Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
30ê Az országgyűlés képviselőházának 305 nek a háborúnak: bevégzése után az ujjárendezett európai sorskozösségbe vezeti a magyart"? Én az ellenkezőjét állítom. Éppen ezért, ezeket a különféle szerencsétlen tényezőket ismerve, le kell szögeznem, hogy a magyar nemzeti élet felett iszázkilométeres sebességgé^ végigrohanó különféle gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket ennek a kormányzatnak az intézkedése csak ötvenkilométeres sebességgel követi, nagyon egyszerűen kell tehát szorozni és osztani, hogy megállapíthassuk: amikor a nagy magyar ügy rendezése napirendre kerül, mi ott le fogunk maradni, mint a borravaló, T. Képviselőház! Nem tehetek róla, hogy ilyen formában kell bírálnom és megvilágítanom a magyar mezőgazdaság költségvetését, de ezt tenném akkor is, ha történetesen nem ezen az oldalon ülnék* mert a magyar gazda köteleségérzete tőlem ezt követeli. Felteszem a kérdést: vájjon hogyan fogunk mi eleget tenni nagy mezőgazdasági kötelezettségeinknek, amikor ennek a háborúnak a befejezése után itt is valóban maradéktalanul be kell következnie az építőmunkának? Amikor a nemzetiszocialista Németország és Olaszország a munkájukat gátló liberális és plutokrata akiadályokat már ledöntötték, mi még mindig ezek átkos munkájának keretében vergődünk, Németország annak ellenére, hogy már negyedik éve folytatja a háborút, mégis meg tudta oldani nagy vonalakban azokat a kérdéseket, amelyeknek rendezése szükségesek a német nép továbbfejlődéséhez. T. Képviselőház! Most pedig legyen szabad belebocsátkoznoim a tárca költségvetésének részletes tárgyalásába. A költségvetési részletezés 2. címe alatt a miniszter úr 1*5 millió pengőt állított be az államerdészet keretében csemeteinevelési és erdősítési költségekre, A múlt évben erre a eélra 700.000 pengő yolt beállítva. Én azt is kevés eltem. Amikor ezt a bizottságban szóvátettem, a miniszter úr azt mondotta, hogy indokoljam meg számszerű adatöiklkal, hogy ez a felszólalásom elfogadható legyen. Most kérdezem a miniszter urat — és szíveskedjék . nekem erre választ^ adni hogy az 1943. évi költségvetésbe beállított 1*5 millió pengővel és az Alföld fásítására beállított összeggel — a kettő együttvéve 2,250.000 pengőt tesz ki — vájjon hány ; év alatt r tudja megvalósítani az Alföld szükséges fásítását? Az Alföld fásítása annál is inkább szükséges, mert az alföldi kisgazdáknál sokszor látjuk, hogy 'tüzelőhiány miatt szárított marhatrágyával tüzeinek és nem közömbös az sem, — ezt mindnyájam tudjuk — hogy hia a szükségletnek megfelelően megtörténnék, és bevégződnék az Alföld fásítása, akkor nagy klimatikiai átalakulás következnék be a magyar Alföldön. Hogy ez keresztülvihető legyen, szükségesnek tartanám a lánctalpas, mélyen szántani tudó traktoroknak minéí nagyobb számban való beállítását, hogy évenként minél nagyohb területű futóhomoktalajt lehessen erősíteni, annál is inkább, mert ma egy hold forgatásáért 300 pengőt kell fizetni, pedig tudnivaló, hogy mélyenforgatás nélkül különösen a rosszminőségű futóhomidkteirületen eredményes erdősítést nem lehet végezni. i A részletezés 3. címe alatt szerepel a tej-, rét- és legelőgazdaság, amelyre mintegy 23 millió pengő van beállítva. T, Képviselőház! Az egész magyar mezőgazdaságnak az állattenyésztés a legerősebb alapja, tehát ebbiől a szemszögből kell elbírálütése 1942 november 12-én, csütÖrtokoú. | numk azt, hogy az ehhez az összetett címhez tartozó kérdések 'megoldására elegendő-e a 23 millió pengő. Állattenyésztésünk zavartalan továbbfejleszttését csak úgy látom biztosítva, ha a gazdaságpolitika minden összefüggő tényezőije a közkövetelményeknek megfelelően rendeződik, értem ezalatt elsősorban az árkérdés egészség® és szükséges rendezését. Figyelembevéve a gyáriparnak egyes káros mozzanatait, megállapíthatjuk, hogy amikor a gyáripar rájön arra, hogy egyes általa gyártott cikkek gyártására ráfizet, azoknak a cikkeknek a gyártását egyenesen leállítja. Hogyan Követelhetjük akkor a magyar mezőgazdától azt, hogy egyes állattenyésztési ágakat ráfizetéssel is tovább műveljen? Amíg ez az egészséges árrendezés be nem következik, addig Máriássy képviselőtársam állításával, ellentétben én neiml látom , biztosítékát annaík, hogy minőségileg és mennyiségileg el tudjuk látni a köziellátástí és hogy a háború folytatásához a megfelelő szükségleteket aiz állattenyésztés biztosítani tudja. T. Képviselőház! Hogy ezt a beteg állapotot megvilágítsam, nem kell másra rámutatnom, min.t a tejnek, a gyapjúnak, egyes élőállatoknak, a takarmányoknak és különféle cikkeknek az árviszonyára. Pedig az állattartásnak minőségben és mennyiségben való fokozása nem közömbös a háború továbbfolytatása szempontjából esnem közömbös a belső front fenntartása és biztosítása t szempontjából sem. Nem mondom azt, hogy minden vonathozásban a jelenlegi rendszer felelős a mostani döcögő közellátás hibáiért, de igenis száz százalékban hibás abban, hog.v nem tudta felismerni az ezeket a, káros fejleményeket előidéző okokat és ebből szükségszerűen következőleg nem tudott olyan árpolitikát -beállítani, amely mindem {vonatkozásban megnyugvást keBtene, a gazidíasársadalombam. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) T„ Képviselőiház! A szar vasmarhatenyésztéssel kapcsolatban le kell szögeznem — tekintve, hogy a részletezés szerint r a miniszter úrnak az a célja, hogy a köztenyészeteket minél nagyobb számban tenyészállatokkal lássa el, — hogy nagy hibát látok a mai tenyészáilatnevelési programúmban is. Ez különösen hangzik, de mégis így van. Nem kell mást tenni, mint a kiállításokon^ egyes tenyér iő gazdasagoktól megvett tenyészállatok teljesítőképességéi a köztenyészetben megfigyelni. Szükségesnek tartanám, t. Képviselőház, hogy a tenyészállatoknak a -tenyésztő gazdaságokban olyan életfeltételeket^ teremtsenek, amilyen életfeltételeket a köztenyésztő intézetek tudnak biztosítani, mert nagyon sok esetben azt látjuk, hogy amint a szépen kifejlesztett tenyészállat odakerül az egyes legeltetési társulatokhoz, vagy pedig az egyes községekbe, (Börcs János: Melegházi virágok!) rövid időn belül akcióképességükben elromlanak és így az illető közületnek újra nagy Jdadást jelentenek, mert az ilyen állatot ki kell cserélni. T. Ház! Ezzel kapcsolatban felemlítem, hogy sok panasz vain a sertések kötelező oltása miatt is. Tudomásomra jutott, hogy egyes törvényhatóságok kötelezően elrendelték a sertésoltást. Ha ez az egyes, törvényhatóságok területén szükségesnek látszik, akkor vájj on ^ miért nem lehet az egész ország területén általánossá tenni. Természetesen ezt csak" úgy tartom meg-