Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Az országgyűlés képviselőházának 305: ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 327 mívelésügyi miniszter úr nem tudta, ihogy a tensgeriterfmés ebben az évben ennyire gyönge és ilyen rossz lett és hogy ilyan adatok kerültek a közellátási minisztériumhoz s ezért htoztak ilyen kivihetetlen rendeleteket. Mindenesetre nagyon fontos lett volna és e téren is sokat használt volna, lia a föltdmívelési kormányzat az érdékképviseleteket — és ezek alatt tisztán és kizárólag esak mezőgazdasági kamarákat értem — jobban bevonta volna, jobban meghallgatta volna. (Helyeslés szélső baloldalon.) Pontos tudomásom van arról, hogy a mezőgazdasági kamarák, nem is az országos, de a kerületi kamarák, állandóan fölterjesztéseket intéznek ia kormányzathoz, és tudom azt is, hogy sok esetben választ nem is kapnak. A terménybeszolgáltatási rendeletről is bővebben volt szó ma a Házban és így cjsiak röviden akarom érinteni azzal, hogy elvileg én is helyesnek tartom, hagy a teljesítmény elvét állítsuk fel és annak alapján induljunk el. db kétlem, hogy az a módozat, amelyet megvalósítottak, a legcélszerűbb, minthogy a kataszteri tiszta jövedelem nem mondható igazságos kulcsnak. Mindenesetre ez iegy kulcs, és sajnos nincs más kulcs. A beszolgáltatás mérvét mindenesetre soknak tartom. Például azért, mert az idén az őszi vetések négy vagv hat hetet késtek éppen az időjárás miatt, most kérdéses, hogy jövőre a gazdaságok és a, gazdáik, akik munkásokat tartanak, be tudjákne az aratórészen. a géprészen, a konvención, a vetőmagon, a summás béren és a saját szükségletükön kívül azt a mennyiséget szolgáltatni, amelyet a rendelet előír. Még egy dolog volna kívánatos: hasson oda a földmívelési kormányzat, hogy minden ilyen rendeletet idejében kapjon meg a gazda, hogy i

diejében készüljön el rá. Bizonyos tervszerűséggel kell ma kicsinynek és nagynak dolgoznia, a vetésforgót, az üzemtervet beállítania. Ha ugyanis a rendeletiek későn jönnek, felborul az egész tervezet, ami ugyancsak nem kívánatos. Nem hiszem, hogy mindezt be tudjuk a jövő évben szolgáltatni, azért sem. mert pótló vetést már nagyon nehéz eszközölni, hiszen a gazdáknak nincs meg a szükséges vetőmagjuk. A gazda szívesen vetne pótlólag búzát, de nincsen vetőmagja. Egyébként is a búzánál a vetőmagot igen alacsonyan állapították meg, hiszen Borsod és Zemplén megyében 140—180 kilogrammot szoktak adni katasztrális holdanként, mint hivatalosan megtudtam és ezzel érik el a legjobb eredményeket. Ezeket az adatokat a mezőgazdasági kamaránál tudtam meg. Most, ha későn csak 120 kilogrammot tudunk vetni, ezzel sem tudjuk pótolni azt a bizonyos hiányt, amelyet fedezni kell. Meg kell emlékeznem a költségvetésben utolsó címként szereplő és sajnos, utolsónak kezelt munkaügyi igazgatásról, amely tulajdonképpen a munkáskérdésekkel foglalkozik. Az egész dotáció 115 millióba múlt évihez képest mindössze pár százezer pengővel emelkedik. Ha ebiből az összegből az Ombi.-nak a járulékát levonjuk, marad mindössze alig 1 millió, és ez az 1 millió a következőképpen oszlik meg. Személyi kiadásokra 223.000 pengő, szervezési költségekre 70.000 pengő, kiküldetési és költözködési költségekre 150.000 pengő, mezőgazdasági társadalmi tevékenységre 400.000 pengő. Ez, azt hiszem, a gazdakörök házainaik a fenntartására, stb.-re szolgál. Ez összesen 843.000 pengő. Marad tehát — idézem úgy, ahogy a szövegben van — (olvassa): »munkások gazdasági célú intézményeinek támogatására, munkás- és hasonló jóléti célokra, a gazdasági munkabérmegállapító bizottságok költségeire és az 1907:

