Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
30Ö' Az országgyűlés képviselőházának 305. i Ion. — Palló Imre: Ez a tervszerűség 1 !) Egy év leforgása alatt történt ennyi különböző állásfoglalás. (Egy hang a szélsőbalodalon: Irányított gazdálkodás!) Ha ilyen propagandát folytatnak, nincs az a gazda, aki nyugodtan tudja végezni munkáját, pedig ha valahol! nyugalomra van szükség ,akkor a mezőgazdasági termelésben szükség van rá. Inkább ne legyen ebben az országban propaganda, de ilyen propagandát nem szabad megtűrnünk, ment ez a termelés rovására megy. (Úgy van! Ügy van!. Taps a szélsőbalodálon.) Ha ilyen propaganda folyik, amikor maga a szaktudással rendelkező gazda is zavarba jön, akkor kérdezem, mit szólnak a többiek, akik bizony miég a szaktudás legkisebb és legalsóbb fokán vannak. Mit szólnak például ezek az emberek, mondjuk, a Jurcsek-féle tervhez, amely már rendelet formájában kialakult 1 (Derültség a szetsőbaloldalon.) Legyünk tisztában a dologgal. A teljesítményi elv helyes, teljesen egyezik nemzetiszocialista felfogásunkkal (Ügy van! a szélsőbaloldalon'), ha azonban én ezt a Jurcsek-féle tervet vizsgálgatom, akkor azt látom, hogy a gyakorfatban megoldhatatlan és olyan súlyost problémák elé állítja ax egész kormányzatot, hogy nem. lehet közömbös magára a földmívelésügyi miniszter^ úrra nézve sem. mert hisizen a mezőgazdasági termelésre súlyos kihatással van. Én cs-ak egyet hozok fel itt: ennek a tervnek a kataszteri tiszta jövedelemire való felépítését. Köztudomású dolog, számtalan példát hozhatnék fel arra. hogy micsoda súliyo® igazságtalanságok történtek a múlt század második felében, amikor a kataszteri tiszta jövedelmet megállapították. (Barcs János: A legnagyobb igazságtalanságok!) Ha a parlamenti naplókat olvasom, azt latom, hogy évtizedeken keresztül ezek ellen az igazságtalanságok ellen harcoltak és a kisember, a, parasztság ezek miatt fizetett mindig több adót, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És most kisül, hogy erre az igazságtalanságra építik fel a jövő évi termésneszolgáltatás't. De va.ni itt egy másik hiba is. Nemcsak igazságtalan ez a terv, hanem még nem is tájékoztatják róla a kisemhereket megfelelően. (Palló Imre: Antiszociális!) Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ma már a kisemberek az egész országban rájöttek arra. hogy a Jurcsekféle terv azt a látszatot kelti, mintha itt a nagybirtokot alkarnak újra erősíteni. (Egy ! hang a szélsőbaloldalon: A kisbirtokot vedig \ töniUretenni!) De még egy másik kérdés is van itt ebiben i az igazán nehéz helyzetben és zűrzavaros poli- ! tikában. (Maróthy Károly: Mi van a fával? ! Lesz? Ez a legérdekesebb!), amelyet ebben a ! háborús helyzetben sokkal nagyobb tehetségte- | lenséggel, mint szerencsével vezetnek egyesek, j Ttt van a szántási jutalom problémája. Bocsánatot kérek, azért, mert a mozdonyvezető gőzfejlesztésre alkalmas hőfokion tartja a tüzet. : azért, mert a motorvezető rendesen olajozza j a motort vagy pedig az a kőműves úgy építi fel a falat, hogy nem dől le. nem jár jutalom. } ez elemi kötelesség. Én őszintén megmondom, j hogy a gazdatársadalom komoly része, amelynek nem kell magyarázni, bogy miért fontos a szántás, fel van zúdulva (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mieg van döbbenve, hoirv annyira leértékeltük őket. hogy jutalmazzzúk | azt, ak 1 ' szánt. (Böres János: Aki becsületesen ' dolgozik!) 