Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Àz országgyűlés képviselőházának 306. • járul, Összes jövedelme tehát 163 pengő körül mozog'. Ezeknek az embereknek a legnagyobb része nős. Kérdezem, lehet ennyi pénzből megélni? ÍVZ I.. osztályú postaaltiszt füzetese 138.25 pengő. Az ehhez jövő lakbérrel és egyebekkel, családi pótlékkal együtt felmegy összesen 170— 180 pengőre. A II. osztályú altiszt havi fizetése 119.01 pengő, aonit a lakbér és egyéb mellékjárandóságok 147.26 pengőre egészítenek ki. Ha azonban levonjuk a nyugdíjat és a betegsegélyzŐ pénztári járulékokait, akkor annak a szegény levélhordó altisztnek alig marad annyi jövedelme, hogy a lakbérét, cipője megtalpalását és egyéb szükségleteit kifizetlhiesse, de miből fogja ruházni gyermekeit, mi jut azok nevelésére és élelmezésére? Itt is ugyanaz a helyzet, mint az államvasutaknál és a többi vállalatoknál: ezeket a panaszokat sürgősen orvosolni kell. Sürgősen kell orvosolni), mert ez a társadalom megérdemli, hogy róluk gondoskodás történjék, és ha a kiegyenlítés nem is történhetik meg parallel a drágasággal, ami nem is volna kívánatos, más úton kell gondoskodni arról, hogy a drágaság visszaszoríttassék arra a nívóra, amely lehetővé^ teszi az alkalmazott titeztességes megélhetését, életszínvonalának fenntartását és azt, hogy megtalálja számítását. Szeretném azt, ha a miniszter úr vagy talán a postaigazgatóság vagy bármely intézmény a fizetéskor maga győződjék meg arról, hogy az az alkalmazott a 147 pengőből vagy a 127ből meg tud-e élni negyedmagával vagy hatodmagával. Ha ezt meg tudja tenni a miniszter úr és az igazgatóság, ha meg tudja mutatni, hogy iigenis megél belőle, meghajlok előtte; de állítom, hogy nem tud megélni, mert nincs az az ember, ehhez nem is kell matematikusnak sem lenni, hogy kiszámítsuk, aki a 127 és a 147 pengőt úgy oszthatná be, hogy abból négytagii családjáról gondoskodhatnék. Gondoskdni kell tehát arról, hogy a magyar pengő megfelelő vásárlóerővel bírjon és vissza kell vezetni a piacot oda, hogy az a kilsfizetésű dolgozók számára is elérhető legyen. Beszélnem kell a postamesterek szomorú helyzetéről is. Ezek a törvény szerint állam,! alkalmazottak volnának, mégis mostohagyermekei a postának. Kernelem, hogy segítség fog érkezni a részükre. A postamester felelős személy, ő intézi a posta ügyeit ott faluhelyen, — nem is kell faluhelyre menni, osak ^Pest környékére kimenni — meg lehet állapítani, hogy például a legkisebb, a IV. osztályú hivatalnál a postamester havi összjövedelme alig tesz, ki 135 pengőt. Tübből levonnak adóra 6—10 pengőt, 2—3 pengőt a betegbiztosításra,, lakbért fizet, fizetnie kell a fűtést, takarítást, papírt, ceruzát, pecsétviaszt és egyebet is ebiből kell fedeznie, úgyhogy a maga fenntartására nem marad, talán csak 80 pengője. A postamester fontos feladatot tölt be, nagy értékeket őriz, magánvagyont kezel, éjjel-nappal helytáll, mindenkor rendelkezésére áll mindenkinek és az ország érdekében cselekszik. Beszéltem egy postamesterrel, aki megmutatta a postamesterek lapjának egyik cikkét amely szerint a kisegítő alkalmazott 120 pengő 40 fillér fizetést kap havonta. Természetes, hogy ezért az öszszegért nem kap tisztviselőt, tehát neki a sajátjából kell ezt az összeget, a többletet pótolnia. Kérem a miniszter urat, hogy a postamesterek ügyét is vizsgáltassa felül, likvidálja ezt a szomorú helyzetet és biztosítsa, a postamestereknek azt az életet, amely az állaani alkal; KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV, ése 1942 november 13-án, pénteken. 