Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Az országgyűlés képviselőházának 306, üzemeinek és forgalmi eszközeinek rendbehozása tárgyában Annakidején ennek a szakembernek a megállapítása szerint az államvasutak rendbehoizásához, annak részben való modernizálásához mintegy 500 millió pengőre lett volna szükség. Az akkori pénzügyi körök enniek az összegnek a< megállapításától valósággal miegremültek. Ki merné ma azt állítani, hogy a szakember tévedett évekkel ezelőtt, amikor az államvasutak pénizügyi^ anyagi szükségleteit megállapította'? Azt hiszem, hogy senki! Az államvasutak mozdony- és koesiparkberendezlkiedésie niagyrészben elavult s rég 1 ! 'kocsikból és mozdonyokból all. Ugyanis egy-egy mozdony életkora körülbelül 30—31 esztendőre tehető, de vannak az államvasutaknak 50, sőt 60 éves mozdonyai is, amelyek már egyáltalában nem felelnek meg a m'ai idők követelményeinek és rengeteg olyan leállított, egészen kis, tíztonnás teherkocsit kellett az államvasutaknak, forgalomba állítania, amelyek egy modern vasúti forgalomnál már szóba -semi jöhettek volna, dö a »szükség törvényt bont« elvének alapján kényszerülve volt az államvasutak intézménye, hogy ezeket a kocsikat rendbehoziassa és ismét forgalomba állíttassa. Azt látjuk^ hogy a költségvetésben, amely ezidőszerint meglehetős mértékben kíván gondoskodni az államvasutak mozdony- és kocsiparkjának feljavításáról, erre a célra valamivel több, mint 93 millió pengő szerepel. Ez az összeg volna most hivatott arra, hogy pótolja azokat a nagy hiányokat, amelyek az államvasutaknál a forgalma eszközökben jelentkeznek. Szakemberek megítélése szerint ahhoz, hogy az államvasutak a nehéz időknek megfelelőíeg tudják lebonyolítani a forgalmat, körülbelül ezer új mozdony, és többezer új vasúti kocsi beszerzésére volna szükség. Természetesen az a 93 millió pengő elenyészően csekély összegnek tűnik fel ilyen nagyszabású szükségletekkel szemben, tárgyilagosan meg kell azonban állapítanom azt hogy a régi viszonyokhoz mérten ez a 93 millió pengő mai mégis nagy összegnek mondható de kevés arra, hogy a szükségleteik kielégítését ezen keresztül el tudjuk érni. Természetes, hogy a mai viszonyok között, a mai időkben, ha nagyobb öszszeget fordítana is a pénzügyi .kormányzat az államvasutak beruházásaira, azt hiszem, igen nehéz volna azokat végrehajtani, mert hiszen mozdonyok termelése, kocsik építése és az. államvasutaknál egyéb munkálatok elvégzése nagymértékben függ a gyárak teljesítőképességétől^ és a rendelkezésünkre álló anyáig mennyiségétől. Mégis azt kell mondanom, hogy minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy az államvasutak mozdony- és kocsiparkjának növelése megtörténhessék. Természetesen a mozdony- és kocsipark fejlesztésével párhuzamosan szükséges az államvasutaknál jelentkező óriási hiányok pótlása azon a téren is, amit a pályaudvaroknak az egészen rendes nagy forgalomhoz viszonyított kis teljesítőképessége tekintetében látunk. Különösen szólnom kell itt a rendezőpályaudvarok elégtelenségéről, melyek a jelen forgalomnak szintén alig tudnak megfelelni, alig tudják az államvasutak a szűk rendezőpályar udvarok és a szűk állomások miatt! a nagy forgalmat lebonyolítani, úgyhogy az á'lQiamvasutak gördülőeszközeinek beszerzése és fejlesztése mellett ugyanolyan mértékben szükség van az állomások és a pályaudvarok bővítésére is. j De ugyanolyan nagy szükség van arra is, ülése 1942 november 13-án, pénteken. 