Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

348 Az országgyűlés képviselőházának SÔ6. illik lehetőleg csak nyersanyagot hozzunk be külföldről és készárut szállítsunk oda, erősen revízió alá kellett vennünk. Külkereskedelmi kapcsolataink az elmúlt évben jelentős változást nem szenvedtek. For­galmunk túlnyomó többsége ma is a tengely­hatalmakra esik. Jelentősen emelkedik továbbá forgalmunk Svájccal és Svédországgal, a né­met megszállás alatt lévő államokkal is fel­vettük a lehetőség határain belül a gazdasági kapcsolatokat. Szlovákiával jól kiépített áru­osereforgalmunk van. Romániával nincsen sem fizetési, sem kereskedelmi megállapodá­sunk. A 'balkáni államok közül Törökország még ma is egyik legfontosabb nyersanyag­ibeszerzési piacunk. Igyekszünk továbbá bol­gár kapcsolatainkat kimélyíteni. Horvát­országgal magánkompenzációs forgalmat bo­nyolítunk le. A nagy, főleg szállítási nehézségek elle­nére sem hanyagoljuk el régi piacainkat, sőt azok megtartásai érdekében még áldozatoktól sem riadunk vissza. Figyelemmel kísérjük még a jelenleg el nem érhető országok piacait is. Kereskedelmi politikánk célja az, hogy rugalmasan alkalmazkodva a mindenkori helyzethez, — ha kell, áldozatok árán is — elő­teremtse azokat az árukat, amelyek az ország gazdasági életéhez elengedhetetlenül szüksé­gesek. Legyen szabad ezek után áttérnem a keres­kedelem- és közlekedésügyi tárca másik igen fontos feladatának, a közlekedés és hírszolgá­lat ügyeinek tárgyalására. A nagy háború és annak borzalmas pusztító hatásai bizonyítják a legjobban, hogy a fennálló gazdasági rend gerincét a közlekedési eszközök képezik. Ezidő™ szerint a közlekedésügy a háború folytán az egész világon rendkívüli válságon megy ke­resztül. A közlekedés ugyanis főleg két vonat­kozásában szenved a háborútól. Először, mert a háborús gépezetnek lényeges alkatrésze és így a hadviselők igyekezete állandóan odairányul, hogy az ellenfél közlekedési szervezetében mi­nél nagyobb rombolást és pusztítást végezzen. Áll ez elsősorban a kereskedelmi hajózásra és a vasutakra, ahol az elsüllyesztések, illetőleg a légi bombázások okoznak legnagyobb pusztí­tásokat, de áll ez az autó- és repülőgépforga­lomra is, amelyek a blokáddal kapcsolatos ben zin- és gumihiány imiatt rendkívül sok nehéz­séget szenvednek. A másik körülmény, amely hátrányos a közlekedésügyre, ,a gazdaságnak a háborús szükségletre való nagymértékű átállítása, ille­tőleg a rendelkezésre álló forgalmi eszközök­nek a hadvezetőség részéről való igénybevétele, ezek túlterhelése és elhasználása. Ezek a nehéz­ségek a háború tartamának arányában csak fokozódni fognak, mert az egyes szükséges utánpótlások, javítások a háború alatt hihetet­len nehézségekbe ütköznek. Mindezeken az általános érvényű nehézsé­geken túl magyar vonatkozásban közlekedés­ügyünknek további nehézségekkel kellett és kell még megküzdenie. A sorozatos örvendetes országgyarapodásokkal közlekedési vonalaink hossza is jelentősen emelkedett. Az állami köz­utak hálózata, amely 1938-ban még csak 4496 kilométer volt. az 1942. évben 8760 kilométerre, tehát kerekem 95% -kai emelkedett. Törvényha­tósági útjaink hossza 38.900 kilométerrel növe­kedett. A csonka hazában például 1938*ban ülése ÎÙ4È november 13-án, pénteken. 