Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. i kielégítést és ai zsidó cégek áruellátásban leg­feljebb 6% erejéig részesedhessenek. (He­lyeslés.) 11. A keresztény kereskedelem érdéikiében kí­vánatos lenne, ha a minisztériumok . tovább folytatnák az egyes szakmákban a kijelölést, így szükség lenne elsősorban arra, hogy az élelmiszerkereskedelemből. a ruházati iparból teljesen zárják ki a zsidóságot. A kormány programmja a keresztény gazdasági élet _ meg­teremtése. De szükséges lenne, hogy minden árut, amely Magyarországon található, vagy amely külföldről bejön, csak keresztény kereske­dők és iparosok (hozhassák forgalomba. (He. lyeslés.) 12. A mai időkben aranynál, ezüstnél na­gyobb érték a nemzet egysége. A beszerzési ne­hézségek miatt a kereskedő osztály támadások­nak van kitéve. Nem szabad egy osztályt egye­sek bűnei miatt kipellengérezni, de kívánjuk, hogy a. tisztes kereskedő ési iparos megélhetése & haszonkulcsok méltányos megállapításában biz­tosíttassék, elleniben a törvény szigora érje utói mindazokat, akik a már megállapított rendelke­zéseket megszegik, vagy a keresztény üzlet szá­mára kiutált árut zsidó kereskedőknek tovább­adják« (Helyeslés.) t Amidőn ezeket a pontokat tisztelettel elő­terjesztem,^ kérem igen t. képviselőtársaimat, hogy tegyék magukévá a keresztény (Árvay Árpád (és mások \a\ balközépen): ... és^ magyar!) kereskedelem kívánságait és állanak mellénk, hogy a kormányzat ezeket az intézkedéseket mielőbb keresztül tudja vinni. (Árvay Árpád: Keresztény és magyar! Erre van szükség!) Minden pontot, amelyet előterjesztettünk, kellő megfontolás után tettünk szóvá. A Baross­Szövetség jelszava, mottója »Ebben az ország­ban! keresztény kézből keresztény kézbe a pénzt;;. (Árvay Árpád és Maróthv Károly: És magyar kézbe! — Ügy vagy! a balközépen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Helyesbítsük!) Ügy van, magyar kézbe. Igen. E mögött a jelszó mögött ott van, hogy tegyük le magyar kézbe az ország összes gazdasági javait. (Helyeslés.) Ha letesz­szük. akkor belső front, amelyről annyit beszélünk, annál gyorsabban lesz meg, minél gyorsabban megteremtjük a belső front meg­erősítésére a végleges alapot. A tegnap felolvasott legfelsőbb kézirat egv mondatát idézem: »Sorsdöntő korszakot élünk!« Ezt írta a Kormányzó Úr magas kéziratában. Igen, t. Ház, halálosan komoly az a harc, ame. lyet vívunk. A nemzet fennmaradásáról, úi éle­téről van most szó. Nem színpadi kulisszahábo­rút vívunk, íharnem -kemény áldozatos harcot, amelybe a nemzet minden fiának be kell kap­csolódnia. Mi magyarok, a turáni fajtához tartozunk'. Él keleten, a messze nagy vizeken túl, egy nemzet, amely énpen úgy élet-halálharcot vív most, mint mi. Ennek a nemzetnek fiai mi­képpen neveltettek? Milyen a nemzeti szel­kttnie? Erre a világ előtt a legbizonyosabb pél­dát mutatták ennek a nemzetnek repülői, akik előre elhatározott szándékkal, életük feláldo­zása árán csapnak le gépeikkel az ellenfél ha^ talmas 1 hajóira. Tudják mir előre, hogy sza­mukra az élet elveszett. Zúgva, dörögve csap le az ellenfélre minden gép és haláluk révén bizonyos, hogy egy nemzet megváltása követ­kezik. (Ügy van! Ügy van!) A háború viharszele tulajdonképpen most, e költségvetési vita tárgyalása során csapott le igazán először ide az ülétsterieümbe. Mindamy­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. ése 1942 november 13-án, pénteken. 