Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

404 Az országgyűlés képviselőházának 307, ülése 1942 november 17-én, kedden. fegyelem megvan a bányászban, de nem mindegy aa, hogy ő maga teljes nyugodt munkaerejét koncentrálhat ja-e az előtte lévő feladat teljesítésére, vagy pedig állandóan a fejében motoszkál családjának esetleges ellátatlansága. '(Ügy van! Úgy van! — Budinszky László: Állandóan motoszkál! — Zaj. — Elnök csenget) Ezért mandent elkövet a kormányzat arra, hogy a bányamunkásságnak, általában aiz egész muníkássásrniak élelmezési ellátását minél jobban, lehetőleg központilag igyekezzék javítani. (Budinszky László: Ma is rossz!) Ma mar az a 'helyzet, hogy a munka sságnak körülbelül kétharmadrésze ilyenig központi ellátásban részesül. (Budinszky László: De rosszul!) Természetes, hogy mai nehéz a helyzet, a cél azonban az, hogy ezt a helyzetet a lehetőség szerűnt minél jobban igyekezzünk megjavítani. (Budinszky László: Meg kell javítani!) Egy véleményen vagyok a képviselő úrral! A hadiszükséglet erősen fokozódik. Bányamérnökökben óriási hiány van és Sopron — nagyon helyesen — nem akar gy ors talp alást végezni a bányamérnökök kiképzésében, tudván, hogy a bányászok élete van rájuk bízva. Nagybányai a műszaki segédtisztképzést látja'el. A nagybányai iskolában anmak a bizonyos mérnök és munkás közti Iklözépréteganek a nevelését iparkodunk elvégezni. A magyar bányatermelésnél fontos, t hogy « gépiberendezés aie avuljon el' és ezért az államvezetés minden erővel, minden befektetéssel arra törekszik, hogy a gépberendezést javítsa és új bányák nyitásával <a termelést fokozza. . , _ . , , Ércbánvászatunk ugyancsak hatalmaismertékben fejlődik. Messzemenő vállalkozás volna itt az «gesz magyar ércbányászatot felvázolni s ezért méltóztassanak megengedni, hogy csak Nagybányára hivatkozzam. Nagybányát a románok kirabolták, tehát egy kirabolt, tönkretett bányát vettünk át, (Vgy van! Ügy van! a közéven.) 1942-ben már üzembe helyeztük a hyaroelektromos centrálét, ezenkívül állandóan korszerűsítjük ezt a bányát, aminek eredménye nem is maradt el, mert 1942-ben a termelés aranyban 983 kg-ra, ezüstben 7739 kg-ra, rézgálicban 2,100.000 kg-ra. piritporban 26,000.000 kg-ra, fémhorganyban 2.8 millió kg-ra és ólomban 3000.000 kg-ra. emelkedett. Rátérek még a esncsomi antimónbánvára, amelyről büszkén állapíthatom meg. hogy nemcsak hazai szüks^e-l etünket fedezi, ihanem exportcélokat

