Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
Àz országgyűlés képviselőházának SÓ4. tengerit beszolgáltatni és ha nem szolgáltatják be % akkor esetleg karhatalommal viszik el; azután késő lesz minden intézkedés. (Élénk helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a közellátásügyi miniszter úrnak. Következik Gösztonyi Sándor képviselő úr interpellációja ai földmívelésügyi és a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és a m. kir. közellátásügyi miniszter urakhoz mezőgazdasági statisztika és a tengeri beszolgáltatás tlárgyában. Tisztelettel kérdem a miniszter • urakat, van-e tudomásuk arról, hogy Heves Vármegye ós az ország több része nem képes a vonatkozó rendeletben előirt tengerimennyiséget beszolgáltatni, ^ hogy sok községben a kivetett mennyiség meg sem termett, — és hajlandók-e a miniszter urak a tengeri beszolgáltatandó mennyiségét a teljesítőképesség és az okszerű g,a l z.dáikorlás'biztosítása szem előtt tartása mellett megfelelően csökkenteni? Hajlandók-e a miniszter urak az őstermelők szükséges önellátásának biztosítása céljából az egy katasztrális holdnál nagyobb tengeriterületnél is legalább egy holdat a beadástól felmenteni, továbbá pedig a tengeri árát a mai értéknek megfelelőleg felemelni? Van-e tudomása a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a túloptimisztikus előzetes termésbecslések téves alapot szolgáltatnak a tengeribeszolgáltatás mennyiségének kivetésére és általában a közellátás szervezéséhez és hajlandó-e a miniszter úr a mai időknek megfelelő mezőgazdasági adatgyűjtési és statisztikai rendszert bevezetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gosztonyi Sándor: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam is szólt erről a témáról, én is ezt a háborús termeléssel kapcsolatos témát kívánom a Ház elé hozni. Azt, hogy ez a téma mennyire fontos és mennyire égető, semmi som bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már négy héttel ezelőtt több képviselőtársam is bejegyezte. Interpellációmat a földmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter urakhoz» intéztem, (Rajniss Ferene: Nem lehet tudni, melyikhez tartozik!) mivel mindegyiket érinti és mivel ez a témakör tulajdonképpen egy tárca körébe kellene, hogy tartozzék. Csak akkor gondolhatunk arra, hogy nyugodt termeié« lesz és biztosítva lesz a közellátás, ha mind a kettőt egy kézbe véve, egy fő irányítja. Míg ez nem lesz meg, addig nem beszélhetünk mezőgazdaságié jlesztésről és nem beszélhetünk biztosított közellátásról. Míg ez a két tárca teljesein külön áll, addig csak a mezőgazdaság hanyatlásáról és a közellátás nehézségeiről beszélhetünk. A közellátást megfelelően irányított termelés nélkül nem lehet biztosítani, de ugyanez megfordítva is áll: az irányított termelést sem lehet úgy megkezdeni éö Vezetni, ha, az alapadatokat, szóval a szükséglet megállapítását eleve nem tudjuk. Tudnunk kell, hogy milyen terményekre, milyen mennyiségekre van szükségünk, mert csak így tudjuk a termelést helyesen beállítani. A várható termést pétiig még a betakarítás előtt kell papíron elosztani és szétdiszponálni, ellenkező esetben káosz áll elő. ülése 194È nóvemher îî-èn, szerdán. 277 A közellátás ezen adminisztratív műveletét, ezt a bizonyos felosztást pedig csak a mezőgazdasági termelés adatainak birtokában lehetséges megtenni. Ezeket az adatokat, amíg ez a két tárca külön van, ma nem tudja a közellátás megállapítani, hanem kénytelen ezeket a földmívelésügyi kormányzattól bekérni. (Rajniss Ferenc: Egyik felét az egyik tudja, másik felét a másik!) Ez is mutatja, hogy mennyire összefügg mind a kettő. T. Ház! Mindenki belátja azt, hogy a terményekből bizonyos! hányadot le kell adni egy központi szervnek, amely azt központi elosztás útján hasznosít;ja. Ezzel tisztában van mindenki, ezt senki letagadni nem akarja, de lehetetlent a gazdáktól megkívánni nem lehet. A jelen esetben a tengeribeszolgáltatásnál mi történt? Mint ahogy említettem a közellátási minisztériumnak a földmívelésügyi minisztériumhoz kellett fordulnia az adatokért, mert, csak az adatok birtokában tudta a rendeletét kiadni Ez is hosszadalmas út volt és az egész rendelet megkésve érkezett, akkor, amikor már a tengerit régen behordták, legalább az ország nagyrészén és a gazdák, miután a régi készlet már rég elfogyott, elkezdték azt felhasználni. Akkor értesültek a gazdák arról, hogy a tengerit be kell szolgáltatni és megijedtek attól a mennyiségtől, amit a beszolgáltatásra előírtak. Erre országszerte megkezdődött a nagy sürgés-forgás, főispánok, képviselők, kamarák, bizottságok, gazdakörök és községi elöljáróságok felterjesztéseket és kérve* nyéket intéztek, ezeknek az özöne tódult a hivatalok felé és ami sokkal veszedelmesebb még ennél, nőttön nőtt az elégedetlenség és elkeseredés. Erről részleteket nem kívánok a t. Háznak elmondani, ellenben konkrét tényeket akarok ismertetni. Az éin megyémben, Heves megyében, a helyzeti az, hogy Heves megye egyes részein tengeriből a termés 5—8 mázsa volt, más részeken 2—3 'mázsa. A megye hat járásából öt, járásban a beszolgáltatás! kötelezettség ezzel szemben 5—7 mázsa közlött mozog, a 8 és fél mázsás országos maximummal szemíben. Most tehát adva van. olyan község, ahol f meg sem termett a beszolgáltatandó mennyiség, másodszor adva van olyan község, ahol a rendelet késedelmes megjelenése folytán nagyrészhen már fogyasztottak a termésből és ennek következtében] már nincs meg a terméskészlete* harmadszor adva lesz nagyon sok község — és ez a túlnyomó rész — ahol semmi ahrak sem marad az állattenyésztésre, a tejtermelésre és hizlalásra. Hiszen a tengeri voltaképpen zsírtermelő takarmány, de manapság más hiányában a fenntartásra és állattenyésztésre általában fel kell ezt használni. Ennek a következménye az lesz, hogy az őstermelők még jobban^ nem fogják tudni a saját szükségletüket kielégíteni s növekedik az ellátatlanok száma,, akik majd a hatóságtól várják az ellátásukat. Még sérelmesebbnek tartom azt, hogy a rendelet nem tett különbséget a kukoricát eladásra termelő vidék és olyain vidék között, ahol a gazdaságok maguk használják fel a tengerit. A statisztika azt mutatja, hogy a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara területén Öt százalék a tengerivel beültetett terület míg mais részeiken, az Alföldön és Dunántúl ez a területi 15—20 százalékot tesz ki. Nagyon is természetes ez, mert ott jotbbak a kondíciók a tengeritermelésre. Sakkal könnyebb egy nagyobb területű komplexumból egy bizonyos 46*
