Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1942 november 13-án, pénteken. 353 kőzni ennek a termelésre vonatkoztatott oldalaival és problémáival. Arról bőven szólottak az egyéb tárcák tárgyalásánál felszólalt kép= viselő urak, hogyan áll a valóságban a mezőgazdasági termelés árfrontja, az ipari termelés frontja és a kettőt most már egymással szemben állító, ai kormánvzat által [beígért harmonikus árrendszer. A kereskedelem részére fennálló árpolitikáról kívánok néhány sízót szólani. Csak egy ágat ragadok ki, amelyet a kormány legutóbbi ténykedése keresztényesített és ez a fakeres^ kedelem kérdése. Állítom, hogy a keresztényesített fakereskedelem ma képtelen funkcióját ellátni annak következtében, hogy a házhozszállítási fuvarok tekintetében az állapotok »lyan rendezetlenek, hogy mondom, ama funkciójának, amely tudvalévőleg az, hogy az árut a fogyasztóhoz eljuttassa, megfelelni képtelen. A helyzet a következő. Elő van írva az, árkormánybiztois által, hogy a lófogatú fuvarozás maximális díja mázsánkint 40 fillér, Ezt felemelni az áirkorniánybiztofesiág semmi körülmények között sem volt hajlandó. Ezért természetesen fuvart kapni nem lelhet. Azt hiszem, ezt a miniszter úr is nagyon jól méltóztatik tudni. (Rajniss Ferenc: Ezért fáznak az emberek!) Ezzel szemben — nem hittem volna, ha nem adnak dokumentumot a kezembei — egy Mateosz-számla szerint 40 métermázsa fának az elfuvairozásáért — az egyik budapesti telephellyel a házig — a Maiteosz. Ill P 60 fillért számitott feli, vagyis 2 P 79 fillért méternvázsánkint, szemben azzal a 40 fillérrel, ami J egál is. (Rajniss Ferenc: Ez bűn!) Hogy legyen a két szélső eset között, a 40 fillér és a 2*70 P között egy középső találat, egy középső lövés? A fővárosnak meg van engedve, hogy saját fuvar'ával a kokszot házhoz fezállíttassa 1 '05 pengőért, a kereskedelemnek azonban ez nincsen megengedve, nem teheti tehát meg azt, hogy saDátin agának vásárolhasson teherautót és métermázsaalapon, számlázva a tüzelőanyagot házhoz szállíttassa, (Rajniss Ferenc: Rablás!) Mit csináljon a kereskedő — ma az a keresztény kereskedő — aki ezen a pályán boldogulni kíván s akihez elmegy egy budapesti fogyasztó és arra kéri őt, hogy szállítson le neki néhány mázfea fát vagy szenet; és ő tökéletesen képtelen ennek a kérésnek a fennálló kormányzati intézkedések következtében eleget tenni. A második dolog, amit meg kell említőnem az» hogy a kereskedelemnek a haszonkulcsa isi meg van állapítva! fa-métermázfeánkint 20 fillérben; ebből a, 20 fillemből kell a nagykereskedőnek fedeznie először a megvásárolt fában fekvő tőkének a kamatait, azután az állomásra) való fuvarozás állandó emelkedő többletköltségét — s ezek az emelkedések rendkívül jelentősek, jól méltóztatnak tudni — ebből kell neki fizetnie az irodákban lévó alkalmazottait, adóját, azonkívül meg kell neki élni, sőt, még azt is akarjuk, hogy meg is vagyouosodjék. Hogyan nézünk ki ezzel a keresztényesített kereskedelemmel, araikor nz egyik oldalon van egy ágazat, amit valóban keresztényesítettek, mint a kormány dédelgetett gyermekét és ennél a fakereskedelemnél a fuvarkérídés ós a kereskedői hasizon kérdése úgy rendeztetik, hogy ettől a kereskedelemtől — nem túlzok állításommal — az életlehetőséget is elvonják. (Rajniss Ferenc: Ezért fázik Budapest!) Én a« árkérdésiben nem kívánok továbbKÉPVISELÖEÁZI