Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

224 Az országgyűlés képviselőházának 304. reformjáról. Olyan fejezete ez a magyar közoktatásügynek, amely igen sokszor került már itt a törvényhozás házában is szőnyegre. Nem akarom megismételni a tegnap mondottakat. A jogi oktatás egy esetleges bifurkatív elágaztatásámak gondolatát, ehelyett inkább azt hangsúlyozom, hogy a komoly jogi oktatás megvalósítására sürgős szükség van. Sok a jogászunk és mégis kevés az igazi. (Padányi Gulyás Jenő: Sok a jog végzett és kevés a jogász!) Bizonyos fokig képmutató rendszer áll fenn, amely a papíron a legmagasabb követelményeket érvényesíti és gyakorlatilag tulajdonképpen^ jogászok nem a mi nagy egyetemeinken és fakultásainkon nőnek, hanem gyorstalpaló szemináriumokon, zugegyetemszerű berendezkedéseken. (Vájna Gábor: Ebben igaza van! — Ügy van! jobbfelől.) Felemlítjük még az ipari középiskola és ipari szakiskola problémáját. Az ipari középiskolát megnyugtató iskolatípussá teszi szakszempontból az, hogy a szakminisztérium minden szempontot érvényesíthet,, a maga felügyeletét akadálytalanul gyakoroltathatja. A tanterve nagyon megnyugtató képet ad szakszempontiból is, hiszen a tanterv egyharmada közismereti anyag, egyharmada szaktárgy, egyharmada pedig tisztán gyakorlati képzés. Az ipari szakiskolák szempontját az teszi aggályossá, hogy a nemzetnek nemcsak szakemberekre van szüksége, hanem ugyanazon a magyar világnézeten egységesen nevelődő szakemberekre is. Ha ez valaha követelmény volt, akkor ma méginkább követelmény. Csak egy mondattal említjük fel, hogy mennyire szükség lenne a kerületi, körzeti tanoncotthonoktra. Ezek lehetővé tennék egyrészt a veszélybe kerülő tanoncutánpótlás megoldását és azt, hogy kicsiny faluból, kisebb mezővárosokból kikerülő tanoncok is nivós szakképzéshez jussanak. Egy mondatban összefoglalva: igen szeretnők, ha az ipari középiskolákat végzettek felkerülhetnének az utánpótlási nehézségekkel és hallgatóhiánnyal küszködő műegyetemre. Megemlítünk még egy iskolatípust, a népfőiskolát. Hiába a falu számára mindemi gazdasági és szociális segély, ha magában, a falusi embernek a lelkében történt egy bizonyos törés, amely a faluhoz való kötöttségét eloldja, a falutól őt belsőleg elszakítja. Ha csak olyan nevelési hatásokat kap a falu, amelyek közvetlenül vagy közvetve a városból a városi szemlélet értékelődése szerint hatnak, amíg az újság, a film, a színpad, a rádió, a könyv elsősorban városi ízű, addig a falu bajain gyökerében nem tudunk segíteni. Itt pótol hézagot és egészít ki a népfőiskolai muinka. Ezen a ponton említjük meg azt, hogy ugyancsak mint a falu kultúráját közvetlenül munkáló nevelési faktornak, az iskolánkívüli népművelésnek a fontossága és súlya különösen az országgyarapodások után méginkább előtérbe nyomul s önnek a fontosságnak és súlynak a* költségvetési tételekben is nagyobb intenzitással és erővel kell jelentkeznie a jövőben. Még a tankönyvkérdést említem meg. t. Ház ! Nagy diadala volt a magyar szellemi életnek, amikor sikerült elkötni a fölburjánzott ponyvairodalom tápláló ereit, de ezzel felkerült a másik kérdés: honnan vesszük és megnyugtató módon biztosítani tudnuk-e az úgynevezett nemespoiniyvát. Szeretnék már most a nemesponyvának egy megvalósulási formájára rámutatni. Legyenek a magyar iskolai tankönyülése 1942 november ll-én, szerdán. vek a nemesponyvának első termékei, legyenek abbani a tekintetben ilyenek, hogy kerüljenek fillérekbe, — bár annyiba se kerülnének, de inkább kerüljenek fillérekbe — hogy ezen keresztül is lássák, hogy érték van bennük, de ezenkívül legyenek olyan könyvek, hogy azokat nemcsak a gyermek, a ' tanuló, hanem a felnőtt is haszonnal, sőt tudásvággyal és szomjúsággal tudja forgatni. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy nincs normáltankönyv, nincs »az ideális tankönyv«, de a meglévőnél jobb mindig van. Bár ezután a tankönyvek ezzel a célkitűzéssel készülnének! Szerettem volna kitérni arra, hogy a vallásés közoktatásügyi minisztérium vallási minisztérium is volt, töretlenül az volt és szerettem volna higgadtan, nyugodtan és testvéri szívvel megemlíteni a reverzáliskérdést, amely nemcsak felekezeti szempontból, hanem magyar szempontból a magyar fajta szempontjából is mégis csak felszínentartásra és revízióra szorul. (Felkiáltások jobbfelől: Ügy van! Ügy van!) Az idő letelt, talán az appropriációnál még alkalmam lesz visszatérni rá

;

. Végül befejezésül még megemlítem a Nemzeti Múzeum növénytárának igényeit és kéréseit. Agrárországban fontos ez az intézmény is és szeretném, ha ennek szükségleteit is kiemelné a jövőévi költségvetés. T. Ház! A tárca munkaterülete a magyar lélek. Ez a szellem tükröződik a költségvetés vizében és ha az új költségvetési év zsiliniei felhúzódnak ezek előtt az áldott vizek előtt, kívánom, hogy nyugodt és békés légkörben, a világégés és a világháború idején is végezze el a maga áldott munkáját. "Bizalommal a kultuszminiszter úr és a kultuszkormányzat iránt, a költségvetést elfoaadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan ü& vözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vámos János! Elnök: Vámos János képviselő urat illeti a szó. Vámos János: Mélyen t. Képviselőház! A délvidéki képviselőknek unióst nyílik először alkalmuk, hogy az ország költségvetésének vitájában részvegyenek. Nekem jutott az a megtisztelő szerep a délvidéki képviselők közül. hogy a Magyar Élet Pártjának egyik vezérszónokaként véleményt nyilvánítsak a költségvetési vitában. Tenni fogom ezt nemcsak általános országos iskolapolitikai szempontból, hanem különös tekintettel a délvidéki iskolák érdekeire is. Évekre visszamenőleg áttanulmányoztam a magyar kultusztárca költségvetését attól az időtől kezdve, amikor beruházások céljaira évenként csak 5000 pengő állott rendelkezésre, egészen a mai napig, amikor 5 millió pengő áll ugyanerre a célra rendelkezésre. Áttanulmányoztam a költségvetéseket 1935-től kezdve, amikor mindössze 70 millió pengő volt a kultusztárca költségvetése, egészen a mai napig, amikor 278 millió, tehát négvszerannyi összeg áll ugyanerre a célra rendelkezésre. Hosszú és keserves volt ez a hét esztendő, amely alatt megnégyszereződött a kultusztárca költségvetése, attól az időtől kezdve, amikor ezer és ezer tanító és tanár tengődött az országban állás nélkül, amikor egy-egy tanyai és falusi ta-