XL

VI. te. végrehajtására« mindösze 225.000 pengő. A részletes indokolás még bővebben kifejti, hogy ez mi mindenre kell. Csak röviden ismertetem. A földművesek tudakozódó irodájára, a munkásjogvédő központi irodára, a munkaközvetítő hivatalra, a földmunkásvállalkozó szövetkezetnek állami támogatására, volt gazdasági tisztviselők segélyezésére, a gazdasági munkálatok zavartalanságának biztosításával kapcsplatos kormányintézkedésekkel járó kiadásokra, a népies irodalom és sajtó támogatására, a népies rádióelőadások rendezésével járó kiadásokra, a kisemberek erkölcsi és anyagi jólétét előmozdító szövetkezetek működésével kapcsolatos közigazgatási és ellenőrzési költségekre, a szociálpolitikai tanács igazgatási és irodai tennivalóinak költségére, tudományos kutatásokra, az arra érdemes gazdasági munkavállalók pénzjutalmára, külföldi szociálpolitikai intézményekkel való kapcsolat fenntartására. Ezeket a költségeket mind a 223.000 pengőből kellene fedezni?! Egy 15 milliós lakosságú országban az egyik legnagyobb szektorban, a mezőgazdaságban, a mezőgazdasági munkások millióinak gondozására elvégre mégis csak többet lehetne juttatni. Hiszen jó, hogy megvan az OMBI, de nemcsak a betegeket és az aggokat kell gondozni, hanem az egészségeseket és a fiatalokat is és főleg a jövendő generációt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez A^égerediményben igen kis öszszeg, mert ne feledjük, hogy a munka a termelés legfőbb tényezője. Ha ez nincs meg, hiába csinálunk bármit. Egyetértve a pénzügyminiszter lirnak azzal a megállapításával, hogv a fokozott termelés a belső front legfőbb biztosítéka, ennek érdekében tehát mindent meg kell tennünk, hogy ezekben a sorsdöntő időkben az olhanvasrolt mezőgazdaság minél jobb eredin ón vt érjen el. Most legyen szabad egy pillanatra a pénzügyminiszter úr expozéjának avval a részével foglalkozni, amely a beruházásokat és a mezőgazdasággal kapcsolatos budgetszámokat említi. 163 milliót említ a pénzügyminiszter úr, de ez a 163 millió — mint a szövegből is kitűnik — nem egy évre van előirányozva a .mezőgazdasági beruházások céljára, hanem ez két évi összeg. Azt mondja a pénzügyminiszter úr (olvassa): »Nem is vártuk meg éppen ezért ázt, amíg a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, hanem amit megtehettünk, azt már előbb is megtettük. Mint méltóztatik tudni, már az 1942. évi költségvetésiben 23 millió pengőt vettünfk fel. A törvényerőre emelkedés után azonr 'nal további 40 milliót bocsátottam a földművelésügyi miniszter úr rendelkezésére és az 1943-as költségvetésbe beállítottuk a 100 milliót teljes egészében,, úgyhjogy aiz 1943. év végéig az államháztartás keretében 163 millió pengő áll a mezőgazdaságfejlesztés céljainak rendelkezésére.« De — ezt hangsúlyozni kívánom — itt két esztendőről vata szó, nem az 1942: vagy az 1943. évről, hanem a pénzügy miniszter úr is valószínűleg úgy értette, hogy az 1943. év végéig. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ügy is mondotta!) Minthogy a mezőgazdasági dotációját megfelelőnek tartom és nriínthogy a földmívelés-