Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. tani. Örömmel hallottam, hogy a múlt évben is lényegesen többet osztottak ki a kitűzött mennyiségnél. Legyen szabad azonban arra figyelmeztetnem a miniszter urat, hogy húsz év alatt a csonka országban az Ofb. munkája révén évente 13.000 házihelyet osztottak ki. Ha eat a két dolgot összehasonlítom, alig tudom elképzelni, hogy mi komolyam felkészüljünk arra, hogy azokat, akik a fronton vámnak, idehaza a családtagjaik méltóan várják saját házukkal és begyökerezve a magyar földbe. (Rapcsámyi László: Szemfényvesztés!) Van itt még egy nagyon szomorú kérdés: a zísidóbirtokok instlrukciójának (kérdése. (Börcs János: Ez azután végzetes a termelésre!) Tudom, hogy nehéz dolog az 500 holdon aluli birtokok instukcióját igény bevenni, de tessék elhinni, sokkal nehezebb a szántási jutalmat igazságosan kiosztani, mint ezeket igényelni. Kérem, szíveskedjék revízió alá venni ezt a kérdést éis ebben a tekintetben feltétlenül dönteni. A másik dolog pedig az, hogy mit látunk ott is. ahol a zsidóbirtokokat átadták a kis magyaroknak, a parasztságnak?! A zsidóbéreneek tömege ott még mindig komázik, barátkozik a zsidóval és ezeknek a zsidóbérenceknek olyan befolyásuk van, amely megakadályozza a kiseimberteket a termelés zavartalan folytatásában. Ebből azt a konzekvenciát akarják levonni, hogy nem lehet a magyar parasztnak földet adni. mert nem tud úgy dolgozni, ahogyan a zsidó tudott. Kérem, hogy ezeket a zsidóktól elvett földeket továbbira is a legnagyobb ellenőrzés alatt tartsák. T. Ház! Egy kérdés volna még és ez az, vájjon meg van-e az összhang a minisztériumok között abban a tekintetben, hogy a mezőgazdaságot mindegyik tárca a legnagyobb hadiüzemnek tekintse. Ha ezt a kérdést vizsgálom, akkor azt látom, hogy erről mő sem lehet. (Börcs János: De nincs ám!) Amikor azt latijuk, hogy a jföldmívelésügyi minisztérium tisztviselői kara és maga a miniszter úr is sziute ag-yondolgozza magát abban a minisztériumban, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a közellátási minisztérium minden, csak nem agrárpárti, — ha szabad ezt a mélyértelmű saw. a mai súlyos időkben használni — sőt a legélesebb agrárellenes politikát folytat. A propagand'aminiszter nem tud agrár életszemléletet teremteni, a belügyminiszter elvette a falu szociális politikáját, az iparügyi miniszter pedig tudjuk, hogy például a bőrkérdésben is miIlyen viszonyokat teremtett. A kereskedelemügyi miniszter a tűzifaellátás útjába súlyos akadályokat gördített és szégyene az országnak, hogy itt nincs tűzifa. (Mozgás a szélsőbaléoldalon.) A kultuszminiszter is parallel mezőgaizdasági szakoktatást folytat, az igazságügyminiszter fenntartja még a liberális^ jogai kotá sok egész sorát, amelyek a gazdákat sértik, bántják (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Nagyon szépen nézünk ki!), a pénzügyminiszter úr pedig még ma is pengőben gondolkozik és nem munkateljesítményben. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőboúolda* Ion.) Amikor ezt a zűrzavaros állapotot látom, akkor azon az, állásponton vagyok, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetését csak aibban az^ esetben fogadhatom el, ha a földmívelésügvi miniszter ezek ellen a legélesebb harcot folytatja. Minthogy ezt nem teszi, sem a pártszövetség, sem a magam nevében nem áll módombaqa elfogadni a költségvetést, (Élénk éljenzés, ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 301 helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Máriássy Mihály. Elnök: Máriássy Mihály képviselő urat illeti a szó. Máriássy Mihály: T. Képviselőház! Ne vegye rossznéven előttem szólott Piukovich t. képviselőtársam, ha a parlamenti szokással ellentétben nem válaszolok mindazokra a kijelentésekre, amelyeket tett. (Börcs János: Nehéz is rájuk válaszolni! — Zaj a szélsőbaloldalion. — Elnök csenget) Ezek! részben olyan természetűek, hogy szoros értelemben véve nem is tartoznak a földmívelésügyi tárcához. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Egyik-másik felvetett kérdésére majd felszólalásom folyamán talián sor kerül. Én a földmívelésügyi tárca költségvetését teszem bírálat tárgyává és elsősorban megállapítom, hogy a földmívelésügyi tárca ma kereken 265 millió pengővel van dotálva. Ezt azonban egy összehasonlításnak^ kell megelőznie a. múltra vonatkozóan. Ha nézem például a tíz év előtti, az 1932/33. évi költségvetést, akkor azt látom, hogy a honvédelmi tárca költségvetésének levonásával — mert hiszen a honvédelmi szükségletek máról-holnapra tetemesen megnövekedtek, tehát összehasonlítás alapjául nem «szolgálhatnak — az akkor IUI millió pengőből 28 millió pengővel volt a földmívelésügyi tárca dotálva, ami az egész költségvetésnek 2'56 százallékát tette ki. Az 1937/38. évi költség•<7ftté«ben. amely az utolsó háborúelőtti költségvetés volt, ez az arányszám a földmívelésügyi tárcánál 2-88 százalék volt, imíg most az 1943. évi költségvetésben megint a honvédelmi és az időközben felállított közellátási minisztérium költségvetésének levonásával mutatkozó 2056 millió pengővel szemben ^265 millió pengő; vei van dotálva a földmívelésügyi tárca, ami 12*,89 százalékot tesz ki. Ha a milliárdos beruházási törvén v alapján levonjuk mésr azt a százmillió pengőt, amelyet egy kvázi külön intézkedés állított be ennek a tárcának keretébe, akkor is azt találjuk, hoerv még így is 8 százalékkal részesedik a, földmívelésügyi tárca az egész állami költségvetésben. Körülbelül a báromszorosára emelkedett tehát az a költségtöbblet, amelyet az állam a költségvetésen belül a földmívelés számára nyújt. Itt joggal felmerül az a kérdés, vájjon mes: ^aii-e ennek az ellenértéke? Sajnos, meg kell állapítanom, hosrv nem és hogy a magyar mezőgazdaság fejlődése, a magyar mezőgazdaság termelésié koránt sincs arányban azzal az, állapottal, amely állapotban a magyar mezőgazdaságnak ma lennie kellene. Nemi akarok itt összehasonlítást tenni a nyugati államokkal és a nálunk sok tekintetben intenzívebben gazdálkodó államokkal, csak mes- akarom állaratani. hogy bár egyes vidékeinken a termelés feilődése szempontjából igen szép eredménveket látunk. mégis bizonvos elmaradottsággal kell számolnunk. Kupén ezen kell segíteni és éppen ez a földmívelésügyi minisztériumnak a mezőa-azdasiáerfejlesztési programmja. Én to'em félek attól, boery ha a termelést fokozzuk, akkor túltermelés következik be. A túltermelés tulajdonképpen olyan jelenség, amely a múltban jelentkezett de ez is leeinkább arra volt visszavezethető, hosrv a javak nem voltak megfelelően elosztva, úgyhogy Amerikában búzával fűtötték a loko4«*