1 is szolgál Ezzel segítjük szövetségeseinket. Önmagunkat és érte valutát tudunk szerezni. Talán még a szénnél is fontosabb a bauxites az aluminiumtermelés, aminek terén a jövőre vonatkozólag fényes kilátásaink vannak. Graul Róbertnek a »Bauxit, timföld és aluminium« című művéből veszem a következő adatot. A világ 'összes bauxit-tértaélésfe 1895-bem 33.000. 1901-ben 100.000, 1906-ban 200.000, 1902ben 300.000 1911-ben pedig 400.000 tonna volt, ma, 1942-ben pedig 4 millió tonnát tesz ki. Magyarország az eddigi megállapításiok szerint — amint ezt a. leghivatottabb baiuxittudiósok megállapították, bauxit tekintetében valamennyi ország között a leggazdagabb és leghatalmasabb lesz és az első helyre fog felemelkedni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Reméljük, hogy ez a gazdaságilag alátámasztott prófécia "be f oer válni, de kétségtelen boier v mérhetetülen jelent ősiégű fejlődés mutatkozik bauxit-, timföld- és aluminiűm^tiermelésün^ben. Tudvalévő, hogy 4 vagy 5 tonna bauxitból ter* melhető 2 tonna timföld és 2 tonna timföldből 1 tonna aluminium. Mármost az a kérdtés, — tekintett«! arra, hogy egy tonna fémaluminiumnak az előállításálhoz kb.20—22.000 ezer kii owattóra elektromosáram kell, — helyes-e az, hogy uni minden erővel az alumjininmtermelésre fekszünk rá, amikor nekünk az energiatermelés drága és amikor ilyen óriási nagymértékű bauxit-termelésünk van. Közgazdaságilag "természetesen az volna a legjobb, ha megfelelő energia állna rendelkezésire, így azonban meg kell találni a helyeisi arányt az itthon termelt timföld, az itthon termelt aluminium és az exportált bauxit mennyiség között. • Ugyancsak néhány szóval akarok utalni a gáz- és olajkutatásokra, amelyekről mint a magyar jövő kérdéséről .előadásokat lehetne tartani. Csak annyit akarok ittl elmondani, hogy hála Istennek, hatalmas fejlődés előtt áll mind ai kettő. Magyarország jövő arculatát az aluminium, az olaj és földgáz fogja megreformálni. A földgázt azonban elsősorban mint nyersanyagot kell tekintenük, amiből sok mindenféle más kémiai^ produktumot tudunk előállítani és csak másodsorban energiaforrásnak. Méltóztassanak megengedni, hogy az energiatermelés után rátérjek egyik leghazafiasabb társadalmi rétegünknek, a kisiparosságnak problémáira és kérdéseire. (Halljuk! Halljuk! A legérdemesebb, legtörekvőbb konstruktív társadalmi osztályhoz tartozik ez a réteg, sok gyermeket nevel a hazának. Ennek munkáját elő kell segíteni, hiszen »Isten éltess© a tisztes ipart« köszöntésben benne van istenfélő lelke, szorgos, dolgos munkája is. Hogy munkáját elő tudjuk segíteni^ ahhoz elsősorban hitelakciókra van szükség. A kisipari hitelakció 500 pengő fedezet nélkül, tisztán a kisember egyéni becsületére, mint fedezetre nyújt kölcsönt, azonbían a mai időkben bekövetkezett drágulás folytán, bizony szükség volna — és az iparkamarak mindent meg is tesznek ezen a téren és itt nyílt ajtókat kopogtatok a pénzügyminiszter úrnál, — hogy az 500 pengőt 800 pengőre emeljék fel. (Felkiáltások: Ezer pengőre!) Hogy a kisiparos milyen becsületes, mutatja az, hogy a rendelkezésére bocsátott kölcsönök 80°/o-át vissza is fizetik- Hitelek rendelkezésére bocsátását szolgáljia a nemzeti önállósítási alap is, ahol a nemzeti önállósítási tanács 3—12.000, sőt 14.000 pengőket is bocsát kisemberek rendelkezésére abból a célból, hogy műhelyeket, üzleteket alakítsanak és megalapozhassák a maguk egzisztenciáját. A hitelakcióknál, azután úgy a nemzeti önállósítási ialapnál, és mindenütt, mint véleményező és ellenőrző szerv ott szerepelnek a kereskedelmi és iparkamarák, amelyeknek munkáját még külön szeretném egy pár szóval, aláhúzni. Ugyancsak a kisipari szövetkezetek azok, amelyek a mai anyagbeszerzési nehézségek mellett központosítás következtéiben el tudják érni azt, hogy könnyebbé tegyék a kis ipar osság gondjait. »

v Az iparügyi kormányzat, de nemcsak az iparügyi, hanem az egész magyar államvezetés gondoskodik arról, hogy a kisiparosok közszállításokban részesüljenek és ezért az Toksz, és a Kisipari Munkaszövetkezet útján 20.000 pengőt bocsátanak rendelkezésre a kisiparnak a tavalyi 14,000 pengővel szemben, À