Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Áz országgyűlés képviselőházának SOS. wi szolgál a tegnapi map on elmondott interpellációit sorozata is. Nem győzöm eléggé rosszain i a földmivelésügyi tárca ilyen összeggel Vialó dotálását, mint amilyen* összeggel ezt már évek hosszú során ét dotáljuk, annal is inkább, mert bár a magyar gazdatársadalom, jobbanmondva a közvetlenül a földből élő magyarság szama sokkal nagyobb, mint a többi foglalkozási ágakban együtt dolgozó magyarságé, mégis a i'ö milliárdot kitevő költségvetési összegből a föidmíveiesügyi tárca csak üti5 millióval van doiaiva, -ami a költségvetési keretnek nem egészen 5.9%-a. 265 millió pengő Önmagában nagy összegnek hallatszik, amikor azonoan részletezzük azokat a momentumokat, amelyek bennfoglaltatnak a miniszter úr által kiadott indokolás ban és figyelembe vesszük, hogy háborúba lépésünk óta mindenféle cikk ára megdrágult, akkor egészen kis számítás mellett is megállapíthatjuk, hogy az« idén; a toldmővelésügyi minisztérium a kiváló tisztviselői kar ellenére sem tudja azt teljesíteni, amit 1942-ben -teljesített. T. Képviselőház! A múlt évi és t

az idei költségvetés összege között 118 millió pengő differencia van. Ha azonban megfigyeljük azokat a különféle tényezőket, amelyekre a miniszter úr indokolásában hivatkozott, akkor arra a megállapításra kell jutnunk: nem hogy előrehaladnánk a mezőgazdasági kérdések megoldásában, sőt visszamaradunk. Ha rossznéven veszi is tőlem a miniszter' úr, fel kell tennem a kérdést, hogy amikor ennek a költségvetési összegnek a számszerűségét elfogadta, vájjon azt érezte-e akkor, hogy a magyar mezőgazdasággal i szemben a kötelességét teljesítette? Én az ellenkezőjét vallom, mert amikor a háború továbbfolytatásának és a közellátási biztosításnak érdekeit kellene mindenekelőtt előbbrevinni,; akkor nem ezzel az összeggel kellett volna dotálni a földmivelésügyi tárcát. Mi, nyilastkeresztesek, világosan látjuk és biztosan tudjuk, hogy magyan népünk a maga nagy feladatát csak akkor tudja elvégezni, ha mindazok, akik ma vezetőpozici óiban vannak, térben, - időben és módban a legmesszebbmenőén, a legteljesebben teljesítik kötelességüket. Mielőtt belebocsátkoznék a költségvetés szakszerű boncolgatásába, rá kell mutatnom arra, hogy a miniszter úr az indokolási és a gyakorlati megoldási mód között éles ellentétet állított fel. Nem kell mást modanom, mint azt, hogy különösen megragadta figyelmemet a miniszter úr általános indokolásában az utolsótól visszafelé számított negyedik bekezdés tartalma, amelyben azt mondja, hogy szükséges a munkabérek általánosi szabályozása, de az árszínvonal tartásának érdekébe a a munkabérek nem emelhetők. Ugyanakkor pedig egy-egy tételösszeg beállításánál ezzel indokol: »Mert a munkabérek emelkedtek, szükséges volt az öszszegeket emelni.« Nekem, mint mezőgazdának, nagyon rosszul esett a miniszter úrnak ez az indokolása, hogy szinte bocsánatkérően rögzítette le a költségvetéshez fűzött indokolásban, ahelyett, hogy egyenesen és keményen megmondotta volna, hogy: nekem erre az összegre azért van szükségem, mert Magyarországnak és a magyar népnek léte a mezőgazdaság zavartalan működésétől függ. T. Képviselőház! Ezeket szükségesnek tartottam megmondani még akkor is, ha a miniszter úr tőlem rossznéven veszi, mert ez a kérdés sem a nyilaskeresztes pártnak, sem pedig a magyar élet pártjának nem pártügye, hanem a mezőgazdaság egészséges elíőlrehalaêse Ï942 november ÎÈ-èn, csütörtökön. 