Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

^56 Az országgyűlés képviselőházának 306, gatlanaink, mint ingóságaink kezelési módjában, visszafelé hosszá időkre mindig az volt a hiba, hogy sobasem gondoltunk párhuzamosan olyan mennyiségi és minőségi fenntartási költségekre, amelyek a közvagyonnak az állagát és biztonságát biztosíthatták volna úgy, ahogyan nagy előrelátással gondoskodnak erről a magángazdaságban. Ismétlem, ez nem a mai kormányzat •hibaja, hiszen e téren is megtenne a kormány mindent Éppen azi a baj, hogy ma, amikor eljutottunk oda, hogy meg kellene tennünk! min dönt az ország ilyen vitális érdeke tekintetében is, akkor nemi •tudunk semmit sem tenni, mert nincs hozzá* anyagunk. Nemcsak fenntartási költségekről kellene gondoskodnunk, hanem anyagokról is. Sajnos, ez a probléma minden tárcánál előfordul és az előttem szólott vezérszónok is hibáiául báinytorgatta fel a kereskedelmi tárcának ezt a kérdést. De hiszen a Műegyetemnél is így volt ez, ahol három évtizedig alig történt valami a karbantartásnál és csak most kezdtek el egy kis restaurálási munkát. A Balatonon is kikötőket kell építeni, újakat is, a régiek pedig beomlanak, a jég teszi tönkre őket, ezeket is rendbe kellene hozni. Itt kell megemlítenem az útépítéssel kapcsolatban, hogy az utak isi sokkal gyorsabban mennek tönkre, mint ahogyan a karbantartásra sor kerül és így később még sokkal nagyobb helyreállítási munkákra lesz szükség. Szeretném tehát a hangsúlyt a többi tárcáknál is arra helyezni, hogy a jövőben a, beruházások mellett ott legyenek a fenntartási, költségek _ is. (Helyeslés.) Gondoskodni kell tehát restitutio in intesrum-ról s azután egy okos, józan fenntartásról. Itt kell megemlítenem a most oly sokat emlegetett és ma sok zavarral küzdő intézményünket, a telefont. Amikor ezt teszem, akikor korántsem az vezet engem,, hogy amiket elmondok, azokkal a posta mai vezetőségének szemrehányást tegyek. Ez a kérdés is par excellence mutatja, mennyire idejében kellett volna tervszerűen, nárhuzamesan megcsinálni azt. hogy legyenek mindéin- ilyen központ mellett olyan részek, amelyeik fokozatos átkapcsolást tettek volna lehetővé és így a forgalmat t megjavíthatták; volna. Est azonban tervszerűen kellett vóínia csinálni a múltban mindig, amikor az építés elkezdődött. Ha valamikor, akkor ma nem tudjuk ezt megcsinálni, mert mindnyája,n tudjuk, hogy a mai anyaghiány mellett ez lehetetten. Azért akartam a múltra rámutatni, hogy figyelmeztessek a jövőre, hogy nekünk ma is meg kell tennünk mindent, mert a jövő nem olyan rózsás anyagok tekintetében sem. Nem tudjuk. hogy milyen lesz végeredményben a jövő Európa mit fogunk kapni, mit kell maid akikor kívánnunk és hogyan tudjuk majd szükségleteinket kielégíteni. Én nem vagyok biztos benne, hogy mindént megkapunk, ezért nekünk előrelátással kell itt is gondolnunk a jövőre. ê A következő . kérdés, amelyről szeretnék kissé részletesebben beszélni, a vasutaké. Ha ma vasúti problémáinkat látjuk, szinte hajlamosak vagyunk annak legfájdalmasabb részévél a korlátozásokkal, a személyforgalom korlátozásával foglalkozni. Ámde ha megnézzük, miből ered ez a korlátozás, csodálkozunk», hoery a Máv. úgy teljesíti a forgalmat, amint teljesíti. Figyelembe kell yenni

