Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

276 Az országgyűlés képviselőházának 304. relmeket adóelengedésekkel is alá kell támasztani, az adóelegendések tekintetében pedig; eltérően a más időben szokásos attól az eljárástól, bogy vidékenként csoportosan letetett .adóelengedést kérni, most mindenkinek , egyénenként kell az aszály-, vagy vízkárát bejelentenie. Ezt a termelők nagy rétege nem tudta, ennélfogva ilyen irányú kérelmet nem is terjesztettek elő. A rendelet szerint, ha egy határrészen az aszály-, vagy vízkárra történt bejelentéseket elfogadják és engedményeket adnak, akkor ezt az elengedett mennyiséget ki kell vetni a másik határrészre. Ez tehát azt jelenti, hogy ahol valamicske kukoricatermés volt, ott a gazdának nemcsak _ az őrá kivetett mennyiséget kell beszolgáltatni, hanem azt a mennyiséget is, ami a másik határrészen nem termett meg. A rendelet nem veszi figyelembe a terméseredményt és a szükségletet s a végrehajtás azt fogja eredményezni, hogy mindenki szabadulni igyekszik állatállományától, nem nevel növendékjószágot (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a jövőre mérhetetlen káros kihatásai lesznek ennek a rendelkezésnek. (Palló Imre: És nem tudni, ki lesz a felelős akkor!) Ezek a rendeletek talán azért^ láthatnak napvilágot, mert nem az a minisztérium irányítja a beszolgáltatást, amelyik minisztérium alá tartozik ai jószágnevelés kérdése, különben nem tudnám megérteni, hogyan lehetséges, hogy az egyik oldalon a jószágnevelés- fontosságát hangoztatjuk, a másik oldalon pedig olyan mennyiségű takarmány beszolgáltatását követeljük meg, amely a jószágnevelést teljesen megöli; (Gosztonyi Sándor: Tessék egyesíteni a két tárcát! — Zaj.) T. Ház! Annál kevéslblbé tudom megérteni ezt az intézkedést, mert közélelmezési miniszterünk gazdaember volt. Ha egy gazdaember, aikinek tudnia kell ezeket, ilyen intézkedéseket adott ki, most pedig egy fináncminiszter jött (Egy^ hang a szélsőbololdalon: Felelős pénzügyminiszter!) a közélelmezés élére, s a postatakarékpénztár vezérigazgatója lett közélelmezési államtitkár, nem tudom elgondolni, ha egy gazdaember minisztersége alatt ilyen rendelkezések történtek, milyen rendelkezések fognak majd a közélelmezés terén a jószágtartó gazda ellen történni. (Zaj. •— Elnök csen get.) Mit fognak csinálni azok a szegény kisemberek, akik részes kiukoricaműveléSsel kereshettek néhány mázsa kukoricát és volna talán egy hízó disznócskajuk, amelyet meg tudnának hizlalni, a zsír tekintetében önellátóak lehetnének, de elveszik tőlük ezt a kis kukoricát és félhízásban kell nekik leölni kis disznójukat s megint önellátatlanok lesznek, tehát az államnak kell tovább gondoskodnia róluk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Micsoda üzlet húzódik meg egy ilyen kiadott rendelet mögött, (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) amikor 13 pengő 40 fillérért veszik el a gazdától a csöves kukoricát és odaadják azoknak a nagytőkés ipari hizlaldáknak. (Ügy van! a széls'cfcailoldalon. — Felkiáltások: Zsidóknak!), hogy azok minél nagyobb haszonnal hizlalhassanak ezzel a kukoricával. Kern nagy^ Számítás kell ugyanis ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy 2 pengő 10 filléres hízott sertést még ma

> is milyen jó üzlet 13 pengő 40 filléres kukoricával meghízlalnd. (Ifj. Tatár Imre: 24 pengőt keresnek minden mázsa kukoricán! — Zaj. — Elnök csengőt. Meskó Zoltán: Sovány disznók és kövér vállalkozók!) T. Ház! Ez szemmel látható igazságtalanülése 1942 november 11-én, szerdán. Ság. Azt kell mondanom, hogy sem pénzért, sem ingyen viszik el ezt a kukoiricát s a gazdasági munkások és gazdák nehéz verejtékkel termelt kukoricájának hasznát így fölözik le azok, akiknek semmi közük

