Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

354 , Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1942 november 13-án, pénteken. fonitosabbikának. (Egy hang a szélsőbalúldalon: Az a lényege!) Még egy pontra szeretnék rámutatni, mint a kormányzat ezen a vonalon fennforgó helytelen megítélésének egyik világos tünetére. Nevezetesen az egyik oldalon állandóan azt hangsúlyozzák, hogy az állami tisztviselők létszámát nem szabad szaporítani. Legutóbb azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy kevés és jólfizetett tisztviselővel kell a munkákat elvégezni. A másik oldalon pedig feleslegesen szaporítják a tisztviselőket olyan helyeken, ahol káros, hogy azokon a tisztviselői posztokon állami tisztviselők dolgoznak. Állítom azt, hogy ennek' a hivatalnak fénykora akkor volt, amikor ennek nem az állaimhatalommal, nem a miniszterekkel és az államtitkárokkal, hanem a magángazdasággal voltaik meg a kapcsolatai, amikor cserélődtek a pozíciók, vagyis a magángazdaságban bevált szakember ült be egy hivatali pozícióba, vagy megfordítva, tehát a kapcsolatokat nem felfelé, hanem lefelé tartották, És ez volt a helyies, mert ebben az esetben mindenkor szalrember ült azokon a posztokon, amelyek ki voltak jelölve. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy egy eleven, mondhatnám bankszerű kapcsolat volt meg és bankszerű ügymenet, ügyvitel volt magában a hivatalban is. Most részben bevezették az állami státust ebben a hivatalban, aJmi feleslegesen szaporítja az állami tisztviselők létszámát ugyanúgy, mint a közellátási mini sztériumhaln. Tökéletesen indokolatlan, hogy állami ptátixst szervezzenek valahol, főleg egy olyan intézményben, amelynek fennmaradását csak néhány hónapra lehet elképzelni- Állami státust szerveznek, — mondom — amely feleslegesen duzzasztja az állami tisztviselők létszámát, azonkívül kizárja azt, aminek érdekében a hivatal éppen létesíttetett: a «szakszerűséget- Mert ahhoz, hog^ valaki ismerje a szakmáját, fenn kell tartania az^ állandó kapcsolatot vele. Bármennyire kiváló, bármennyire kitűnő is valaki egy szakmában, amikor odamegy, ha elszakad a szakmai körökből, az néhány esztendő múlva már el is felejtette azt. Tlymódoin a külkereskedelmi hivatal lassan elveszti azt a jelentőségét, amelyet a múltban betöltött. Bizonyos reá bízott ügyköröket — értem itt példlaul a behozatali engedélyek kiállítását, _ ami végeredményben egy végrehajtási funkció, amelyet a múltban kellő apparátussal, mondhatnám kifogástalanul végzett ^— elragad tőle a kereskedelemügyi minisztérium, tehát egy kormányzati hatóság, már pedig ennek a minisztériumnak egyrészt sokkal magasabb síkon kell mozognia munkásságában, másrészt nincs Is berendezkedve erre. Ebből természetesen az következik, hogy az ügyintézés így késedelmesebben megy, mint meigy akkor, amikor azt egy arra alkalmas apparat tus végzi. Már több ízben hangsúlyoztam és most is megismétlem, hogy a kereskedtélem sok mindent^ elbír, de egyet nem. a késedelmet (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Hallottam például, hogy a mai eljárások mellett, amikor bizonyos behozatal — például Svájcból a gyapjú behozatala — mégis csak lehetséges, mire a kérdés elbíráltatik és átmegy a különböző bizottságok, minisztériumok és hivatalok szűrőjén, ez annyi időt vesz igénybe, hogy közben mások az árut — jelen esetben a gyapját — megveszik. Mert amíg a bürokrácia ilyen lassan megy, adidig — sajnos — a kereskedelem a másik oldalon dolgozik. (Ugy^ van! Ügy van! a széhőbdloldalon. — Rajniss Ferenc: A keisörűvíz-ügy !) T. Ház! Ha tehát összefoglalom a keresztény kereskedelemmel kapcsolatos mai helyzetet, akkor megállapíthatom, hogy a kereskedelem vonalán hiányaik a szákmai szervezés, amely nélkül pedig azok a problémák, amelyek egy átállítással szükségszerűen kapcsolódnak össze, nem oldhatók meg. E mélkül pedig nem lehet kiválasztani helyesen az egyedeket és nem lehet helyesen megállapítani azt a racionális számot, amely annak a szakmai kereskedelemnek ténykedése, ellátása tekintetében valóban indokolt. Nem lehet beszélni hitelkérdésekről és általában nem lehet megoldani semmi problémát, amelyek megoldására ma a hivatali bürokrácia oldaláról tesznek kísérleteket. És mi van a másik oldalon'? A kormányzati funkciók a hivatali apparátusban külön hivatalokra bízatván, a hivatalok egész szériája áll szemben az egyedekre parcellázott kereskedelemmel. Teleki János gróf t. barátom említette fel a tárca bizottsági tárgyalása során, hogy a textilipar és textilkereskedelem 14 kormáuyhatósággal tart fenn állandó összeköttetésit és e hatóságok mindegyike a keresikiedelem egyes ágazatainak még minden egyes egyedével tart fenn külön kapcsolatot. Például a kereskedelemügyi minisztérium egyik szerve, aa Anyagellátási és Anyaggazdálkodási Hivatal, illetve ennek textilipari osztálya a mai napig még létező 700 textillkeresikledővel külön-külön, mint egyedekkel áll szemben. Ezt az állapotot mindenesetre érdemes volna megörökíteni ai jövő nemzedék számára valamelyik középiskola felső! osztályaiban. használatos mateimatikakönyvben. a permutációval, kombinációval és variációval foglalkozó fejezetben példa gyanánt és kiszámítani, hogyha van ma 14 hivatal és 700 textilkereskedő, ezeknek hányszor kell egymással érintkezniük. (Derültség a szélsőbaloldalom.) Ebből adódik még a következő nehézség. Ezek a külön-külön szervezett állami apparátusok mind külön-külön mennek el és tartanaik! revíziót a vállalatoknál. Állítom, hogy ma minden egyes vállalatnál ai vezetőség az év 360 napjából 200 napon át valamelyikl szerv revizoránál ül. A vállalat vezetősége ezzel van elfoglalva, ahelyett, hogy az üzlettel foglalkoznék és megtanulná, mint újonnan felnővekvtö keresztény kereskedő, a maga szakmáját. Kénytelen felvilágosítással szolgálni az ott ülő különböző^ hivatali hatóságoikinak, amennyiben azok még elmennek a vállalatához, nem pedig különböző! értekezletekre hívják el a vállalatok vezetőségét, ahol az állami funkcionáriusoknak kell magukat tájékoztatniok. Mert az ilyen értekezleteken is minden egyes szerv különkülön tart megbeszélést, hogy magát a tények; ismeretébe helyezze. A kimutatásokat sokszor ugyanazon összeállításban,, sokszor változatosabban, más formákban mindegyik szerv külön-külön felkéri magához. Ez a gazdasági életnek olyan mérhetetlen megterhelését jelenti, amely rendkívül távol áll attól az ideális állapottól, amelyet a pénzügyminiszter úr úgy vázolt, hogy nekünk a (gazdasági életnek az állami apparátussal való együttműködését úgy kell megszerveznünk, hogy az egész összműködés jól, gyorsan és olcsón funkcionáljon. Azt 'hiszem, megint nem vagyok megállapításomban merész, ha azt mondomi, hogy ez a tevékenység, amely ma a hivatali apparátusok légiójában és a ma egyedeire szétpaíreellázott