Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának 306, Ülése 1942 november 13-án, pénteken. 355 magánga'zdasági életben folyik, a feniÜ köve­telményeknek pontosan az ellenkezőjét éri el. Sajnos, lejárt az időm és nem áll módom­ban 1 csak néhány megjegyzéssel is áttérni a közlekedési ágazatra, ezért tisztelettel kérem, hogy fenntarthassam magamnak a lehetőséget, hogy egy másik alkalommal foglalkozzam ezzel a témakörrel, amellyel való foglalkozást azért is rendkívül fontosnak tartok, mert hiszen a kereskedelemnél is. de & közlekedésnél is külö­nösképpen ki főig domborodni a mi egész mun­kálkodásunk és szerepünk az új európai gaz-, dasági és közlekedési rendbe való beilleszkedés tekintetében, (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!) Én tehát azt tartom, hogy nemcsak a köz­lekedés szorosan vett területén — értem alatta úthálózatunk, vasutaink, víziutaink, csatorna­hálózatunk fejlesztését, továbbá magának a szállításnak lebonyolítása terén, tehát, hogy tehergépkocsin, vasúton vagy repülőgépen szállítok-e — s nemcsak a szorosan vett közle­kedési problémakörön keresztül, hanem a közr lekedésnek mint közmunkának ügykörét te­kintve, nekünk a mai háborús esztendőkben már a jövőbe kell rjillantanirnk. (Ügy van! a szélsőbal oldalon.) A közlekedésről, mint köz­munkaalkalomról nem kell a miniszter úrnak külön előadást tartanom. Azt, hiszem, a háború utáni foglalkoztatási ágak legnagyobbika, leg­hatalmasa'bbika lesz. tehát már ma meg kell tennünk erre az előkészületieket. Osak egy példával mutatok rá erre a még hátralévő másodpercekben. Nevezetesen, van olyan nyersanyagunk, amelyet úgy tudunk tá­rolni a háború utáni időre, hop-y akkor majd csak a feldolgozás, a munka következnék, a kőanyag. Ez annál is fontosabb, mert a ház­építési tevékenység csak lassabban indul meg. Élénken emlékszünk arra. hoürv a lakáshivatal fénykora a háború utláni időkre esett s a.z 1924/25-ös évekig tartott A házépítő tevékeny­ség rendkívül későn indulhat meg, 'mert nem lesz anyag, möm lesz tégla és cement, nem lesz vas és ha — mondjuk — ez a három már meg lesz, a negyedik még hiányozni fog s ez, a ne­gyedik a kőterraelés. Ezzel szemben mi törté­nik? összehívják a kőbánya tulajdonosokat és közlik velük, hogy széngazdálkodási okokból a termelést le kell állítani. Aw ember megdöbben ezeken az intézkedéseken. Ha a kőtermelés je­lent is energiafelhasználást, a kőbánya az ener­giát neotn^ear kazánon keresztül való széntüze­lés formájában kaoja, hanem egyenesen vil­lanyáram formájában motorokkal, amelyek­kel förőberendezéseit járatja, tehát energiafel­használása a leggazdaságosabb. E mellett, mondom, a háború utáni időben, ha elő aka­runk készíteni közmunkákat, ez lesz az egyet­len anyag, amelyet ma termelni lehet mert nem kell hozzá más, mint 'munkaerő és valami kevés robbanóanyag, amely rendelkezésTe áll. Ha a holnapra gondolok, akkor nemhogy le­állítom a kőbányákat, hanem a raaximumira fokozom a kőbányák kapacitását, ho^y a mai igényeket^fedezni tudjam és amennyire a mai szűkös szállítási lehetőségek megengedik, mée­szállítsak is követ azokra a, helyekre, ahol majd ? háború utáni időben a közmunkákat meiglkez­deni óhajtom. T. Ház! Időm lejárt, befejezem felszólalá­somat. Ismétlem, a kereskedelem tekintetében igazán nem áll fenn olyan helyzet, amely ben­nünket a keresztény kereskedelemnek mind a, jelenét, mind a jövőjét illetően megnyugvással tudna eltölteni. A közlekedés tekintetében is ez a helyzet. Sajnos, nem volt módom részle­tesebben időzni ennél a témakörnél, de mivel egyrészt nem látom sem a költségveiésben, sem a kormányzat elgondolásaiban, a holnap­ról való gondoskodást, másrészt sem én, sem partom nem kívánván . osztozkodni a felelős­ségben _ azóríj az állapotért, amely a háború után mindkét területen beáll, ezért a költség­vetés nem fogadom el. (Helyeslés és taws a széHőbaloldalon. — A 'szónokot sokan üdvöz­lik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Boczondádi Szabó Imre jegyző: Szabó Gusztáv! Elnök: Szabó Gusztáv képviselő urat illeti a szó. Szabó Gusztáv: T. Ház! Az előadó úr ala­pos ismertetése felment az alól, hogy a költ­ségvetéssel részletesebben foglalkozzam. Az ellenzéki oldalról előttem elhangzott beszéd, Kunder képviselőtársam szakavatott beszéde éppen szakavatottsága folytán felment attól, bogy a szokás szerint részletesebben foglal­kozzam vele. 4 tények, amelyeket elmondott, igazak, más kérdés azonban, hogy milyen következte­téseket von le belőle az ember. Említette pél­dául a Kereskedelmi Hivatal ^ konstrukciójá­nak hibáit. Ezek a hivatalok mind a posteriori ós nem a priori jellegűek, nem előre létesül­tek, hogy megelőzzék a bajokait, hanem utólag. Sajnos, a bajok már akkor megvoltak, amikor ezeket a hivatalokat felállították s ezenkívül a mai állapot szerint mindig van bizonyos fázis-eltolódás minden intézményben, amely miatt nem tud teljsen összehangba jönni sze rep körével. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után elvi sikon foglalkozzam a kereskedelmi tárcá­val, (HalljUlc! Halljuk!) azzal a tárcával, amely meglehetősen elüt a többi tárcától. Van ugyan a kereskedelempolitdkai részében egy koncepcionális része, végrehajtó része, köz­igazgatási része, de a nagyobbik feladatköre, amelyet végez, éppen két nagy üzemében nyer kifejezést, tudniillik a közlekedés ügyben. Valósággal belenyúl az egész ország vérkerin­gésébe nemcsak ezzel a két nagy üzemével, haaneui z összes többi üzemekbe való befolyá­sával is. Tudjuk nagyon jól, hogy a közlekedés volt a világ átalakulásának legnagyobb katalizá­tora. Ha nem érkezett volna el a világ ilyen gyorsan a gépesítés után abba az állapotba, hogy megszűntek a távolságok úgy a hírszol­gálat számára, mint a személy- és áruszállí­tás számára, akkor talán azok a súlyos hatá­sok sem létesültek volna, amelyek az egész világnak egymással szembe való állításánál olyan óriási módon, mint ahogyan, bekövet­keztek. És amennyire az egész világ számára ilyen nagyhatású volt ez, ugyanezt jelenti egy ország számára is a közlekedés. Ha pedig most a közlekedésügyi tárca költségvetését nézem.; akkor a »beruházás« szónál akad meg a figyelmem azért, mert majd­nem mindig a beruházásokon van a hangsúly. Méltóztassék» visszagondolni, hogy sok tíz és tíz évvel ezelőtt mindig csak a beruházásokom volt a ihangsúly, de, sajnos, sokszor elmaradt a hangsúly a felújítás és a karbantartás kér­désénél. Ez nem 'ennek a tárcának a hibája. Egész állami yagyiomunfeat, illetőleg úgy in­57*

Next

/
Thumbnails
Contents