Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Áz országgyűlés képviselőházának 307, kajának nem laz íróasztal mellett kell lefolynia, hanem kinn iaz életben, a gyárba, a, munkahelyen. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az első világháborúban 38 iparfelügyelői kerület volt- A csonkaországban ez a szám 13-ra, mijd 14-re csökkent. Ma 24 ipíarfelügyelői kerülettel dolgozunk. ., A magyar ipargazdaság egyik legfontosabb tényezője az energiagazdálkodás. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Haidiegger Ernő »A magyar energiagazdálkodás teilvszerű kérdései« című munkjájában <m> emberiség energiaiszükségletére vonatkozóan rendkívül érdekes statisztikát állított össze. 1913-ban az emberiség enetfigiafizükségleitie 12.000 billió — nem millió, hanem billió — kalória volt. 1925-ben ez felemelkedett 13.000, 1935-ben 14.000, 1942-ben pedig 16.000 billió kalóriára]. Egy emberre tehát évenként nyolcmillió kaloriafogyasztás' jut. Nézzük meg, hogy ebben a hatalmas, ebben a csillagászati, gigantikus számban Magyarország hó-•' gyan részesedik. (HaUjuk! Halljuk! a középen.) Magyarország energiamérlege 1940-ben 70 billió kalória volt, amiből 625 billió, azaz 90% hazai. 7 5 billió kalória, azaz 10% pedig külföldi «redetíí. Ha szembeállítjuk ezt a 70 billió kalóriát az 1920-ban elfogyasztott 294 billióval, akkor látjuk, hogy milyen szédületesen fejlődött a magyar energiatermelés és ezzel együtt a magyar ipar. Az elektromos energiafogyasztás Magyarországon 1770 millió kilowatt óra. Ez az előző évhez képest 14%-kal emelkedett. Ha Magyarország energiafogyasztását összehasonlítjuk a többi államokéval — egy 1935-ös statisztikát ismertetek, amelyben fejkvóta szerint van megállapítva a külföldi elektromosenergia-fogyasztás — a következőiket látjuk: az élen halad Norvégia 3500 kilowattórával lakosonként, a második Svájc 1300 kilowattórával, a harmadik Svédország 1000 kilowattórával. Ezek azok az államok, ahol a hatalmas nagy vízienergiák ingyen állnak rendelkezésre. A negyedik helyen áll Németország 480 kilowattórával, az ötödiken Anglia 390 kilowattórával, a hatodik helyen Olaszország 270 kilowattórával, a hetediken — még 1935-ös a statisztika — Cseh-Szlovákia 190 kilowattórával, a nyolcadik helyen állunk mi, Magyarország 91 kilowattórával és mögöttünk következik Le ng'yeil ország 78, Jugoszlávia 65, Románia 40 és Bulgária 26 kilowattórával. Ez utóbbi felsorolással csak jelezni akartam, hogy milyen előkelő helyet foglalunk el ezeknek az államoknak sorában s hogy a magyar ipar fejlődése mérföldes léptekkel halad előre. Az elektromos telepek bővítése és az új telepek ebben az évben 120.000 kilo voltam perét jelentenek. A hŐerőitelepek közül kimagaslik a 126.000 lóerős mátravidéki energiafejlesztőtelep, amely lignitet változtat át energiává, továbbá a lOü.000 lóerős ajkai telej), amely hulladlékszénnel dolgozik. Ezenkívül nagyon sok kisebb hőerőtelep is létesült ebben az évben. A yízierőtelepek közül meg kell említeni az ungvári 6000 ilóerős és a tkesznyéttei ugyancsak '6000 lóerős telepet. Tervbe vették a jövő é^ben egy igen nagyszabású erőtelep létesítését, amelyben a Nagyág és a Talabor vizét óhajtják hasznosítani. A földgázenergia hasiznosítjásáirai a Székelyföldi Villamossági R. T. tervbe vette egy nagyarányú telep létesítését. A villamosmüvek együttműködése előrehaladt. A kooperáció folytán, ami igen fontos, íl racionalizálás terén megyünk előre nagy lé- I ülése 1942 november 17-én, kedden. 