozzák, de korlátozza az, hogy az elő­adó hivatása a reábízott javaslat előadása. Méltóztassék az előadó úrnak ehhez tartania magát és lehetővé tenni, hogy a vitára meg­szabott rövid idő méltányosan legyen felhasz­nálható. (Taps a szélsőbaloldalon.) Stitz János előadó: Háziiparunk támogatá­sára 1,639.000 pengőt fordítunk. Az iparügyi

Next

/
Thumbnails
Contents