Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
282 , Az országgyűlés képviselőházának 304. j esen albraktakarmáiny nélkül állanak, így klöztenyésztési feladatukat nem tudják betölteni és ezzel az egész ország állattényésztése veszélybe jut, és ha igen, hogyan szándékozik az apaállatok abraktakarmány-ellátásáról azonnal gondoskodhil 4. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy igen sok öt holdon felüli gazdának nem termett annyi gabonája, hogy abból gazdasági és háiztartálsi szükségletét fedezze, így az ellátatlainofkl sorálba került, és ha igen, m!it számdékozik tenni abban aiz irányban, hogy ezek a termelők a szükséges kenyér- és egyéb gabonához hozzájussanak 1 ? 5. Van^e tudomása a miniszter úrnak arról, höigy az elláttattam termelők havi lisztté jadag ja személyenkint 4 k|g és hogy/ ezen lisztfejadag mellett mezőgazdasági munkát végezni nem leheft, és ha igen, mit sziálndékozik tenni a termelők megfelelő kenyér- és lisztellátása érdekében? 6. Van-e tudomása, a miniszter úrnak arról, hogy a takarmáinyokklal való helytelen gazdálkodás miatt az ország állattenyésztése a pusztulás útján Van, és ha igen,, mit szándékozik tenni a helyes takarmányellátás biztosítása érddkiéb en ? 7. Van-© tudomálsa a miniszter úralak arról, hiogy az úgynevezett fekete forgalmat a hibás közellátási intézkedések szülték és hogy ennek folytán a gazdatársadálom nagyon is bántónak veszi, hogy a feketéi forgalommal mindig a gazdát hozzák^ kapcsolatba, mintha ennek ő lenne az oka és ha tudja ezt. a miniszter úr, mit szándékozik eze'n beállítás ellen tenni 1 ?« (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Nem tudom, hogy eigyáltalában érdemes-e előadni a mondanivalóimat, (Rajniss Ferenc: Nem nagyon, de azért add elő! — Derültség.) mert úgy látjuk, hogy az illetékes miniszter uraik az elhangzott komoly felszólalásokat meglehetősen fumigálják. Már másfél érája rágódnak a kukoricán.. ; (Derültség. —\ Horváth Ferenc: De a disznó nem rágódik rajta! — Élénk derültség!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak! megőrizni a tárgyalás 'komolyságát. Csoór Lajos:... de választ nem kapunk azokra a nemzeti érdekeket érintő kérdésekre, amelyektől nemesaíkí a közellátás, hanem az egész ország rendje és nyugalma függ. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a kukoricakérdés nemcsak a falunak a kérdése, hanem a város kérdése is. Amikor ugyanis 4 deka margarint kapnak az emberek' zsír helyett, akkor elsősorban őket érdekli a kuíkiorica kérdése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) T. Képviselőház! Én interpellációmban több kérdést akartam, intézni a miniszter úrhoz abban a tekintetben, hogy van-e ezekről a kérdésékiről tudomása. Természetes, hogy van tudomása, csak nem akarnak intézkedni és nem foglalkoznak olyan komolyan ezekkel a kérdésekkel, mint ahogyan ezek a kérdések megkövetelnék. Egészen lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy a közellátás agyi miniszter úr, aki nem tudom, hány héttel ezelőtt foglalta el a hivatalát, még egyetlen nyilatkozatban, Bem más formában* nein adott módot arra, hogy tudnánk azt, hogy voltaképpen milyen közellátási politikát vagy programmot jigi akar követni, Jtit állunk, interpellálunk ®% ülése 1942 november 11-én, szerdán. kérdezzük, hogy van-e tudomása erről, vagy arról és nem tudjuk, hogy egyáltalában miről van tudomása, hogy mennyibeú foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Következik most majd a közellátási költségvetés vitája, amikor is majd a levegőbe beszélünk, mert nem tudjuk, hogy a miniszter úr mit akar és mit fpg^ csinálni, így nem szabad és nem lehet a képviselők alkotmányos jogával bánni, hogy amikor a képviselő interpellál és kérdést initiez a kormányhoz, ennyire fumigálják és ennyire nevetségessé teszik. (Rajniss Ferenc: Időnként azután megbuknak és akkor nem is lehet kérdezni. — Derültség.) T, Képviselőház! Kérdéseim között szerepelt a kukoricakor dés, erről azonban már nem akarok beszélni. De itt van. a burgonyakérdés. Budapesten és Budapest környékén nem lehet burgonyát kapni, illetve amit lehet kapni, az olyan rossz, hogy az árunak éppen a selejtese. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a Burgonyakereskedelmi Egyesülés a saját érdekei Szempontjából irányítjá' az egész burgonyaforgalmat. Budapestnek és környékének ellátási körzete mindig Budapesttől 50—60 kilométer távolságra terjedt: Hatvantól Ceglédig és erről a vonalról jöttek mindig a termelők Budapest piacára és szállították a zöldséget, ai krumplit, mindazt, amire a főváros lakosságának szüksége volt. A Burgonyakereskedelmi Egyesülés érdekében most meg van tiltva ez a forgalom és Budapest környékéről, a távolabbi környékről, ahol burgonyát termelnek, egy kiló krumplit sem lehet behozni sem Budapestre, sem Budapest környékére. Miért? (Ifj. Tatár Imre: Mert nem tudná megkeresni^ a milliókat!^ Azért hogy minden métermázsa burgonyáért egy pengő közvetítési jutalék essék a Burgonyakereskedelmi Egyesülés javára. Csak azért, hogy ha valaki Szabolcsból bejelenti, hoigy itt van egy vágón burgonyái, akkor azt diszponálják a nagykereskedőhöz egyszerű levél útján és ezért. 100 pengő üti a markukat. Ebből van a Metesz.-nek olyan hivatala, hoogy a kormányzósági palotában sem látunk olyan fényes termeket berendezve. (Rajniss Ferene: A szegény ember pengőiből!) Azokból az egypengőkből, amelyekkel a szegény ember v.an megterhelve. Egy másik kérdés, amelyet ezzel kapcsolatban meg akartam említeni, a tejkérdés. Nagyon jól tudjuk, hogy nem tudunk tejhez jutni. Még gyermekeinknek és betegjeinknek sem tudunk tejet adni. Ez tisztára közellátási intézkedés kérdése. Például -egész Pest megyében az összes apaiállatok takarmány nélkül állanak, nem bírják őket abrakolni. Nincs az apaállatoknak takarmány, nincs fedeztetés, nincs borjú, nincs tej. Kerületem összes községeiben a, tejtermelés a felére csökkent, sőt még annál kevesebbre is, mert nincs elegendő takarmány és nem lehet takarmány ózni nemcsak a tejelő jószágot, hanem az apaállatot sem. Pest-vármegye alispánja hónapokon keresztül könyörög, sürgeti és kéri a közellátási minisztert, hogy tessék a községi és vármegyei apaállatok részére takarmányt: adni abból, amit a Hombárba beszállítottak, de egy grammot nem tud kieszközölni. Akkor mi a csodának van egyáltalán hatóság és közellátás^ hivatal ha senki sem intézkedik, közben Pedig az emberek sem tejhez, sem egyéb ennivalóhoz nem tudnak hozzájutni? T. Képviselőház! Egy kuriózumot akarok megemlíteni, Lisztben négy kilogram a mező»
