Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

328 Az országgyűlés képviselőházának 305< ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. ügyi tárca vonalvezetésében sem látom a céltudatos irányítást, a tárca költségvetését sajnálatomra nem áll módomban elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldaton. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Czermann Antal. Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! A földmívelésügyi/ tárca magán viseli a háborús idők nagy jelen tőségét és érezzük azt, hogy a háborús időkkel kapcsolatos problémák meg. oldása a földin ívelésügyi tárca keretében fokozott mértékben jelentkezik. A földmívelésügyi tárcában még egy másik gondolat is képviselve van, és ez a háború utáni időre való gondoskodás, amikor a széles rétegű agrár tár* sadalom létét és sorsát a továbbifakban is biztosítani kell. Ezt a jelentőséget domborítja ki a földmívelésügyi tárca költségvetése. Ha csak magát az összeget nézzük, t. Képviselőház, ez még önmagában véve nem mond semmit, de legyen szabad csak egy rövid statisztikára hivatkoznom és akkor majd jobban kidomborodik az a nagy jelentőség, amelyet e tárca költségvetése, kifadási rovatában ^ kép visel. Az 1926—27. évi költségvetési előirányzatban a kiadások, a rendkívüli kiadások és beruházások együttesen 25 milliót tettek ki. Az ember gondolkodóba esik, hogy azokban a válságos, nehéz időkben ilyen összeg mellett vájjon mihez is kapkodott,* fogott a földmívelésüffyi miniszter a tengernyi probléma közepette. 1935-36-ban 30 millióra emelkedett ez az öszszeg és 1943-ban 275 millióra. Tehát 15 év alatt az emelkedés tiízenegyszeres. Még szembeszökőbb a földmívelésügyi tárcára fordított összeg akkor, ha ezeket az öszszegeket az egyes költségvetési években a kiadásokhoz arányosítom, mégpedig eeyrészt az összkiadásokhoz, másrészt pedig csak közigazgatási kiadásokhoz. Legyen szabad utalnom az 1921—22 évi költségvetésre, amely az első rendes költségvetés volt az összeomlás után. Itt az összkiadásokhoz viszonyítva a földmívelésügvi tárcára előirányzott összeg 2% volt. 1926—27-ben. az első pengős költségvetésben 2.2%. 19.35—36-ban 2.6% és 1943-han 6.5%. Az emelkedést még jobban kídomorítja az. ha ^a tárca kiadási összegeit csak a költséigvetés közigazgatási kiadásaihoz viszonyítom és az üzemeket ki!has*yom és akkor látjuk azt,. hogy 1921/22-ben a közig-azeratási kiadásiokhoz viszonyítva 3%-ot 1926/27-ben 3.5%-ot, 1935/36-ban 4%-ot és 1943-ban 9.4%-ot tesz ki a földmívelésügyi tárca előirányzati összege, ami lényegi. leer azt jelenti, hosy Jelenleg a nemzeti jövedelemnek közel 10°/r-át fordítja az ország a földmívelésüsyi tárca dotálására. Ilyen nagy karriert csak még a honvédelmi tárca futott meg. jeléül annak, hogy éppen ennek a két tárcának legnagyobb a helvzetí fontossága. T. Ház! Ha csak ezt a hatalmas nagy összeget tekintjük, máris önkéntelenül elismeréssel kell a miniszter úr felé fordulnunk, aki bhtosítani tudta tárcája részére ezt a nagy összeget Tudjuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény alapján esedékes járulékok össze gei is benne vannak ebben az összegben, de mégis annak ,aki tudja, hogy mire ezek az összegek a pénzügyminiszter úr kezéből eljutuak az egyes tárcákhoz, milyen nagy munkának és küzdelemnek eredménye az, bizony teljes elismeréssel kell meghajolnia a földmívelésügyi miniszter úr bátor kitartása, szívóssága és gondos^ sága előtt. A nemzeti jövedelem közel 10%-át fordítjuk ezekre a célokra. Ez azt jelenti, hogy itt óriási feladatok koncentrálódnak, de jelenti azt az óriási nagy felelősséget is, amelyet a miniszter úr vállalt ezeknek a költségeknek a felhasználásával kapcsolatban. Egyébként, aki a költségvetést átvizsgálta, az látja azt, hogy ez a költségvetés az egész vonalon közvetlenül vagy közvetve a többtermelés szolgálatában áll. Ez a gondolat indította el annakidején a milliárdos javaslatot is és ez uralja most a tárca költségvetését is. Önkéntelenül felvetjük tehát a gondolatot, hogy miért kell mindenáron többet termelni. Tudjuk, h°gy háborúban élünk és tudjuk azt, hogy a hadsereg fogyasztása, a hadsereg ellátásai, a hadimunkások ellátása, — sőt bizonyos mértékben a jegyrendszer bevezetése is — valamint a hadiiparnak nyersanyaggal való ellátása, a fogyasztást lényegesen fokozta, már pedig a fogyasztásnak a termeléshez kell igazodnia, termelés alatt pedig csak^ az árútermelést érthetjük, nem' pedig_ a pénz termelését. A pénz termelése nem jelent megoldást, az önmagában hordozza bukását és a pénz romláshoz vezet. Ha tehát a háborúokozta rendkívül fogyasztást biztosítani akarom és emellett az egyéni fogyasztást is ki akarom elégíteni!, akkor többet kell termelnem. T. Ház! A statisztika is figyelmeztet bennünket bizonyos körülményekre és megmutatja azt, hogy a többtermelésre valóban vannak is lehetőségek. Ha nézem az eg;yes termeivényeket és összehasonlítom a németországi és a magyarországi viszonyokat, akkor azt látom, hogy búzából hektáronként Németországban 22, nálunk 14 mázsa az átlag, tengerilből Németországban 22, nálunk 16, burgonyából Németországban 164, nálunk 71, cukorrépából Németországban 302, nálunk 206, árpából Németországban 20, nálunk pedig 14 mázsa az átlag. Kétségtelen, hogy itt bőven van lehetőség a többtermelésre és érthető is. hogy a mezőgazdasági termelésről szóló 12. címmel a múlt évi előirányzattal szemben 1943-ra 33 millió pengővel több van előirányozva. De nemcsak a mezőgazdasági vonalon, hanem az állattenyésztési vonalon iís vannak ilyen lehetőségek. A napokban hallottam Wörmlann halléi professzor előadását, aki az európai közellátást taglalta és ennek kapcsán — az összes állatállományt minden egyes országban a számos állatra átszámítva — kimutatta azt, hogy az állattenyésztés, vonalán mi a helyzet. Ezek szerint 100 hektáronként a szarvasmarhaállomány Hollandiában 128, Belgi'umban és Dániában 122, Németországban és Svájcban 85, Norvégiában 78, Lengyelországban 65, Franciaországban 59, Romániában 50, Olaszországban 49 és Magyarországon 46. Még ha a klimatikus és csapadékviszonyokat figyelembe is veszem igen nagy elmaradást kell ezen a vonalon konstatálnom. Éppen ezért a költségvetésnek az állattenyésztésről szóló címe is, az előző évi 7 millió pengővel szemben, 23 millió pengővel van dotálva. Kétségtelen, hogy a termésátlagok fokozása is

( szorosan összefügg a marhaállomány létszámának emelésével, ez pedig a takarmánytermelés fokozása nélkül meg nem oldható. Épp így nem tudom ©léggé a miniszter úr