853 község volt bekötő út nélkül, a visszatért területeken egyedül ezeken a helyeken ezzel szemiben 1082 község nélkülözi még ma is be­kötését a kiépített közúti hálózatba. Indokolt tehát, hogy úthálózatunk fejlesz­tésére kormányzatunk oly jelentős összeget, több minit 65 millió pengőt irányzott elő, amelyhez még hozzá ikell számítanunk a tör­vényhatóságok közúti hálózatának karbantar­tására és fejlesztésére előirányzott 75 millió pengői. Az úthálózat fejlesztésével kapcsolato­san a mai súlyos nyersanyaghiány ellenére is tervbe van véve a hídépítési Programm foly­tatólagos végrehajása. Mindezen mmnkákinál a nyersanyaghiány okozta nehézségeken felül mind súlyosabb és nagyobb mérvben lép előtérbe a mérnökök, to­vábbá a szakmunkások hiánya. Nagy elisme­réssel kell tehát megemlékeznünk mérnökeink­ről és munkásainkról, akikről igazán elmond­hatjuk, hogy megfogyva bár, de törve nem. hazafias önfeláldozással vállalják és teljesítik, ha kell két-három ember helyett is. nehéz munkájukat. Ök a második front hős műszaki katonái, (Éljenzés és taps.) Közúti hálózatunk fejlődése mellett az országgyarapodások folytán vasúti hálózatunk is 1938 óta 4900 kilométerrel, vagyis 62* 5%-kai gyarapodott. Ezen hálózatok azonban túlnyo­mórészben teljesen elhanyagolva, kifosztva, megfelelő 1 gördülőanyag és kiszolgáló személy­zet nélkül kapcsolódtak vissza az anyaországi hálózatba. Az így csaknem teljesen leromlott hálózat karbahelyezése., az erőszakkal szét­rombolt ' vágányösszeköttetések visszaállí­tására, és tönkretett szétrombolt épít­mények, műtárgyak helyreállítása, háló­zatnak szakszemélyzettel való benépesí­tése és még sok-sok más nehéz feladat volt az, amelyet a Máv. hivatása magaslatán álló veze­tőségének és nehéz munkában kipróbált, haza­fias személyzetének a legsürgősebben meg; kel­lett oldania. És ha szem előtt tartjuk, hogy mindezeket a már előbb említett rendkívüli háborús nehézségek és szolgáltatások köze­pette kellett végrehajtaniuk, úgy mindnyájan csak a legnagyobb hálának és elismerésnek hangján emlékezhetünk meg róluk. A kormányzat is teljes mértékben értékeli a Máv. fontosságát és szerepét és ezért bocsá­tott a múlttal szemben jelentős összeget, 180 millió pengőt beruházási célokra a rendelke­zésére. Tudjuk, hogy ennél még sokkal na­gyobb összegekre volna szükség, de a beruhá­zások mérvének is határt szab a pénzügyi le­hetőségeken felül a rendelkezésre álló r nyers­anyag és munkaerő korlátolt mennyisége. Erdély gazdasági életében jelentős fejlő­dést jelent a szeretialva-dédai vasútvonal ki­építése és így a Székelyföldnek az ország gaz­dasági vérkeringésébe való közvetlen bekap­csolása. , Meg kell még emlékeznem a Mávaut. es a Mateosz. értékes munkateljesítményeiről. Szerencsésen kapcsolódik be mindkét intéz­ménv a Máv. forgalmába és a nyersanyag­hiány s a nagyobb mérvű katonai igénybevé­telek ellenére is elismerésre méltó eredménye­ket értek el úgy a személy-, mint a teherfuva­rozás terén. A honvédelem érdekében hozott áldozatos kötelességteljesítésükről nem én va­gyok hi váltva megemlékezni. Itt említem meg még azt, hogy a magán­tulajdonban lévő mintegy 32.000 személyautó­ból a nagy nyersanyaghiányr a való tekintettel

Next

/
Thumbnails
Contents