Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Áz országgyűlés képoiselőházának 304. ü lesleges. És hogyan alapítson a tanító családot akkor, amikor nem kap olyan lakást, amelyben a család otthont találna? Hogy a tanítói lakások hiánya az okozója aztán a tanító vándorlásnak is, ez csak természetes, mert minden tanító szabadulni kíván onnan, ahol még nyugodt otthonra sem talál. . Ezt a bajt mi, képviselők, régen ismerjük s éppeni e*zért kultuszminiszterségemine'k már első heteiben érdeklődtem, hogyan lehetne ezt a kérdést esetleg megoldani. Konkrét megoldási tervek még nincsenek készen a kezemben, de látók bizonyos lehetőségeket és amikor ezek tisztázódnak, kész terveimet majd a t. Képviselőház elé terjesztem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ahhoz, hogy a népiskola nagy nemzeti feladatát teljesíthesise, a, megfelelő iskolai hálózaton és megfelelő tanítói lakáson kívül természetesen szükséges a hivatása magaslatán álló tanító. Hogy ezt elérhessük, arra kell törekednünk, hogy a tanítót a nagyobb anyagi gondoktól mentesítsük. (Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ez egyik legnehezebb kérdés és az volt az elmúlt évek folyamán is. Sajnos, a jelenlegi háborús viszonyok nem, alkalmasak arra, hogy a tanítók illetmiényügyét véglegesen, átfogóan rendezzük. Mégis sikerült az előttünk; levő költségvetésben a pénzügyminiszter úr megértő támogatásával a tanítóságnak több fájdalmát, — amelyekről már előbb voltam bátor megemlékezni — orvosolnunk. Ezek között talán legfontosabb a kántori és tanítói javadalom kettéválasztása, amely kérdés az országgyűlés t. tagjait pártkülönbség nélkül évek óta a legélénkebben foglalkoztatta és mint ma hallottuk Makray igen t. képviselőtársunktól, ő éppen hét ízben széf alt fel, hét költségvetés tárgyalása alatt, sürgetvén ennek a régen megoldásra váró kérdésnek kielégítő elintézését. Tagadhatatlan, hogy a tanítóság jogosan hangoztatta azt a sérelmet, hogy a keresztény egyházak kánitortanítói ugyanannyi fizetésiben részesülnek, mint azok a tanítók, akik káintori teendőket nem végeznek. Ennek eredménye az lett, hogy keresztény egyházaink kántortanítót mindig nehezebben és nehezebben kaptak, ami a hitélet szempontjából is veszedelmes lehet. Azzal, hogy a kántortanítóknak ezt a sérelmét a törvényhozás most rendezi, nemcsak kívánatosabbá teszSizük a kántortanítói állást, hanem hatezer tanítót juttatunk kedvezőbb anyagi helyzetbe. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Az erre a célra felvett 1,800.000 pengő főleg a falun működő családos tanítóknak jut, mint megérdeimelt külön munka díja. Szolgálni kívánom ezzel az egyházi zene színvonalának emelését is, mert hiába gondos*kódunk a Zeneművészeti Főiskolán egyházzenei kiképzésről, ha az arra hívatottak anyagi okokból menekülni kénytelenek a kántori állásoktól. Mondhatom, hogy őszinte örömmel terjesztem a t. Ház elé a költségvetésnek ezt a tételét, mert — amint mondottam — vele többezer kántortanító anyagi helyzetén javítunk és megszüntetünk egy régi fájó sebet. (Helyeslés és laps a jobboldalon és a középen.) Kötelességem megemlíteni, hogy ennek a kérdésnek rendezése érdekében nagyrabecsült hivatali elődöm intézkedésére időiben megkezdődtek az előmunkálatok. Ezek most befejezést nyertek. A tanítóság szociális problémáját hivatott szolgálni a tanyai pótlék rendszere. Ez az egészKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. se 1942 november ll-én, szerdán. . 