Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. néven új vállalatot létesítettek. Az új vállalat vezetői az üzem inüszaja íelüivizsgalata uuin azt részben átalakították, ennek során a zöldség- és íőzelekszarító üzemet lényegesen megnagyobbítottak, küle j paradicsombesüritŐt is létesítettek és az egész ipartelepet nagyarányú konzervíeldolgozó üzemmé fejlesztették;. A vállalat jelenJjeg a nagykőrösi zöldség, ïoze-iek és gyümölcs felvásárlására minden tekintetben alkalmas, sőt, az átalakítás következtében új mezőgazdasági termelési agak bevezetése is lehetővé vált. Mindezekből megállapítható, hogy az Alföldi Konzervipar Üt. nem egyszerű szárítóüzem, hanem nagyjelentőségű konzervgyár, amelynek nagyobb teljesítőképességre való felszerelése folyamatban van. A vállalat működésével tehát a mezőgazdasági termelést veszélyeztetve^ nem látom. Ami az igen t. interpelláló képviselő úrnak azt a megállapítását illeti, hogy a Hangya, mint egykéz dirigál, a nagykőrösi és ikecsKeméti piacon, közölhetem, bogy a Hangya sem Nagykőrösön, sem Kecskeméten nem dirigál egykézként. mert mindkét piacot a többi export-cég is látogatja és ott vásárlásokat is esz; közöl. Ugyancsak téves az igen t. interpelláló képviselő úrnak az a megállapítása is, hogy az exportőrök megfelelő kiviteli engedélyhez nem juthattak, mert a gyümölcskivitelhez külön -engedélyre szükség nincs, Az igen t. képviselő úr által említett salátaértékesítéssel kapcsolatban közölhetem, hogy a nagykőrösi saláta az elmúlt években is nagyrészt a belföldön értékesíttetett, mert Németországgal összesen évi 20 vágón kivitelére lehetett megállapodást létesíteni. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi július hó 15-én. Bánffy Dániel s. k.« Elnök: Méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. 'Következik a foldmívelésügyi miniszter úr válasza Váró György képviselő úrnak a székelyföldi vadkár tárgyában folyó évi június hó 3-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Váró György országgyűlési képviselő lír 1942. évi június hó 3-án interpellációt intézett hozzám a székelyföldi vadkár tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre a válaszom a következő: Mindenekelőtt köszönetemet nyilvánítom Váró György t. képviselőtársamnak ama megállapításáért, hogy Magyarország világhírű vadállománya egyik fontos nemzetgazdasági értéke hazánknak. Ezt a nézetet vallottam és vallom magam is, bár sokan a tények valóságával szemben ezt kétségbe akarják vonni. Nézetem szerint ennek a. nemzetgadasági értéknek a fenntartása nem veszélyeztetheti (mezőgazdasági termelésünk értékeit- Elsősorban mindig erre vagyok tekintettel és igyekszem ennek az elvnek mindig érvényt szerezni. Sajnos, erre irányuló igyekezetemnél gyakran —és éppen az érdekeltek részéről — nagy akadályokat gördítenek törekvéseim elé, amivel nem akarom azt mondani, hogy nem fogok módot és alkalmat találni arra. hogy ezen akadályokat a törvényes rendelkezések keretén belül elhárítsam. így volt ez elsősor\ése 1942 november 11-én, szerdáné 263 ban a területek bérbeadásánál, amikor is toDbszori erélyes intézkedésemre voit szükség, míg a közületek — belátva saját érdekeiket — a területeik hasznosítására vonatkozó szükséges intézkedéseket megtették és a területeKét bérbeadták. Ahol ugyanis nincs vadászatra jogosult tulajdonos, vagy bérlő, ott nem lehet lelő vési keretet megállapítani és így természetes., hogy a vadállomány az ilyen területeken aránytalan mértékben elszaporodhatik és maga után vonja a vadkároknak a szokottnál nagyobb mértékben való jelentkezését is. Ez az eset áll fenn az interpelláló tisztelt képviselőtársam által említett zetelakai közbirtokossági területnél is- Különböző el nem fogadható intézkedésekkel a mai napig elodázták a terület hasznosítását úgy, hogy kénytelen voltam a közbirtokosság vezetőségét Udvarhely váranegye közigazgatási bizottsága gazdasági albizottsága útján a vadásza/ti jognak szabályszerű bérbeadására utasítani és elrendelni, hogy a hasznosításra szükséges lépéseket most már haladéktalanul és a törT vényes rendelkezéseknek megfelelően tegyék meg. Nyilvánvaló tehát ez esetben is, hogy a nagyobb vadkárokért maga a közbirtokosság vezetősége felelős. Udvarhely vármegye alispánja egyébként ez év március hó 2-án jelentette, hogy a területek bérbeadására vonatkozóan minden intézkedést újból megtett. Június hó 30-án kelt jelentése szerint a vármegye területén a községi vadászterületek ott, ahol árverező volt, nyilvános árverésen már mind haszonbérbe adattak. Néhány községben az alispán a szabadkézből való bérbeadást engedélyezte. Közbirtokossági terület mindössze csak négy nincs még bérbeadva, ezek között van a már említett zetelakai közbirtokossági terület is. Téves a tisztelt képviselőtársam azon megállapítása, mintha eddig Udvarhely vármegyében egyetlen egy medve lelövésére sem adtam volna engedélyt. Engedélyt adtam, de természetesen csak azon terüetekre, amelyeket már jogerősen bérbeadtak. Hogy az Erdélyre vonatkozó 39401941. M. E., illetve ennek végrehajtása tárgyában kiadott 158.120/1941. számú rendelet lelövési keret megállapítását irja elő, ez kifogás tárgyát nem képezheti, mert ilyen rendelkezések a környező államokban is fenn; állanak és az ilyen rendelkezéseknek semmi káros kihatásai nem lehetnek, ha az érdekeltek a törvény szellemében járnak el. Hivatalosan megállapítást nyert, hogy a medvekárok keletkezésénél többször mulasztás terheli az állatok őrzőit, akik a gondjaikra bízott egyes állatoknak a nyájtól, illetőleg csordától való elkóborlását nem akadályozzák meg és éjjelre nem zárják be megfelelő karámokba. Hozzájárultam ahhoz, hogy a legeltetési időszakban a legelő állatállományra törő medvét a vadászatra jogosult, vagy annak vadőri, illetőleg erdőőri személyzete — külön engedély alapján — elejthesse. Láthatja ebből is a t. képviselőtársam, hogy én a gazdák T-ogos érdekeit mindenkor megvédem, nem vagyok hajlandó azonban arra lehetőséget adni, hogy illetéktelen személyek kárelhárítás címén a vadászat terén garázdálkodhassanak. Téves a t. képviselőtársam azon megállapítása is, mintha csak a tenyésztett vadak által okozott károk téríttet nének meg, Hivatkozom itt erre vonatkozólag a m. kir. Xúriának 1938-ban hozott elvi döntésére.