1 sem volna hozzá.(Ugjj van! a szélsőbololdalon.) T, Ház! A kukoricaár megállapítása azonban telj esen logikátlan és érthetetlen l

is. Amígugyanis a 85%-ra 'kiőrölt búzakorpának, tehát annak a korpának, amiből kivették a lelket, csak a héja maradt meg, 18 pengő 20 fillér a megállapított ára, addig a kukorica ára, amelyben minden tápérték benne van ,13 pengő 40 fillér. (Piukovich József: Fogalmuk sincs irólíai! — Ifj. Tatár Imre: Ez a magyar mezőgazkllaság csődjét jeleníti! — ZaL —Elnök csenget.) Nem lehet közérdek, hogy a termelőknek elvegyék a kedvét... (Zai — Palló Imre közbeszól.) Elnök: Palló képviselő urat kérem, maradjon csendben. B. Szabó István: ... a kukoricatermeléstől, mert ennék megint csak az egész köz vallja majd a kárát. Nem lehet közérdek az sem, hogy egy hiányos rendelet miatt állattenyésztésünk olyan óriási hiányt szenvedjen a jövőben; ennek a sem ingyen, sem pénzért kukoricának most még nem is látjuk a kihatásait, a, jövőben még annyi kukoricát sem fognak termelni, miint amennyit most termelnek. Mostí is kevés a kukoricatermés, talán éppen ide lehet visszavezetni azt a nehéz zsírellátási helyzetet, amellyel az ország ma küzd. (Egy hang a szélsőbololdalon: Ez a természetes következménye!) T. Ház! Az a tiszteletteljes kérésem az új közellátásügyi miniszter úrhoz (Németh Andor: Megtartotta a> régi szokását, hogy nem jön el!) hogy a tengeri beszolíráltatási rendeletét... (Egy hang a szélsőbaloldalon: Vonja vissza!) — Azt nem merem mondani, hogy vonja vissza, mert bizonyos vaigyok benne, hogy az államnak szüksége van ennek a kukoricának bizonyos százalékára, és olyan helyre teszi majd a beszolgáltatoitt mennyiséget, ahol feltétlenül szükség van rá csupán arra kérem, hogy mindenütt a helyszínen, az igazságnak megfelelően állapítsák meg a készletet, a szükségletet, az azon felül maradó mennyiséget szívesen adjuk, vigyék be. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De ha meg sem állapítják a készletet, meg sem állapítják a szükségletet, hanem egyszerűen kivetnek bizonyos mennyiségeket ötletszerűiéig, akkor mi előre látjuk, hogy nem fogjuk tudni azokat beszolgáltatni. Előre látjuk, t hogy a rendeletnek nem tudunk eleset tenni és éppen azért ké' rem ezt az intézkedést, mert nem szeretnék megint olyan hangokat hallani, hogy a készlet megvan, de a kisgazdák eldugják, mivel szabotálni akarják a közellátást. Jöjjenek ki a helyszínre, nézzék meg, mi van ott, vigyék el mind. ami felesleges! (Csoór Lajos: De nem százpengős napidíjakkal!) Az árra vonatkozólag is az a tiszteletteljes kérésünk, hogy változtassák meg ezt a lehetetlenül alacsonyan meg állapított kukoricaárat és a beszolgáltatásra köteles mennyiséget legalább is huszonöt pengőjével váltsák be, >mert a mostani ár teljesen elégtelen és, igazságtalan. Még csak azt kérem beszédem befejezésekor, hogy az erre az interpellációra 'adandó válasz ne öt hónán múlva következzék el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbololdalon.), mint ahogyan most is öt hónap múlva válaszoltak a miniszter urak (Ügy van! Taps l

a szélsőbaloldalon.). November 31-ig kell ugyanis a