NAPLÓ XV. menni, csak megállapítani kívánom azt, amit már többízben megállapítottunk, hogy ez a kormányzati ügykör nem való a közellátási miniszter hatáskörébe, bár elismerem, hogy rendkívül szellemes trükk a kormányzat részéről, hogy mi a költségvetés tárgyalásakor sohasem látunk mást, csak újonnan született közellátási minisztert. (Élénk derültség.) Ebben a tekintetben a miniszteri felelősséget gyakorlatilag megkerülték. Ezelőtt két évvel a költségvetési vita után nevezték ki az első közellátási minisztert 1 , neve közismert. A következő költségvetési előtt néhány héttel megbukott. Ne értsenek félre, én nem helytelenítem azt a kormányzati intézkedést, hogy megbukott, csak azt, hogy pont a költségvetés előtt, pont a kritika előtt két héttel bukott meg, az utolsóelőtti miniszter pedig a költségvetés előtt egy héttel bukott meg. Ugy nem lehet dolgozni, ha egy ügykört egy olyan tárca hatáskörébe utalnak, amely _tárcának csak a momentán közellátás gondjai kellene, hogy gondját képezzék és amelynek nincs meg a termeléssel és elosztással való az a szoros kapcsolata, ami kell, hogy meglegyen egy termelési és kereskedelmi tárcának. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy mindig megbukik a miniszter 1 a költség vetés előtt, az egyetlen kritikai periódus előtt Ezeket voltam bátor elmondani a belső kereskedelem kérdéseire vonatkozólag. Most nézzük, mi a helyzet, ha valaki a belkereskedelem mellett még külkereskedelemmel is foglalkozik, vagyis behoz és kivisz árut? Akkor az eddigi tortúrákhoz, — aminők az árumegszerzés és árkérdés — még hozzájárul a behozatali vagy kiviteli engedélyek megszerzése. Tehát ennél a témakörnél, a külkereskedelmi hivatal ügyénél szeretnék egy percig időzni. Az előadó úr is megemlékezett a mindenkori költségvetésnek erről az érdekes témájáról, amely var lamennyi költségvetésnél mindig új helyre keveredik el. Most visszakerült a kereskedelemügyi minisztéíriumhoz. Ezelőtt két évvel, amikor átvették a közellátási minisztériumhoz, úgy nézett ki, hogy a kormányzat valójában helyesen ismerte fel ennek az intézménynek felhasználási lehetőségét, mert átkeresztelte kereskedelmi hivatallá és úgy látszott, hogy erre az intézményre fogják majd felépíteni az új belső fronton' szükségessé váló állami beavatkozás munkálkodását. Ennek a hivatalnak ugyanis megvoltak, — ma is megvannak talán — az egyes szakmai csoportjai, — a mezőgazdaságiban a gabona és a magvak, a gyümölcs, az állat, az állati termékek, az iparban a textil, a bőr és egyéib ipari ágak, — amelyeket csak áj jogkörrel kellett volna felruházni. Nevezetesen a külkereskedelemnél már felmerült ügyköirök mellett ki kellett volna bővíteni a belső gazdaságban szükségessé váló ügykörökkel, a különböző nyersanyag-kiutalási, készáruelosztási stb. — és nyugodtan mondhatom,— a zsidótlanítáisá ügykörökkel is. Ha mindezeket rábízzák, akkor egyetlen állami szervezetben lettek volna ezek a kérdések megoldhatók. Mondom, már bíztam benne, hogy a kormányzat _ rátévedt valahogyan a helyes útra és azt fogja csinálni, de súlyos csalódás ért, mert a hivatalt megfosztották mindezektől az ügyköröktől és visszakapcsolták megint a kereskedelemügyi minisztériumba, — amit helyesnek tartok, — mert ez a valóságos gazdája, ha a kereskedelemügyi miniszter egyben gazdája az elosztásnak is» mint a kereskedői funkciók leg57
