Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. mint a múlt eszendeben is, ismételten a leg­mélyebb hálánknak adok kifejezést a miniszter úr iránt (Élénk éljenzés és taps a balközépen) azért, hogy minden háborúokozta nehézség: ellenére is sikerült tető alá hoznia a szeret­falva-dédai vasútvonalat. Azt hiszem, egészen rövid idő kérdése, hogy ott a személyforgalom is meginduljon. Többször utaztam azon a vasútvonalon és bár nem vagyok szakember, de mint mindenki, aki ott volt, én is meg­győződhettem arról a hatalmas munkáról, ame­lyet ott a kereskedelemügyi kormányzat vég­zet, (Ügy van! Ügy van! a középen.) Állítom, hogy Varga József miniszter úr a szeretfalva­dédai vasútvonal megépítésével minden er­délyi ember szívébe belevéste a névéi. (Elénk éljenzés és taps a középen-) Nagyon kérem , a miniszter urat, méltóztassék ezt a vasútépítési politikát továbbfolytatni, méltóztassék a szé­kelyudvarhelyi helyzetre gondolni, mert a székelység anyavárosa, Székelyudvarhely ma abban a lehetetlen helyzetben van, hogy vas­útja semerre sem vezet.- Méltóztassék elsősorban a marosvásárhely—székelyudvarhelyi útvona­lat, azután pedig a székelyudvarhely—csíkszere­dai vasútvonalat, vagy a sepsziszentgyörgyi vasútvonalat kiépíteni. Addig is azonban, míg ez a vasútvonal megépül, itt a plénumban r ils arra kérem a miniszter urat, amire a bizottsági ülésen is kértem, hogy méltóztassék a .székely­udvarhely— gyergyószentmiklósi országutat sür­gősen kijavíttatni] és a szeretfalva—dédai vona­tot pótló autóbuszokat o'da beállítani, hogy a székelyudvarhelyiek Gyergyószentmiklóson ke^ resztül ezen az országúton be tudjanak kap­csolódni egyelőre vasútpótló autóbuszokkal az országos forgalorhba. (Mikó Imre: Ez honvé­delmi feladat is!) Az útépítés szintéin rendkívül fontos és nagyborderejű kérdése a kereskedelemügyi tár­cának. Ezzel kapcsolatban ils csak a hála szavait hangoztathatom a miniszter úr előtt, mert azt a munkát, amelyet a miniszter úr ezalatt a. rö­vid két esztendő alatt Erdélyben elvégezni szí­ves volt és amely mindnyájunk előtt folyt le, nem tudjuk eléggé meghálálni. Kérem a minisz­ter urat, hogy a bekötő utakról és a kiépítetlen utakról is méltóztassék fokozottabb mértékben gondoskodni a jövőben, mert bizony nagyon sok olyan eldugott erdélyi színtiszta székely község van, amely a nagy sárban egyáltalában nem tud közlekedni még az országutakig sem. Az államépítészeti hivatalok végezték el ezt a hatalmas munkát a kereskedelemügyi minisz­térium rendelkezései szerint. Ezért csak köszö­net és hála illetheti meg az erdélyi államépí­tészeti hivatalokat. Ezzel kapcsolatban főképpen a marosvásárhelyi államépítészeti hivatal mun­káját kell (kiemelnem, mivel ennek a területére esett a szeretfalva:—dédai vasútvonal autobusz­és teherautó forgalmának lebonyolítása. Naeryon jól tudjuk, hogy ez a hatalmas forgalom állan­dóan az utak javítására kényszerítette a hiva­talt, de az államépítészeti hivatal nagyszerű fel­készültséggel, minden ember három-négy ember helyett dolgozva végezte el ezt a munkát, úgy­hogy ebben a rettenetesen nagy munkáshiáuy­han és ebben a nagy háborús anyagi áldozatokat követelő üdőben is be tudta fejezni ezt a mun­kát és nagyszerű eredményekre tud rámutatni. T. Ház! Sajnos, időm lejárt és így el kell tekintenem a kereskedelem és a közlekedés problémáinak további tárgyalásától. Ezeket vol­tam bátor nagy vonásokban elmondani, azzal a hittel, hogy minden jószándékú szó egy téglát jelent a keresztény és magyar 'kereskedelem ülése 1942 november 13-án, pénteken. 