403 pésekkel. A községek villamosításában 1941-ben 37 község kapcsolódott be. 1942-ben 40 község és város kapcsolódott be a villamosáramfogyasztók sorába. Magyarország jelenlegi területéből 26.5% van^ villamosítva. Ebből a trianoni részre 40.9% esik, ami annyit jelent, hogy a hozzánk újonnan visszatért országrészek elmaradottabbak ebből a szempontból és ezért természetszerűen ezekre kell majd ráfeküdnünk. Az egységesítés a periódus-szambám is halad előre. Az a col, hogy mindenütt az 50 periódusos rendszerre térjünk át. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek egy másik kérdésre. A rendelkezésünkre álló föld felülete nem nagyobbítható, ezzel szemben a föld méhe még rendkívül sok bányászati r lehetőséget nyújt és ezért a bányászat természetszerűen az az ága az iparnak, amely hallatlanul fontos és amire különös gondot kell fordítanunk, mert hiszen, — hála Istennek, — rájöttünk arra, hogy anyaföldünk nem közönséges, értéktelen föld, hanem hihetetlen energiákat rejtő föld, s így mérhetetlen lehetőség nyílik arra, hogy a magyar gazdasági élet hatalmas ívben lendüljön felfelé. Elég, ha e tekintetben cisak a szén- és vastermelésre hivatkozom. Az első világháborúban a szén- és a vastermelés csökkent. 1938-at véve alapul, most az emelkedés 33%-os. Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek a legfontosabb ásványi termékre, 'a fekete gyémántra, a szénre. (Halljuk! Halljuk!) 1913-ban 10.5 mázsa volt a termelés, amelyből trianoni területre csak 7 millió esett. Ezzel szemben 1938-ban, tehát 20 év után 5,404.000 pengő befektetéssel termeltünk 67 millió mázsát, 1941-ben pedig 41.5 millió pengős befektetéssel 126 millió mázsára emelkedett fel a termelés. (Tetszés.) Ebből logikusan következik az, hogy nem lehet azt az összeget sajnálni, amelyet a termelés fokozására befektetésként kell fordítanunk (Ügy van! Ügy van!), mert hiszen felhozhatnék egy nagyon részletes statisztikát, amely mutatja pontosan, hogy minden egyes milliónak a befektetése sokszorosan megtérül a termelésnél. (Ügy van! Ügy van!). Ez a termelés nagyon emelkedett annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben különösen a szénbányászatnál sorozatos katasztrófákkal kellett számolni. Dorogon májusban, júliusban, sízepteimiberben vízelöntés volt, az ajkai bányatelepen víz- és tűz, öngyulladás pusztított, a brennbergi bányában tüzek, Komlón tűz, a borsodi, edelényi bánya víz alá került, a lyukóvölgyi bánya ugyancsak víz alá került, a salgótarjáni réteg kezd elvékonyodni, Tokodot illetőleg pedig mindnyájunk idegeiben vibrál még az a szönnyű szerencsétlenség, amelyet a sújtó lég okozott, 51 halottal. Méltózltjajsisék mieigengádíni. Ihjogy dicséret adassék a föld méhében dolgozó munka hőseinek, a bányászoknak (Éljenzés és taps<), akik sohasem tudják, hogy amikor a csákányukkal egy réteget átütnek, vaj join a báínyarémet, a sújtó léget szabadítják-e fel magukra, vagy pedig a vizihalálnak mennek-e elébe. Ez a fegyelmezett munkástársadalom ma ugyanott áll, ugyanazon a helyen és teljesíti kötelességét. Erre a társadalomra azonban vigyáznunk kell akkor, amikor elismerjük az ő hatalmas munkateljesítményét. 350.000 fő azoknak a száma, akik részére a bányász keresi meg a megélhetést. Kétségtelen, hogy a