3él mazottat megilleti, hogy tudniillik eimberi életet, élhessenek. Neui hagyhatom ki a. levélhordókat és a kézbesítőket sem, akik a város és a falu sarát tapossák, akik a postamesternél vannak alkalmazva, akítlől csekély illeteményt élveznek. Ezek el vannak ütve még attól is, hogy a postánál nagyobb jövedelmű véglges beosztást kapjanak. Kérem, hogy ezek is véglegesített alkalmazottakká legyenek kinevezhetők, hogy ezek is megelégedett alkalmazottai legyenek az, államnak. Egy kérdést is szeretnék intézni a miniszter úrhoz. A járult hetekben jelent meg ia Kormányzó Űr Ö Főméltósága kegyelmi rendelete azokra az alkalmazottakra vonatkozólag, akik fegyverrel a kezükben vérüket áldozzák az orosz fronton, akik valamikor politikai vétségeket követtek el és ezért megtorlásban részesültek. Szeretném megkérdezni a miniszter urat, gond'Oskodott-e arról, hogy ezek a magyar emberek, akik véráldozatukat lerótták a fronton és akik a Kormányzó Ür Ö Főméltósága, kegyelmi elhatározása révén kegyelemben részesültek, visszavétessenek állami alkalmazásukba és eloglalhassák régi állásukat? Szeretném,' hinni, hogy igen és meggyőződésem! az, hogy a miniszter úr ezt a kérdést megnyugtatóan meg fogja oldani, hogy ezek a tisztviselők és alkalmazottak az amnesztia révén viszszatérhessenek az állami szolgálatba. T. Ház! Szeretném még felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy vannak ügyek, amelyeknek elintézésié évek óta (húzódik. Gondolok a politikai magatartásuk miatt fegyelmi alá vont vasúti alkalmazottakra, akiknek fegyelmi ügyét nem intézték el. Ez kárral jár magára az államra is, miután ezek az alkalmazottak felfüggesztettek lévén, 50%-os fizetést mégis csak kapnak. Ügyüket két év. óta nem vizsgálták ki, döntés az ügyükben nem történt. Ezt ők anyagilag nagyon megsínylik, db megsínyli a munkaadó, maga az állam is, mert feleslegesen ad alz embereknek 50%-OÍS fizetést. A nyilaskeresztes párt tagjai voltak, de semmi más fegyelmi vétséget nem követtek el. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ezeket a kérdéseket mind vizsgálja felül és adjon módot arra, hogy ezek az alkalmazottak elfoglalhassák szolgálati helyüket, annál is inkább, mert az 1914:XVII. te. 28: §-a tiltja azt, hogy valakit politikai magatartásáért üldözzenek. Fel fogóm olvasni. (Olvassa): »Az_ alkalmazott törvényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gya; korol'hatja., azonban szolgálat közben politikai tevékenységiét nem fejthet ki. Az alkalmazottat fellebb val ójának, vagy más akalmazottnak nem szabad semminemű módon befolyásolnia oly irányban, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzék, annak körébe belépjen, ülésein részt vegyen, vagy valamelyik jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, sem pedig megakadályozni abban, hogy politikai jogait gyakorolhassa. Az alkalmazottat azért, mert politikai jogait törvényes határok között bizonyos irányban gyakorolta, bárminemű hátránnyal sújtani tilos.« T. Ház! Elz a törvénycikk tehát világosan kimondja, hogy politikai jogainak gyakorlásáért senkit üldözni nem szabad, mégis számtalanszor látjuk és tapasztaljuk azt. hogy becsületes munkát végző vasúti és postaalkalmazottafcat, akik az állami kiötelékében voltak s akiknek törvényben biztosított jogai megállaz 58