1942 november 12-én, csütörtökön. Továbbimegyek. Üjra felvetődik az a szörnyű kísértés, hogy az ember azt gondolja: újra a nagybirtokot kívánják ezzel támogatni, miért a nagybirtok az őszi szántást évtizedek óta elvégzi, a kisbirtok pedig nem végzi el néhány helyen azért* mert nem is tudja, önhibáján kívüli, hogy az őszi szántás milyen hasznot jelent. Ezért nekem az a tiszteletteljes javaslatom, méltóztassék a miniszter úr egy rövid mondatban kimondani, hogy mindenki tartozik aa őiszi szántást elvégezni, ezt a 16 millió pengőt pedig méltóztassék a téli gazdasági iskolák fejlesztésére fordítani. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Ne jutalmazzák a nagybirtokot!), hogy végre meglegyen az a szakoktatási hálózat, amelynek birtokaiban eljutunk oda, hogy Magyarországon képesítéshez köthetjük a mezőgazdálkodást. (Helyeslés és taps a széls$balddalon. — Szöllősi Jenő: Nemzeti adomány a nagybirt óiknak!) Darányi Ignác 1896. március 26-án a követ kezőket mondotta a parlamentben (olvassa): »Magyarországnak nagy kincse van földjében, de sokkal nagyobb kincse van a földmívelőnép őserejében.« Méltóztassanak megengedni, hogy én ehhez a,z igen komoly mondáshoz csatlakozzam és vizsgáljam, hogy milyen a magyar parasztság helyzete, azé a parasztságé, amely véráldozatban, verejtékben, anyagiákban is ai legderekabb ós a legtöbb áldozatot hozó történelmi osztálya ennek a magyar hazának. (Palló Imre: Ez a történelmi osztály! — Füssy Kálmán: Most a háború ideje alatt!) És mi történik vele ittl Én csak két problémát vetek fel. Az egyik az: mi az oka annak, hogy mi ezt a józaneszű, kitűnő gyakorlati érzékkel rendelkező parasztságot nem Vonjuk be intenzívebben a mai nehéz időkben a közellátási és termelési kérdésekbe? Én ezer olyan parasztot is tudnék ideállítani, akik sokkal jobban megoldanák a kérdéseket, mint azok, akik ma rengeteg liberális gátlásaik miatt nem tudják ezt a, feladatot jól elvégezni. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a széUőbaloldaîon.) Tessék bekapcsolni őket intenzívebben a kamarai életbe, tessék az ott jelentkező bürokratikus szimptómákat kiirtani. Állítsák be a kamarákba ezeket a kitűnő, nagyszerű érzékű parasztembereket és garantálom, hogy a kamarákba mint egy vérátömlesztés folytán, új lendület fog bekerülni. (Ügy van! a szélsőbal oldalon.) A másik kérdés a birtokpolitikai probléma, amelynél én csak két szempontot szeretnék a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy helyes dolog voltba sorrendbe elsősorban a zsidó ingatlanok igénybevételének beiktatása. Ez nagyon helyes. Legyen szabad azonban a miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy nagyon sok vidék van, ahol nincsenek zsidó birtokok, hanem ott terjeszkednek a latifunidiumok. (Püssy Kálmán: Ahhoz nem szabad hozzányúlni!) Kérném, hogy ezekre a vidékekre szíveskedjék a miniszter úr gondot fordítani és ott, ahol nincsen zsidó birtok, tessék a latifundiumhoz- ) hozzányúlva a kérdést megoldani. (Helyeslés y és> taps a szélsőbaloldalon. — Mlaróthy Károly: Házhelyet sem adnak! Nem tud terjeszkedni a falu! — Palló Imre: Nincs tojás! — Kossuth Pál: Nem halljuk ,a szónokot! — Maróthy Károly: Majd elolvassa!) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Piukovich József: A házhelykérdéssel kapcsolatban is volna, úgy látom, tennivaló. Tizenötezer házhelyet kíván a; miniszter úr kiosz-
