Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
238 Az országgyűlés képviselőházának 804. ülése 1942 november 11-én, szerdán. közéletben pedig az alkotm ánytisztelet és az alkotmányosságra való törekvés, amely nem tud megalkudni semmiféle abszolutizmussal, semmifele szolgaisággal. Ne gondoljuk azt, hogy az iskola mindent elvégezhet a nevelés terén. Az iskola csak olyan embereket nevelhet, aminők rendelkezésére állanak. Ezenkívül nevelő szelleme van a környezetnek, a családnak és nem utolsó sorban a közéletnek is. (Ügy van!) ï5n ebben a szellemben látom a magyar kultúrpolitikát. Ügy látom, hogy ilyen szellem kialakulására törekszik ési abban a feltevésben, hogy ez a kormánynak is intenciója, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon} a középen és ti balközépen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mester Miklós! Elnök: Mester Miklós képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: Mélyen t Képviselőház! A mai háborús időben különösen felelőség-teljes feladat kritikát gyakorolni a magyar művelődéspolitika fölött. A. felelősségérzetet az is fokozza, hogy új miniszterrel állunk szemben, akivel kapcsolatban ez alatt a rövid idő alatt a magyar kultúra nagy ügye iránt határozottan teljes odaadást tapasztalunk. (Éljenzés a ba^középen.) T. Ház! Meggyőződésem szerint azonban, egyfajta kritikának mindig jogosultsága van és ez az építő-kritika. Az építő-kritikának létjogosultságát ^ ma-, a háború idején sem lehet kétségbevonni, mert ebből, ha egyéb nem is, de szellemi és erkölcsi haszon feltétlenül származik a nemzetre, ha ez az építő kritika- elvi alapokon nyugszik.^ Mégis, t. Ház, mi ezen túlmenően azt szeretnők és a mai időben az lenne áldásos, ha az építő kritikának reálpolitikai eredménye is lenne. r Elismerem azt, hogy a magyar kultúra irányítójának nemcsak a háborúban, hanem a békében is nehezebb feladata van, mint bármelyik európai állam kultuszminiszterének. Köztudomás szerint Európa egyetlen államában sincs annyi nemzetiség, annyi felekezet, nin csenek olyan nagy társadalmi különbségek, mint Magyarországon. Ilyen körülmények között kétségtelenül nem könnyű a magyar nemzetnevelés feladata. Nem olyan egyszerű dolog megtalálni a helyes utat, ' mint például e-ey egységes nemzeti államban. Nálunk — ezt állítom — a soviniszta túlzásnak egyfelől és másfelől a még ennél is rosszabb nemze f i megalkuvásnak végzetes következményei lehetnek T. Ház! Az is bizonyos, iiogy a magyarságot mai nehéz helyzetéből elsősorban egy helyes kultúrpolitikának kell kivezetnie. A művelődéspolitika pedig csak akkor időtálló, ha ez a korszerű tudomány által megállapított szilárd alapelveken nyugszik. Állítom, hogy nincs szükség a magyar művelődésttudomány, a magyar pedagógiai irodalom olyan művelőire, akik különösen az utóbbi időben tömegesen gyártják nemzetmegváltó receptjeiket. A magyar művelődéstudománynak, a magyar pedagógiai irodalomnak megvannak a szakavatott képviselői, akik egész életüket töltötték (el ennek a tudiományágnak művelésében és meggyőződésem szerint az általuk lefektetett alapelvekéit kell figyelembe venni és nem azoknak a dilettánsoknak a megállapításait, akik ma röpiratokkal és egyéb írásokkal akarják boldogítani a magyar nemzetet és szólnak bele a magyar nemzetnevelés nagy kérdéseibe. (Rajniss Ferenc; Akadémiai tag a lelkem, a dilettáns!) Én hiszem, hogy ezeknek a kísérleteknek: sem ma, sem a jövőben nem lesz hatásuk a magyar közművelődés, a magyar nemzetnevelés fejlődésére, azért, mert sokkal alaposabb, mélyebb meggyőződésre van szűk. ség ahhoz, hogy mi a magyar közművelődés ügyét előbbre vihessük. Ugyancsak az utóbbi időben sok szó hangzik el az elitképzésről. Ezt rendszerint szintén dilettánsok, teszik azzal a célzattal, bogy az elit értékét szembeállítsák a tömegek értéktelenségével. Szerintem, t. Ház, az elitképzés nem egy vagy több iskola kérdése, sőt állítom, hogy nem is kizárólag kultúrpolitikai kérdés, hanem az általános magyar nemzetpo litika kérdése. Olyan állapotokat kell terem teni, hogy mindenki tehetségének megfelelően tanulhasson ebben az országban, de ezen túlmenői eg mindenki saját tehetségének és végzettségének megfelelően érvényesülhessen is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az elitet nem lehet a tömegtől elválasztani és különöse^ nem lehet azzal szembeállítani. Az igazi elit a tömegben benne él és éppen a tömegnek tett szolgálata adja meg az elit értékét. (Bencs Zoltán: Nem olyan egyszerű!) A mai társadalomtudománynak legalább is ez a megállapítása. Ma a világ legnagyobb háborújának kellős^ közepén vagyunk és felmerül a kérdés, vajjen mit tehet ma a magyar kultúra legfőbb őre. Szieirintem a feladat nagy általános-, ságban véve — ezt hangsúlyozom — kettős. Az egyik háborús, átmeneti, a másik előkészület a jövőre- Elismerem, hogy mind a két feladat egyformán fontos, egyformán nehéz. össze is függ egymással és szorosan véve nem is lehet egymástól elválasztani. De azt is elismerem, hogy minden irányú jóakaratra és segítségre szükség van, hogy a kultuszminiszr ter úr ezeket a feladatokat meg tudja oldani. Ügy érzem, hogy ma minden nevelőeszközt és így az iskolát is a belső lelki és szellemi front szolgálatába kell állítani. Azt hiszem, t. Ház, nem kell azt magyaráznom, hogy itt nem papi politikáról van szó, hanem arról, hogy igenis mindenkinek értelmi fejlettségének megfelelően meg kell magyaráznunk, miért folyik ez a háború, milyen eszményekért és milyen célokért. Akinek nincsen hite és meggyőződése ebben, szerintem csak akkor becsületes ember, ha félreáll és felelősségteljes állást nem vállal. A heccelődŐk. a «Qsipkielö • dők ártanak a társadálomban, ártanak a sajtóban és ártanak a parlamentben, de főképpen ártanak az iskolában, és ha ilyenek vannak, azokat onnan el kell távolítani. Negatív érvekkel, amelyeket gyakran hallunk, nem lehet hősi küzdelemre buzdítani az embereket; ha mindig mentegetödzöm és azt mondlom. hogy semmit sem akarok, akkor csak, gyöngíteni és nem edzem a nemzet lelkét. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk őszintén meg kell mondanunk), hogy a háborúban azon az oldalon állunk, amelyen a szociális gondblat és a népi igazság győzelméért folyik a küzdelem, viszont a másik oldalon ott vannak azok. akik az egész magyar nemzetet gazdaságilag, erkölcsileg rabszolgasorába akarják juttatni. T. Ház! A magyar nevelői kar alkalmas arra, hogy a háborús időkben a nemzeti idealizmus szellemiét jobban beoltsa az ifjúság lelkébe, mint, valaha. A magyar nevelői karnak számtalan, tagja teljesít frontszolgálatot. Ezt itt előttem már szintén felemlítették, és azok is, akik idehaza vannak, nagyon jól tudjuk,