? hogy a tengeriforülése 1942 november 13-án, pénteken. galom kikapcsolódott és míg Magyarországon azelőtt tranzítóforgalom alig volt, ma minden rajtunk megy keresztül kelet és nyugat között, főképpen a hadiszállítások. Amellett az országgyarapodási 64%-al, tehát közel kéthairmadrészével szaporította összes vonalainkat,, de nem ugyanolyan mértékű járműállományt hozott vissza. Ha a csehektől meg is kaptuk azt az állományt, amely a'ránylagosan e területire esett, nem kaptuk meg azt, ami szükséges, mert hisizen Kárpátalja távolságánál fogva, helyzeténél fogva sokkal többet követek Itt tehát hiányok vannak. Erdélyben a románoktól pláne nem kaptunk semmit. Ennek a forgalomnak teljesítése, fenntartása tehát olyan heroikus művelet, amelyet igazán értékelnünk kell és ezt megértve hátrahelyezhetjük igényességünket tudva, hogy ma elsősorban az ország hadi és gazdasági igényeit kell a forgalomban biztosítani. Még valósággal csodálkozni tudok azon, hogy a nyáron a nyaralóközönségnek igényeit — amelyek, akármilyen szép is a pihenés, a mai viszonyok között mégis csak másod- és harmadrangúak — olyan nagy mértékben tudták kielégíteni. (Palló Imre: A zsidókat kellenél kitiltani a vonatból. Lenne rend.) Ezt nem kitiltással lehet csinálni, mert mint látjuk kitiltással, parancsoló, rendelkezéssel a közellátást sem lehet megoldani. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.), hanem azzal, hogy akinek nincs szüksége az utazásra, az, ne utazzék. Ez az első. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem szembebeszélni akarok, csak azt akarom kifejteni, hogy a zsidók kitiltásávail még mennyiségileg nem tehermentesülünk, legfeljebb egy mentalitásbeli dolgot elégítünk ki,* de nem kapjuk meg azt a menynyiséget, amelynek kiesésével javítani lehet a helyzeten. Ebben a pillanatban én javítani szeretnék a helyzeten, ennek a javításnak pedig egyenesen az az útja, hogy aki, fel tud emelkedni arra a magaslatra, hogy éírzi, hogy neki fölöslegesen nem szabad ma semmiféle olyan közintézményt igénybe venni, kezdve a budapesti villamoson való lógástól, amelyeit nélkülözhet, az ehhez tartsa magát. Én mint öreg úr eltudok menni akármilyen útra, de az a naplopó ott lóg, Én szívesen gyalogolok, mert legalább tovább maradok fiatal. (Derültség.) A vasútnak teljesítménye olyan módon megnövekedett, hogy magam is elbámultam, amikor egy grafikont láttam, amelyik nyolc év óta a havonkinti áru-tonnakilométereket mutatta be. A nyolc év elején és a nyolc év végén a maximumok átlag megháromszorozódtak, globálisan azonban a forgalom megnégyszereződött. Ez azt mutatja, hogy ezzel a kevés és alig szapordott járműparkkal a régihez képest ismeretlen nagyságú teljesítményeket ért el a Máv. A közlekedési politikáról Kunder t. képviselő társam említette, hogy szeretne vele foglalkozni. Az volt a baj, hogy annak idején nem foglalkoztak vele nagy multunkban, régil multunkban. Valamikor, amikor kezdődött a közlekedési politikai, az volt a cél, hogy Budapestre jöjjenek az európai vasutak. Később az volt az elgondolás, hogy minden Budapestről induljon ki, tehát csupa radiális vonalat építettek. Arra, hogy a vidéki központok között olyata kapcsolatokat létesítettek, amelyek nem Budapesten keresztül viszik a forgalmat, hanem az ország egyéb részeit kötik össze, nem gondoltak kellőképpen. Az volt a baj, hogy az ország részeit Budapest kapcsolta össze, az a Budapest, amely