3ö5 dása az egyetemes magyar nép és a magyar nemzet ügye. (JJgy vanl a szélsöbaloLüaton.) Nem közömbös tehát, hogy a magyar mezőgazdaság számára milyen nagy Összegek vannak a költségvetésbe beállítva és nem közömbös, hogy a beállított összegekkel milyen eredményű munkát tudnak a földmivelésügyi minisztériumban működő tisztviselők elvégezni. Ká kell mutatnom, t. Képviselőház, azokra a hibákra is, amelyek fényt vetnek elénk és megmutatják, hogy a mezőgazdaság valóban nem halad azon a szükségszerű úton és nem halad azzal a szükségszerű tgmpóval, ahogyan azt a mai háborús helyzet megkövetelné. Erdélyi utam alkalmával erdélyi gazdatársaimtól nyert értesülések útján örömmel tapasiztaltam és hallottam, hogy Erdélyiben nagyszámú traktor van mezőgazdasági munkák elvégzésére beállítva. Amikor ezt kijelentem, ugyancsak ki keli, jelentenem és hibáztatnom kell atzt, hogy ezt a magyar Alföld mezőgazdasági viszonylatában nem tapasztaltam, pedig az Alföldi egész területét már három éven keresztül sújtotta árvíz, tehát művelhető állapotában megrontotta. Az Alföld lóállományát már évek óta bevonultatják, igénybeveszik mint a hadsereg felszerelés éhez szükséges igavonó erőt és, mégsem tartotta a miniszter úr szükségesnek, hogy az Alföldön is beállítsa a traktorokat. Ezért történhetett meg, hogy ma az Alföldön egyes traktorokkal rendelkező tulajdonlások már 30 pengőt is kérnek egy hold felszántásiáért. T. erdélyi képviselő társaim ne gondolják azt, hogy ez a bírálatom Erdély mezőgazdasága elleni támadás akar lenni. Nem! Én azonban úgy érzem, hogy a miniszter úr az egész magyar mezőgazdiaságnak a földmivelésügyi minisztere, tehát kötelessége, hogy általánosságban és egyformán úgy cselekedjék minden vonatkozásban, ahogyan az érdekek megkívánják. (Gosztonyi Sándor: Miért nem engedték be a traktorokat annakidején^ külföldről

Ï) Ugyancsak súlyos felelősséget látok a földmivelésügyi miniszter úr részéről a most kiadott kukoricarendeltek miatt is, mert tudomásom van arról, hogy a közellátási miniszter úrnak azért kellett olyan súlyos tartalmú, a gazdákat károsan érintő rendeletet kiadnia, mert a földmivelésügyi minisztériumtól olyan jelentést kaptak, hogy azt a bizonyos kukoricamennyiséget kellett előírni az egyes községekre, járásokra és megyékre. De nemcsak ez a nagy hiba, hanem felmerülhet az a nagy hiba is, hogy azok a külföldi államok, amelyekkel mi gazdasági szerződési viszonylatban vagyunk, joggal követelhetnek tőlünk nagyobb mennyiséget, de mert nem termett meg az, amit a hivatalos jelentések jeleznek, azt fogják gondolni, hogy a magyar kormány nem teljesíti velük szemben a gazdasági szerződés feltételeit és könnyen megtörténhetik az, hogy ők viszont ezért nem fogják szállítani nekünk azokat a szükséges iparcikkeket, amelyekre nekünk mezőgazdasági, közellátási szempontból és a háború továbbfolytatása érdekében szükségünk volna. A költségvetés részletezéséneik átolvasásából rájöttem arra, hogy kevésbé fontos tényezők ügyének rendezésére sokkal nagyobb és súlyosabb összegeköt állított be a miniszter úr, mint például azokra, amelyek szerintem tényleg szükségesebb volnának. Felteszem a kérdést, amikor ezeket a döcögéseket tapasztaljuk a mezőgazdasági vezetés ügymenetében, vájjon a magyar mezőgazdaság és a magyar nemzet meg tudja-e építeni azt az utat, amely en-