369 nyian érezzük ezeknek az óráknak, ezeknek a napoknak jelentőségét és érezzük azt a nagy lelki háborúságot, lelki zörejt, amely a szél járását kíséri. Ez a széljárás — ki tudja — orkánná fajulhat, orkánná, amelyből kivezető út csak az a szellem, az az út lehet, amely a keleten, élő turáni testvéreinknek, a. japánoknak nagyszerű, magatartásával éa szellemével azo­nos. Magasztos cél életünket és munkánkat a nemzetért áldozni, igen t. Ház, de csáík a nem­zetért! (Árvay Árpád: A magyar nemzetért! — Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) És én a keresztény kereskedelem szempontja ból kérem a magyar asszonyokat, gyermekeik sorsáért, a nemzet gazdasági jövendőjéért, vi­gyék él tőlünk a keresetünket a család szá­mára. Vigyék el, jószívvel adjuk. De ha viszik a pénzt, kérjük, hogy akkor keresztényekhez, magyarokhoz vigyék, még akkor is, ha az az áru, amelyet vásárolni akarnak, nem üti meg azt a mértéket, amelyet ők fantáziájukban el­p'omdioltíak. (Helyeslés a jobboldalon.) És a csa­ládapáktól azt kérem, minden előítéletet félre­téve, tehetséges gyermekeiket adják gazdasági pályára, mlert nekünk magasabb tudású,'nem­zeti felfogásban, harcolásban edzett magyar sággal kell küzdelmeinket mindig megvívni az új magyar gazdasági életért. (Helyeslés.) Remegő ajakkal kiáltom újból és újból: le­gyünk egyek a keresztény gazdasági élet fel­építésében! És ha fajtánk közül valaki gyakor­lati ansáíginb an ma. hibát követ el, akkor ugyan­úgy, amint felállott ma az előadó úr beszéde után Varga József miniszter úr és a Malert. kérdésében • megbocsátást hirdetett, igenis, m\ is legyünk a gazdasági életben megbocsátok azok iránt, akik gyakorlatlanságukban vagy véletlenül hibát követnek el a gazdasági élei kiképzésében, mert hiszem és vallom, hogy százéves liberális uralom után, ha nemzetileg eggyek vagyunk, mienk lesz újra gazdasági té­ren a hatalom és a dicsőség. (Helyeslés, éljen­zés és taps jobbfelől. — Mozgás és felkiáltások balfelől: Ámen!) Igen t. Ház! Egyet kérek még. Akarjunk erősek lenni céljainkban. Akarjunk székelynek, dunántúli és alföldi magyarnak és minden, a nemzethez hű magyar, vagy idegen nyelven beszélő testvérnek kenyeret juttatni. De ne le­gyünk egtgtyek a, keresztény gazdásági élet fel­es cselekvésszegények. (Helyeslés.) Siránkozó, balhitet terjesztő, megalkuvó maígyar csak sírjába teheti a nemzetet, (Ügy van!) MÍ pedig nem kriptát, hanem életet aka­runk és összefogással élni is fogunk és szere­pünk lesz Európa centrumában. Új történelmi korszak következik, amely­nek eljövetelét én! már látom lelki szemeimmel. Eljön az idő, amikor senki sem mondja Buda­pest helyett, hogy Juda-Pest. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Látom a nagy folyam tövében az ősi várost, amely boldog lesz, hia visszatérhet. Látom a Hargitát, amelynek még a környékén sem lesz jelképes község. Látom a hóval fedett magas kárpáti bércet is, amelyről, ha szétte­kintünk, mindenféle magyar területet látunk. Mindez meglesz, ha a magyarhoz méltó éle­tet élünk. Amikor itt részben hitvallást is tet­tem és látom, hogy az egyik.gyors intézkedést a másik követi és él a megbocsátás szelleme is, amelyről — mint mondottam — ma tanúsá­got tett a, miniszter úri, én a, kereskedelmi tárca költségvetését a legnagyobb bizalommal és szeretettel mind a miniszter úr áldásdús miűkö­59

Next

/
Thumbnails
Contents