Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán. 23Ö emberfeletti munkát végeznék. Minden téren, de különösen a magyar nevelésügy terén min­den társadalmi rétegnek össze kell fognia. Gondolok elsősorban a magyar papság mun­kájára. A magyar papságnak ma óriásig sze­repe van a nevelésügy felkarolása terén. A hiányzó tanerőket, különösen falun a papság; nak kell pótolnia. Bármilyen sok a lelkészi teendő, vállalni kell az iskolai nevelő munkát, ílppen ezért vagyunk hálásaik a magyar egy­házaknak a multak tapasztalatai alapján, hogy mikor nagy megpróbáltatások érték ezt a nemzetet, akkor mindig az egyházak vették ki az oroszlánrészt a magyar nevelés munkájából (Úgy van! Ügy van!) és hinni szeretnők, hogy ezt a szerepüket az egyházak most is vállalni fogják. Nagyon fontos, hogy az a katona^ aki a fronton harcol, tudja, hogy az ő távollétében az iskolában fokozottabban törődnek a gyer­mekével. Tudnia kell a frontkatonánaík, hogy az ő távollétében és esetleg hősi halála esetén az a magyar iskola szülői otthona lesz az ő árva gyermekének. T. Ház! Az iskola nem jelentheti a magyar gyermek számára r kizárólag csak a téglából vagy vályogból készült épületet, hanem az is­kolának a szociális és a közösségi gondolat megvalósítójának is kell lennie, mégpedig gyakorlati megvalósítójának. Háborúban sóik­kal fokozottabb mértékben kell vigyázni, mint békében, arra, hogy mindenki a neki való helyre kerüljön. Ha békében bűn a protekció, háborúban hazaárulás, amit nem lehet meg­bocsátani. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Én arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy kü­lönösen figyelje a nevelőket és mivel minden nevelőt nem figyelhet, figyeltesse a nevelőket lárgyilagos, igazságos felügyelőkkel és min­denkit a legtárgyilagosabb vélemény alapján helyezzen a maga helyére. Fáradt öregekre inkább csak az itrodában van szükség, a nevelői munkát fiatalokra kell bízni és attól sem sza­bad visszariadni, hogy az arra érdemes fiata­lok ' vezető pozícióba kerüljenek. Említették már itt és én csak újból hangsúlyozom, hogy a nevelőből nem szabad hivatalnokot csinálni. Az adminisztartív munka ma túlteng az isko­lában, sürgősen oda kell tehát hatni, hogy csak a legminimálisabb adminisztratív mun­kát végezzék a nevelők, mert csak így tudják eredményesen előrevinni a nevelés munkáját. Teljesen tévesnek tartom azt a módszert^ amikor különösen a nem pedagógus felügyelő az egyes nevelőket nem pedagógiai munkájuk alapján, hanem az elvégzett adminisztratív munka alapján minősíti és ezáltal nem helyes irányba tereli a magyar nemzetnevelést. Ha valaha szükség volt arra, hogy a nevelés gon­dolata domináljon az iskolában, akkor ma igazán elmondhatjuk, hogy elsősorban erre van szük­ség. Hómam Bálint kultuszminisztersége óta — kétségtelen, hogy ez érdeme a volt kultusz­miniszter úrnak — a nevelés gondolatát job­ban bevitték az iskolába. Állítom, hogy a^ lelki gondozás fontosabb is ma, mint a léleknélküli ismeretterjesztés, mert a belső frontot csak ezáltal lehet igazán megerősíteni. Szólnom kell itt elvi) szempontból egy igen kényes kérdésről, a zsidó tanulók kérdéséről is. Bár radikális vagyok, ez a kérdés nálam még­Kéra a gyűlölet kérdése, hanem az értelemé. A magyar érdek és a fejlődés iránya # azt paran­csolja, hogy a zsidó gyerekek nevelését el kell választani a magyar gyerekek nevelésétől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lehetetlen az, hopçy egy jogaiban törvényhozásilaa: csorbított nép gyermekei ugyanazokkal a tanerőkkel, ugyanabban a szellemben, ugyanabban az isko­lában taníttassanak, mint az egyenjogú állam­polgárok gyermekei. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Nemcsak a magyarságnak, hanem a zsidó­ságnak is az az érdeke, hogy teljesen zsidó iiskolák leg;^enek zsidó tanerőkkel a zsidó gyer­mekek számára. Az együttes tanítás amúgyis sok veszedelmet rejt magában, súrlódást okoz egyfelől a nevelő és a zsidó tanuló, másfelől a zsidó tanuló és a magyar gyerekek között. A zsidó gyerekek a családból sokkal erősebb ön. tudatot hoznak magukkal, mint a magyar gye­rekek és még a liberális világban, a polgári jogegyenlőség idejében sem sikerült az, hogy az iskola a zsidó gyerekek gondolkozását át­alakította volna, ma pedig ez a kísérletezés tel­jesen képtelenség. (Rajniss Ferenc: Őrültség! Nem is lehet róla beszélni!) Azt szokták mon'dani, hogy az iskolának az a feladata, hogy az életre neveljen. Tehát olyan önálló zsidó iskolákat kell létesíteni, amelyek ,a zsidó fiatalságot az új zsidó életre nevelik, előkészítik az önálló népi életre, arra, hogy a zsidóság majd külön államiban a mainál nehe­zebb, de emberileg: magasztosabb feladatokat is el tudjon végezni. (Rajniss Ferenc: Helyes! így van!) T. Ház! A régi világ elmúlt. Nem az tesz jót a zsidóságnak, aki vágyálmokban ringatja és a régi világ visszatérésével kecsegteti őket, mert ez lehetetlen, hanem az, aki becsületesen és őszintén megmutatja a realitások útját és ezáltal a zsidóságot is újabb csalódásoktól kí­méli meg. (Rajniss Ferenc: Az Aladár-realitás sem ér már semmit! — Derültség.) Tudjuk, hogy a nemzetiségig kérdés a leg­kényesebb, de leglényegesebb része a kultúr­kérdés. A kulturális fejlődés terén nemzetisé­geinknél nagy haladást tapasztalunk, nagyon sok iskola létesült, különösen az utóbbií időben. Itt az a fontos, hogy tudatosítani kell azt, hogy a nemzetiségi gyerekek a magyar nyelv . megtanulását ne tehertételnek tekintsék, ha­nem örömmel tegyék és ugyanakkor a magyar gyerekeknél is tudatosítani kell, hogy a nem­zetiségek nyelvét megtanulni nem teher, ha­nem nemzeti feladat,, mert az igazi szent­istváni hivatást valóban csak ezáltal tudjuk teljesíteni, máskülönben nem. (Ügy van! Ugy van!) Erről a kérdésről csak röviden akarok be­szélni, mert állítom, hogy minden részletkérdés idehozatala csak szétválaszt és nem összeköt bennünket. Csak azt említem meg, hogy nem elég fiainknak a nemzetiségi nyelvet megta­nulni, hanem nekünk szükségünk van ©zen túlmenőleg olyan szakemberekre is, akik a nemzetiségi kérdésben olyan munkát végeznek, hogy ezáltal európai tekintélyre is szert tesz. nek. (Ügy van! Ügy van!) Ez a feladat tudo­mánypolitikánknak a feladata. T. Ház! Azért vagyok ezen az oldalon, hogy mindig kertelés nélkül megmondjam a véleményemet, megmondom tehát röviden azt is, hogy veszedelmesnek tartom, — ez külön­ben itt az egyik felszólalásból is kicsendült — hogy a magyar állam részéről bármilyen irá­nyító poszton félig asszimiláltak intézik a nemzetiségi feérdést, ǧa& tiszta magyarok

Next

/
Thumbnails
Contents