249 séges intézkedés nemcsak enyhíteni kíván a tanyai tanítók nehéz helyzetén, hanem kívánatossá is teszi a tanyai tanítói állást. Hivatali elődöm erre a célra már az előző évi költségvetés keretébe nagyobb összeget illesztett be, ebben a költségvetésben pedig a tanyai pótlék címén felvett összeget állandósítottuk. Trianon okozta nehéz helyzetünk a tanítói állás rendszerességét is megbontotta, mert amíg 1918 előtt minden tanító nyomban rendes tanító lett, mihelyt állásba került, addig Trianon után a próbaszolgálatos, helyettes, kisegítő és segédtanítói intézmény lépett életbe, ami tanítóink előrehaladását nagyban megnehezítette. Az a tanítónemzedék, amely ebben az időben került állásba, előlépés szempontjából kedvezőtlen helyzetbe került. Valamilyen módon iparkodunk majd gosdoskodni arról, hogy ezen a téren legalább a feltűnő igazságtalanságot orvosoljuk. (Helyeslés.) Tagadhatatlan, — és erre felszólalt t. képviselőtársaim is majdnem kivétel nélkül mindnyájan utaltak — hogy ma tanítóhiány fenyeget, részben aa ör^ szag örvendetes megnagyobbodása miatt, részben azért, mert végzett tanítóink közül sokan más, jövedelmezőbb pályákon helyezkednek el. Hivatali elődöm a tanítóhiányon kívánt segíteni akkor, amikor a tanítóképző főiskolát éppen úgy, mint ahogyan Németországban tették, két évre beszüntette és visszaállította a tanítóképzés régi kereteit. A két év ebben az évben lejár. Már előre látható, hogy a tanítóképző főikola ügye ismét halasztást kíván és egy ideig meg kell maradnunk a régi tanítóképző intézetnél. (Élénk helyeslés.) A tanítói állást azonban nézetem szerint más módon is kívánatossá kell tenni. Ennek elegedhetetlen eszköze a tanítói állás társadalmi emelése. (Helyeslés.) Hiába hangoztatjuk a tanítói állás nagy nemzetnevelő fontosságát, hiába r emlegetjük tanítóink ügybuzgóságát, fáradságos munkáját, ha nem segítjük őket ahhoz, hogy a társadalomban valóban nemzetnevelőkhöz méltó helyet foglalhassanak el. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Megkívánjuk, hogy a tanító a falu szellemi életének egyik vezetője, irányítója is legyen, de nem adunk neki helyet abban a képviselőtestületheu. ahol a falu életét közvetlenül irányítják. (Helyeslés.) Foglalkoznunk kell tehát azzal a gondolattal, hogy az a tanító, aki ugyanabban • a községben hosszabb ideig teljesít szolgálatot, hivatalból is tagja lehessen a képviselőtestületnek. (Élénk hetyesleß és taps.) T. Képviselőház! Az elmondottak után legyen szabad mégegyszer nyomatékosan han; goztatnom, hogy az érdemes tanári és tanítói rend sorát szívemen viselem, — de hiszen szívünkön viseljük valamennyien, akik itt a képviselőházban együtt vagyunk (Ügy van! Ügy van!) — és amint a viszonyok megengedik, a legnagyobb lelkiismertességgel és a szociális szempontok legmesszebbmenő figyelembevételével kívánok és kívánunk ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. (Helyeslés és taps.) T. Képviselőház! Különös gon'dot kívánok fordítani a tankönyvek és vezérkönyvek kérdésére ils. (Halijuk! Halljuk!) Népiskoláinkat nyolcosztályossá fejlesztette ki az 1940: XX. te. Szükség volt erre, hogy lépést tarthassunk az általános fejlődés, menetével. A több tudást, a fejlettebb testi és lelki erőt minél szélesebb körben kell megvalósítanunk, s a nép nagy, tömegeit az erkölcsi és anyagi műveltség magasabb színvonalára kell emelnünk. Ez a feladata, célja nagy általános 42