Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
270 Az országgyűlés képviselőházának 304. köréből szedték áldozataikat A balesetek veszélye fennállana iákkor is, ha az említett szappan főzőasszony ok végeznék a lúgkővel való szappanfőzést. Azonban a lúgkö forgalmának szappanfőzés céljából való felszabadítása nem szükséges, mert a forgalomban lévő engedélyezett lúgkőpótlószerek ennek a célnak teljesen megfelelnek. 2. Az interpelláció második pontja a tengeri csírátlanítását előíró rendelkezésre vonatkozik. A növényi olajokban és zsiradékokban fennálló jelenlegi nagy hiány amiatt szükséges, hogy minden kiitermelhető növényi olajat az ipari termelés számára biztosítsunk. A tengericsíra kivonása útján igen számottevő mennyiségű csíraolaj állítható elő, aamiről nyersanyagellátásunk,mai helyzetében sem a hadiipar, sem pedig az ország szappanellátása érdekében nem mondhatunk le- Ez tette szükségessé a tengeri kötelező csírátlanításának el rendelését. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltztasisék. Budapest, 1942. évi október hó 16-án, Varga s. k.« Elnök: Méltóztatnak-e az iparügyi miniszter úr írásbeli választat tudomául vienni? (igen!) A Ház a választ tudomásul veszi Következik az iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Szabó János képviselő úrnak a kolozsvári »ÎK1SZ« porcellángyár részleges üzemleállítása, valamint a feketeerdői üveggyár teljes szünetelése tárgyában folyó évi' június hó 3-án előterjesztett interpellációji Kérem a jegyző urat, szíveslkedjék a válasz szövegét felolvasni. Árvay Árpad jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Szabó János országgyűlési képviselő úrnak a kolozsvári »Irisz«poreeliángyár részleges üzemleállása, valamint a feketeerdői üveggyár teljes szünetelése tárgyában a Képviselőház 1942. évi június hó 8-i ülésén hozzám intézett interpellációjára tisztelettel az alábbi választ adom. 1. Arra a kérdiásre, van-e tudomásom arról. hogy a román megszállás alatt foglalkoztatott • munkáslétszámot a kolozsvári »írisz« por cellángyárban az új vevők (Zsolnay-féle Porcellán- és, Fayenoegyár rt.) jelentkezése után teljesen leépítik, meg kell jegyeznem, hogy az 1940. év első negyedében, tehát még a román impérium alatt, amikor még nem voltak érezhetők a háború okozta hiányok és az »írisz« gyár messzemenőién élvezte a román állam támogatását, továhbá olyan árakon hozta forgalomba gyártmányait, amelyek csaknem 40%-kal haladták meg a magyarországi árakat: az átlagos munkáslétszám 347 fő volt. Az 1941. évnek ugyanabban az időszakában — főleg a irónián nemzetiségű munkások eltávozása folytán — a munkáslétszám az adott viszonyok következtében átmenetileg valóban 244 főre csökkent, ugyanez, év utolsó harmadában azonban 297 főre emelkedett. A Zsolnay-féle porcellángyár 1942. évi január hó 1-én az összes munkásokat átvette s a jelenleg foglalkoztatott munkások létszáma 315. A munkáslétszám tehát az üzemnek a Zsolnay-gyár részéről történt átvétele óta nemhogy csökkent, hanem emelkedett. Kicserélődött az üzemátvétel óta eltelt négy hónap alatt mintegy 30 munkás, akik között 2 van olyan, akiket a Zsolnay-cég bocsátott el, míg' a többi önként távozott és a helyüket a Zsolnay-cég újakkal pótolta. Ezek szerint tehát nem felel meg a tényeknek az, hogy a Zsollnay-cég részéről leépítés jellegű elbocsátások lennének folyamatban. Kolozsvárról egyetlen munkást ülése 19 Í2 november 11-én, szerdán sem helyezett át a Zsolnay-cég más vállalatához, ellenben egy másik üzeméből egy korongos mestert és egy szakkőművast vitt át Kolozsvárra, mindkettőt a termelés fokozása érdekében.^ 2. Képviselőtársamnak azt a kérdését illetően: van-e tudomása arról, hogy az »írisz« porcellángyárnak volna rendelése és az új Zsolnay-cég mégis mesterségesen leépíti munkásait, azaz a munkások a nap javarészét az utcán álldogálva töltik, a tényállás a következő: A kolozsvári »írisz« gyárban az egyik porcellánépítőkemence belső sam ottburkol at a már olyan rossz állapotban volt, hogy a kemencét nem lehetett tovább üzemben tartani. Üzembiztonsági okokból elkerülhetetlen volt tehát a samottburkolat sürgős kicserélése. Ezt a munkát a leggyorsabb ütemben vitték keresztül s éppen ennek a munkának siettetésére és szakszerű elvégeztetésére küldték ki pécsi gyárukból az ily szakmunkára begyakorolt egyik kőművest. Ennek a munkának a surges» elvégeztetése, illetve a kemence Jrijavítása a termelés érdekében fontos és elodázhatatlan munkát jelentett. Ez a kemeneejavítás egyébként nem befolyásolta a munkások foglalkoztatását. Hogy eddig nem fokozhatták még az égetések számát, az főként az ottani munkásság gyenge munkateljesítményére, továbbá a szakszerű vezetés és felügyelet híján korábban keletkezett hiányosságokra vezethető vissza, melyek kiküs*zöibölésén dolgoznak. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a Zsolnay-cég által történt átvételkor az üzem nyersanyagkészletek nélkül állt, s az átvételt megelőzően a gyártmányokban nagyfokú minőségi leromlás volt. 8. Végül arra a kérdésre, van-e tudomásom arról, hogy a biharmegyei feketeerdői üveggyár gazdát cserélt több hónapja és az üzem azóta miért nem indult meg és hogy mire vár az új tulajdonos, az Egyesült Izzó, válaszom a következő: A Feketeerdei Üveggyár Rt. üzemét másfél évvel ezelőtt a • tokodi üveggyárat patronizáló Egyesült Izzó és Villamossági Rt. vásárolta meg és 50%-os arányban résztvett a tranzakcióban a Salgótarjáni Üveggyár Rt. is. Az átvételkor az üzem csupán erősen csökkentett mértékben volt foglalkoztatva s a legelhanyagoltabb állapotban volt. Üvegolvasztó berendezései, valamint megmunkáló műhelyei elavult felszerelésúek. Átvétel után egy hónappal a gyár termelőképességének megfelelően teljes mértékben üzemben volt és azóta is 400 munkást foglalkoztatnak. A munkabérek az új tuti ónos ok alatt ismételten emelkedtek úgy, hogy azok a minimális bérek felett állnak. A munkásság folyamatos foglalkoztatásának céljából a gyár újabban exporttevékenységet is fejt ki, főleg török és a német piacok felé. A német nyersanyaghiány miatt a specializált üveg gyártása megszűnt. Az új tulajdonosok ideje alatt munkáserbocsátás mem volt. Budapest, 1942. évi október hó 16-án. Varga s. k.« Elnök: Méltóztatnak-c az iparügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Gaal Alajos képviselő úrnak a fakitermelés és értékesítés keresztényesítése tárgyában folyó évi június hó 3-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az Írásbeli válasz szövegét felolvasni. Arvay Árpád jegyző (olvatsa): »Tisztelt