371 hogy az úgynevezett fővonalak fejlesztése is erőteljesebb formában történjék meg. Különösen nagy szükség mutatkozik a. kettősvágányú pályák kiépítésének, mert az 50%-ra tehető^ fővonalainknak nem egészen 10%-a kettősvágányú. Ez nagyon kevésnek bizonyul, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Erdély isméit bekapcsolódik az álla m vasútiak forgalmába és az új szeretfalva-dlédai vasút kiépítésével kapcsolatban az államvasutak még nagyobb teherbírásira, még nagyobb teljieisítíményr© lesznek kényszerítve. Itt mutatkozik azután az a hiány, amely az államvasutaknak az elmúlt évtizedek ben törtéint túlzott racionalizálásából állt elő. Nyugodt lelkiismerettel merem állítani,' hogy a múlt pénzügyi kormányzat egyik légsúlyo sabb tévedése volt az államvasutakinak túlzott méri ékben való racionalizálása. Igen t. Ház! Meg kell emlékeznem még az államvasuti alkalmazottakról is, magáról _ a vasutasságról. A vasűtasság ma katonai teljesítményt végez. (Pándi Antal: Máskor is! — Abonyi Ferenc: Mindig azt végzi!) A vas' utasság idegzet© rendkívüli mértékben igénybe van véve. Az a teljesítmény, amely az államivaúti személyzetre hárul, olyan nagymértékű, hogy ezen feltétlenül és minden körülmények között változtatni és segíteni kell, (Ügy van! Ügy v<ín! a jobboldalon.) különben a forgalomnak az eddigi mértékben valló fenntartása is a legteljesebb mértékben veszélyeztetve lesz. Fel kell hívnom az igen t. miniszter úr figyelmét arra', hogy .a vasútass ág anyagi 1 helyzetének a mai viszonyokhoz mért rendezését teljes erejével méltóztassék, támogatni és felkarolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen nagy baj az, hogy az államvasútaknái a vasutasság közellátása nincs kellőképpen megszervezve. Nem akarom azt mondani, hogy éppen semmi s inog, de ami van, elégtelen - ahhoz, hogy az államvasuti alkalmazottakról és jmunkásokról nyugodt lelkiism er ettél elmondhatnánk, hogy a mai viszonyok között a neki kijáró élelmiszerekhez hozzájutnak. Ha az ember utazik a vonalon és látja a • vasutasság nehéz munkáját,, akkor feltétlenül arra kell gondolnia, hogy a vasutasságot nem le'hat és nem szabad azonos elbírálás alá vonni az egyéb állami intézmények alkalmazottaival. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amikor aizt mondottam, hogy ma az áll a ím vasúti alkalmazottak katonai teljesítményt végeznek, ebben bennefoglaltatik: az, hogy ugyanilyen háborús teljesítményit nem végez és nem végezhet minden munkakör az országban. Amint honvédségünket az ország fennmaradása és jövője érdekében a legnagyobb teljesít meny végzésié melIJet! igyeksjzünk mindennel ellátni, amivel csak az ország ellátni képes ; szeretnénk, ha a Vasűtasságról is hasonló mértékben gondoskodás történnék. . Felhívom még az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy a nyugdíjazott állam» vasúti alkalmazottak közül igen soknak van még ellátatlan', iskolába járó gyermeke, akiket nem részesítenek olyan családi pótlékban, mint mondjuk a tényleges vasutasok gyermekeit és családtagjait. Ma is mindössze csak 12 pengő családi pótlék illeti meg a nyugdíjban lévő Máv.-tisztviselők gyermekeit. Kérem a miniszter urat, méltóztassék azonos elbírálás alá venni a nyugdíjban lévő családos vasutasok családi pótlékát a ténylegesen szolgáló vasűtasság családi pótlékával. Szükség volna arra is, hogy az államvasuti nyugdíjasok nyugdíja visszaállíttassék arra a 59*