365 most épülő váraiban. A kereskedelmi pálya sok olyan embert is magához vonz, aki nem felkent apostola,, hanem hitvány vámszedője akar lenni a magyar megújulásnak, (Ügy van! Ügy vájni) Mi ezeknek azt üzetojük, hogy a magyar türelmes, de a türelemnek is van Ibátára és a testvéri ölelésre kitáruló kéz könnyen ökölbe szorulhat, hogy lesújtson azokra az árulókra, akiket nem mentalitásuk, hanem csak vallásuk különböztet meg azoktól a zsidóktól, akik tönkretették Magyarországot és akiknek ma még talán fokozottabb törekvése Magyarország letiprása és destruálása. (Ügy van! ügy van! — Taps a középen.) Ezeket most még csak figyelmeztetjük, de ha kell, kegyetlen szigorral meg is tanítjuk arra, hogy félre a mégújuló magyar kereskedelmet bemocskolni akaró piszkos kezekkel! (Ügy van! Ügy van!) Ezt üzenjük ezeknek, Míbdazoknak a magyarok­nak pedig, akik megtűrik ezeket a strómano­kat, ezeket a hazaárulókat, azt üzenjük, hogy szakítsanak meg velük mindenféle kapcsolatot és úgy meneküljön tőlük minden tisztességes magyar ember, mint a bélpoklosoktól, mert ha ezt nem teszi meg, akkor Maigyarország nagyon könnyen eljut még egysze r 1918-hoz. Ezt pedig addig, amíg magyar ember él, nem engedhetjük meg és nem is fogjuk megengedni!! (Ügy van! Ügy van!) Mivel teljes bizalommal vagyok a kormány és főképpen Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter lír iránt, ezért az 1943. évi költségvetést mind a magam, mind pártom nevében örömmel és hálával elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb-, baloldalon és a közé­peri. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Árvay Árpád jegyző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: Igen t. Ház! (Halljuk!) A keresztény magyar kereskedelem jelenlegi hely­zetének tükörképét kívánom itt a mélyen t. Ház előtt ismertetni. Mielőtt azonban ezt megten­ném, hálásan megköszönöm, hogy a Baross Szö­vetség szerepéről, eddigi) működéséről mind az előadó úr, mind előttem szólott Biró István t. képviselőtársam szíves volt megemlékezni. Ha megméltóztatnak engedni és idom is lehetővé teszi, ki fogok majd térni 1 egy-két olyan meg­állapításra, amely mind az előadó úr. mind az előttem szólott képviselő lír, mind pedig a többi felszólaló képviselő úr részéről elhangzott. T. Ház! Mielőtt beszédem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, egy pillanatra megállok az emlékezés útján és hálával gondolok azokra, akik pontosan 101 évvel ezelőtt a mai napon összegyűltek, hogy az ország akkori reform­áramlatának megfelelően életrehívjanak egy új egyesületet. Almássy Balogh Pál, báró Eötvös József. Irinyi János, Kossuth Lajos, Szentkirályi Móric és más reformerek ezen a napon elfogadták az Országoi«! Ipar Egyesület alapszabályait; elnöknek gróf Battyány La­jost, ügyvezető igazgatóvá pedig Kossuth La^ jóst választották meg. Ekkor mondotta Kossuth azóta híressé vált mondását, hogy: »mely nemzet csak földmívelést űz, hasonlít az olyan egyénhez, akinek csak egy karja, van«. Ugyanebben az időben a reformokkal kapcso­latban kezdődött egy másik új irányzat is. Ballagi-Bloch Mór és társai a sajtóban mind határozottabban követelték a zsidóság polgári jogainak elismerését és a társadalmi életben való egyenjogúságát, Tehát as Országos Ipiar

Next

/
Thumbnails
Contents