Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

370 Az országgyűlés képviselőházának 306. dósé, mind pedig a tisztviselői kar szeretetteljes munkálkodása következtében azzal fogadom el, hogy el fog jönni az a<z idő, amikor a jövő időkben Zala megyében éppen úgy, mint fönn a Kárpátalján, meg máshol is, aihiol történelmi órákon tanítani fogják ennek az időnek a történetét, amikor fel fogja tenni a kérdést a tanító a kis nebulóhoz, hogy milyen volt az idő a huszadik század elején, az felelni fog, hogy volt egyszer trianoni Magyarország is, de lett azután egy szép nagy szentistváni birodalom, mert a magyarok a keresztény és nemzeti gondolat jegyében gazdaságban, politikában egyszer végre megértették egymást. A tárca költségvetését elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps, — A szónokot, élén Varga József miniszterrel, tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno. kok közül? Haala Róbert jegyző: Vasvári Lajos! Elnök: Vasvári Lajos képviselő urat illeti a Sízó. Vasvári Lajos: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi minisztérium költségvetésévei kapcsolatban meglehetősen könnyűvé vált feladatom azáltal, hogy az előadó úr egész részr letességgel foglalkozott mindazokkal a kérdésekkel, amelyek ezekben a rendkívül nehéz időkben a kereskedelemügyi minisztérium munkakörét és főfeladatát képezik. A kereskedelemügyi minisztérium egyes munkakörei — mint megállapítható — kiváló teljesítményt végeztek. Különösen ha az államépítészeti hivatalok működését nézzük, a bekötőutak építése, valamint azok karbantartása tekintetében el kell ismernünk, hogy ez a teljesítmény a nehéz időkhöz viszonyítva, igen jó és igen kiváló teljesítménynek mondható. Különösen

1 vonatkozik ez az állami utak mentén épülő hidak építésére, azok stílusára és szerkezetére. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy a magyar mérnöki kar a hidak építése terem olyan kiváló tudást éé képzett sieget árul el, hogy nem marad mögötte egyetlen európai ország mérnöki kara képzettségének sem. Különösen ha a medvéi Dünahíd építését nézzük és erre gondolunk, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a medvéi Duna-híd építése a magyar hídépítészet korában elsőrangú teljesítmény és méltán és büszkén fogja hirdetni majdan a magyar hídépítészet alkotó géniuszát. T. Ház! A kereskedelmi költségvetés előirányzatában tekintélyes összeget látunk, amely a magyar királyi posta számára mint beruházási költség irányoztatott elő. A magyar királyi posta számára a 21 millión felüli beruházási költségből kimagaslóan emelkedik ki a távíró, távbeszélő és a rádió fejlesztésének költségvetési előirányzata. Nagyon szerettem volna azonban, ha abban a tételben, amely a távíró, távbeszélő és rádió fejlesztésével kapcsolatban fel van tüntetve, különválasztatott volna, hogy mennyi esik ebből a költségből speciálisan és kizárólag a rádió fejlesztésére. A költségvetés vizsgálatánál ugyanis az az érzés támadt bennem, mintha a rádió fejlesztése egyenesen a posta, távíró és távbeszélő hátrányára történnék. Ebben a tekintetben az volna a kívánságom és azt szeretném látni, hogy a megnagyobbodott Magyarországon $ r^dióelőfizetőlc szaporulata ülése 1942 november 13-án, pénteken. folytán a rádiótársaság abba a helyzetbe fog jutni, amelyben a rádió fejlesztését hathatósabban, nagyobb összegekkel fogja tudni támogatni, mint ahogyan ezideig történt. T. Ház! Most rátérek az államvasutak költségvetésének előirányzatára. Tudniillik az államvasutak ma az egész magyar életnek, főleg gazdasági életűinknek tengelyiéi és alapja. A körforgalom jó és megbízható lelbonyolítlálsia nélkül képtelen volna az ország ma ezt a néhíéz életleit folytatni. képjelen volna az ország lélekzeni és erejét fenntartani. Az államvasutaknak tehát úgy a jelenben, mint a jövőben való működését illetőleg akad és van igen sok mondanivaló. A közelmúlt esztendőkben az államvasutak vasútvonalainak mintegy 65.5%-kal növekedett, az államvasutak gyors- és személyvonatainak utasforgalma 108%-kal növekedett, a teherforgalom az államvasutaknál 150%-os növekedést ért el. Ha ezt a forgalomban ós az államvasutak vonalhosszaiban jelentkező óriási emelkedést nézzük, akkor különösképpen szemünkbe tűnik az, hogy ezidőszerint szinte csodálatra- ' méltó teljesítményt végeíznek az államvasutalkt Csodálatraméltó dolog lebonyolítani azt a rendkívül nagy feladatot, amely az államvasutakra hárul, azokkal a rendelkezésre álló forgalmi eszközökkel, amelyek már 1938-ban igen siralmas állapotban voltak. Hogy mégis Magyarországon ezidőszerint a vasút forgalma kielégítőnek és tűrhetőnek mondható, az egyedül r és kizárólag annak iköszöimheitő, hogy a vasűtasság fáradságot nem ismerő munkájával (Ügy y an! Ügy van!), szorgalmával és leleményességével pótolja azokat a fargalmieszköz niányokat, amelyek & mult idő gazdaságpolitikájából az állaímvasútakra hárultak. Akik ismerik az államvasutak első világháború utáni történetét, akik tudják, hogy akikor milyien óriiáfei nehéz feladat hárult a vasutasságra, hogy a lerongyolódott kocsi- és mozdonyparkból életképes vasúti forgalmat teremtsenek, azok látják és azoknak el kell ismerniük mind az államvasutak intézményének mind az államvasutak személyzetének óriási teljesítőképességű munkáját. Az első világháború utáni korszakban rendkívül nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok között kellett dolgoznia és működnie az államvasutaknak. A Trianon utáni időkben pénzügyi politikánk a gazdasági liberalizmus elvi álláspontját vallotta, ennekfolytán kimondotta, hogy az államvasút is önálló üzleti, üzemi vát lalkozáisi. Ezzel az állásfoglalásával az akkori pénzügyi politika reákényszerítette az államvasutak intézményét arra, hogy az anyaggazdálkodás területén, az államvasutak üzemeinek racionalizálása területén nagyon messze menjen és olyan óriási takarékosságot fejtsen ki, amelynek eredményeit most kénytelen elszenvedni az ország és maga az államvasút intézménye is. T. Ház! Az államvasutak élén minden időkben kiváló szakemberek állottak mint vezetők. Az államvasutak vezetői abban az időben is látták, hogy hova fog vezetni a túlzott mértékű takarékosság, rajtuk kívül álló oknál fogva azonban ezen segíteni és változtatni nem tudtak. (Krancz Rajmund: Mi volt az ok?) Néhány esztendővel ezelőtt a kereskedelmi minisztériumnak egyik igen kiváló mérnökszaktekintélye tanulmányt írt az. 4Uaimvasutiak