Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-294
Az országgyűlés képviselőházának 294. nyege. Elképzelhető tökéletes autonómia kinevezési rendszerrel és anélkül is, úgy ahogy a külföldi államokban is látjuk- De míg az előadó úr ennek a kérdésnek inkább az elme-leti részére helyezte a súlyt, én a gyakorlati részben azt akarom hangsúlyozni, hogy az a tisztviselő* akit kineveznek, az autonómiának éppen olyan hű, megfelelő tisztviselője lesz, mint a választott. Hiszen ,az autonómiáihoz kapcsolódik mindenképpen: az autonómia fizeti, az autonómia rendelkezik vele, a fegyelmi jogot is az autonómia gyakorolja felette, tehát semmiféle tekintetben nem lesz más tisztviselő a-kinevezett, mint a választott. Hangsúlyozom, hogy ,az autonómia lényege nem a választás, hanem az, hogy milyen mértékben tudja, kormányozni magát, milyen mértékű politikai és gazdasági függetlenséggel rendelkezik. Hogy ez így van és hogy a kormányzatnak az autonómia fenntartása az álláspontja, annakí bizonyítéka a tervezett közigazgatási reform alapját képező decentralizáció. Kétségtelen r az, hogy a decentralizáció nem jelenti egyúttal az önkormányzati elv erősítését. Lehet decentralizációs közigazgatást csinálni autonómia nélkül is. Ha azonban mi meghagyjuk az alsó és középfokú közigazgatást az autonómia kezében és így decentralizáljuk, akkor természetes, hogy a decentralizáció által az autonómiákat, az autonóm gondolatot erősítjük»Még egy kérdés van, ami az autonómiának erősítésére ós tartalommal való megtöltéséhez vezet, az, amire a belügyminiszter úr legutóbbi megnyilatkozásában célzott, a szociális igazgatásnak — ami a jövőben fontos probléma lesz — az autonómiák hatáskörébe való utalása. Ennek a kérdésnek az autonómiák részéről való helyes megoldása az autonómiák renesszánszát jelenti. Ezek után az autonómia-kérdéstől teljesen elvonatkoztatva, tisztán önmagában nézhetjük a választási és kinevezési rendszer előnyeit, illetőleg hátrányait. Mielőtt azonban erre rá^ térnék, méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval ennek a kérdésnek a múltjáról, és a külföldi államokban létező helyzetről beszéljek. Nincs magában véve jó, vagy rossz rendszer. Minden rendszernek megvan a helyes indoka. Ellenben vannak rendszerek, amelyek jól vagy rosszul felelnek meg a kor követelményeinek. Hogy egy példával éljek, a magyar választási rendszert nagyon jól indokolta az az alkotmányos küzdelem, aminek szolgálátiában állott választási rendszerünk évszázadokon át. De történelmileg bizonyított tény az, hogy azok az államok és nemzetek, amelyeknek nemzeti ereje nagy és a nemzetegysége erős, különösen fénykorukban mindig kinevezési rendszerrel éltek. Ez így volt a római és a kínai birodalom fénykorán át egészen a Napóleoni császárságig. Megfordítva a gyenge népek, Lengyelország, de ta-^ Ián még klasszikusabb példa rá Franciaország, a kinevezési rendszertől eltértek, tisztán alkalmazták a választási rendszert és lát: juk, hogy a francia társadalmi és politikai dekadenciának egyik jelét, egyik tünetét alkotta az evolúciós folyamat, amely a választási rendszert a maga tisztaságában tökéletesen kifejlesztette. T. Házi Az egyes koroknak megvoltait a divatos rendszerei, A görög sorshúzáson át az öröklésig és a tisztviselői állások eladásáig voltak különböző rendszerek a történelem foülése 1942 október 15-én, csütörtökön. 2f9 lyamán, de minőig dominált két rendszer: a választási és a kinevezéses rendszer. A mai kornak is megvan a domináló rendszere; : ez a kinevezéses rendszer. S no méltóztassanak azt gondolni, hogy ez a totális államok rendszere, amelyek az erős centrális hatalom birtokában természetesen ehhez a joghoz folyamodtak. Ezt a rendszert látjuk a modern kprî ban a demokráciánál is: a kinevezéses rendf szerrel élnek az utóbbi időben már Anglia, az Egyesült Államok és több európai demokratikus állam, Belgium, Hollandia, stb. is. Ugyanis ezek az államok is belátták, hogy a választási rendszer révén nem a testület igazi akarata nyilvánul meg, hanem a testületben lévő érdek- vagy hatalmi csoportok szándéka. T. Ház! Nálunk már 1913—14-ben a világháború előtt, majd 1923-ban voltak törekvések, amelyek belátták a választási rendszer Subáit és tárthatatlan voltát s meg akarták valósítani a kinevezéses rendszert. A világháború előtt az akkor még meglevő alkottuányvédő harcok miatt ez a törekvés nem sikerülhetett. 1923-ban senr érett még meg az idő erre s az autonómia érdekében fellépők megakadályozták ennek a helyes rendszernek behozatalát. Ma azonban az ország gyarapodása után ott állunk, hogy nekünk is be kell vezetnünk a mai kor kívánalmainak megfelelő rendszert, a kinevezéses rendszert. A t. Ház előtt ismeretesek, — hiszen a Ház tagjai a közületi életben is résztvesznek -— azok a hátrányok és hibák, amelyek a választási rendszert„ jellemzik, és azok az előnyök, amelyek a kinevezéses rendszert indokolják. Az előadó úr is rámutatott ezekre; ezért én csak néhány szempontot akarok most felemlíteni. . Elsősorban felemlítem azt, hogy a-válasz; tási rendszer mellett nem tudunk szakszerű ítéletet mondani a megválasztandó tisztviselők felett. Ez teljes lehetetlenség, különösen a nagy autonómiákban, különösen akkor, amikor még az autonómiáknál minősítési táblázatok sincsenek. Mi ennek az eredménye! Az, hogy a legtöbb esetben a megválasztandó személyét, de nem hivatali képességeit ismerik a választók. Rá akarok mutatni arra is, hogy a választás folytán senkisem felelős a kiválasztott tisztviselőért. T. Ház! Azt is felhozzák a választási rendszer mellett, hogy a protekcionizmusnak így nincs talaja. Én azonban azt mondom, hogy a kollektiv protekcionizmus sokszor veszélyesebb, mint az egyéni. Nem akarok a tisztviselők függőségéről, arról a megalázó helyzetről részletesen beszélni, amelyet mindannyian ismerünk, (Ügy van! jobbfelől.) amelyen a választott tisztviselők,, sajnos, átmennek és amely a hivatali tekintély lejárásához vezet, (tlfjy van! jobbfelől.) ellenben szeretném a kérdésnek egy másik, kevésbbé ismert oldalai is megvilágítani. ..., • Azt mondják, hogy a választott törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagok, akik pedig az ország közvéleményének tekintélyes részét képviselik, nemcsak az autonó mia jogfosztását, hanem egyéni jogfosztást i* látnak abban, hogy az ő választási joguk ezzel a törvénnyel megszűnik T. Ház! En resztveszek egy törvényhatóság- és egy képviselote;; tület életében már hosszú idő óta, résztvettem a választásokban, mint pártelnök hosszú • eveken át és merem állítani, hogy ez a feliogas helytelen. A választópublikumnak, a törvény 8*
