Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

^16 Àz országgyűlés képviselőházának 304. denképpen védekeznünk kell. (Úgy vau! Ügy van! balfelöl.) Egyesek, így például Szekfű Gyula igen sötéten látja a helyzetet, amikor azt monckja, hogy ezen nem is fogunk segíteni egyhamar. (Olvassa:) »Ha t. i. a középiskola valóban a lelkek nagy kohója, amint azt Salazar portugál politikus mondja, akkor nem sokat remélhetünk j manapság, amikor a lélek és vele minden, ami j a testi halálon túl van, lassankint retorikává finomul«. Én ezt nem látom a költségvetésben, mert tudom, hogy a kultuszminiszter úr meg tudja beesülni a tanári munkát és ha rajta állna, ö ezeken a bajokon igazán segítene. Azok a memorandumok, amelyek a tanárok részéről az ő asztalán fekszenek, keveset kérnekKérik a működési, vagy. másként személyi pótlék visszaállítását és kérik a VIII. és IX. fizetési osztályokban a várakozási idjő megrövidítését, valamint, hogy nagyobb százalékban tudjanak bejutni az V. fizetési osztályba. A tanárok legalább 10%-ának kellene ebbe a fizetési osztályba bejutnia. A magam részéről azonban azt mondom, hogy ezek a részletmegoldások magát a kérdést nem oldják meg. Ezt a kérdést radikális ] formában úgy kell megoldani, ahogyan azt a i tanárság hivatása meg is érdemli. Ismétlem, j itt a magyar közvéleményhez kell folyamodnom, mert amíg az nem fogja olyan mértékben ••megbecsülni a tanárság munkáját, mint ahogyan ez arra rászolgál, addig a kultuszminiszter úr minden jóakarata eredménytelen lesz. Én elismerem minden munkakör értékét. eV maga körében a nemzet szempontjából mindenki hasznos és szükséges munkát végezhet, de munka és munka között, azok hatóerejében mégis csak van különbség. Ezt a különbséget érezhette maga a törvényhozás is, amikor bizonyos kategóriákat, például^ a fizetés szempontjából is, különlegesen bírált el. Hivatkozom itt a bírók helyzetére. Azt mondták, igen fontos, hogy a magyar bírói kar független legyen anyagi szempontból, mert ez méltó a 1 hivatásához. Én teljes egészében osztozom eb-, j ben a felfogásban és egy szót sem akarok szólni ellene, d,e kérnem kell nem a miniszter úrtól, hanem a magyar közvéleménytől, hogy a tanári munkát is ismerje el olyan minőségi munkának, amely különleges elbírálást érdemel az anyagi jutalmazásban is. * A tanárok szempontjából tehát a kérést két pontba szeretném összeszűkíteni: az első kérés általános, amely minden tisztviselőre vonatkozik. Elismerem, szép gondolat és szükséges is volt, hogy a pénzügyminiszter úr most pótlékot juttatott a tisztviselőknek, de ezzel még ; nem tette könnyebbé azoknak a sorsát, akik a legnehezebb helyzetben vannak: a kezdlő tisztviselőkét Nekünk becsületbeli kötelességünk a kezdő tisztviselőknek megadni azt a létmini- j mumot, amely nélkül megélni ma már lehetet- ; lenség. Ezt követelem a kezdő tanárok számára is. A másik megoldás már radikálisabb: ; ismétlem, méltóztassék a tanárokat szintén : abba a különleges státusba sorozni (Palló ; Imre: A tanítókat is!), amelyet a bírói kaiszámára a törvényhozás már-megállapított. Erről a kérdésről tovább nem akarok beszélni, mert tudlom, hogy végeredményben a legjobban felszerelt iskola, a legjobban dotált j tanári rend sem tudja a magyar iskolát olyan szellemi színvonalra emelni, amilyenre pedig szükség van, ha nincs az iskolának olyan kitűzött nevelési eszménye, amely felé minden ülése 1&4É november ll-én, szerdán iskolának tudatosan törekednie kell. (Helyeslés balfelől.) _ A.Z előttem szólott képviselő úr ilyen nevelési eszmény gyanánt valami új nevelési eszményt akar nekünk adni. Én erre azt válaszolom, hogy nekünk új nevelési eszményre szükségünk nincs. Nekünk olyan nevelési eszményre van szükségünk, amely ezt a hazát ezer esztendőn keresztül fenntartotta. (Pándi Antal: Ezt akarjuk!) Ez pedig nem más, mint a nemzeti Öntudattól fűtött, keresztény valláson alapuló Magyarország. Ennek a számára akarunk mi egész emberéket nevelni. (Pándi Antal: Ezt akarjuk mi is!) Tudom, hogy ezt akarják, mert ma mindenki hangoztatja a kereszténység jelszavát. Ma nincs olyan irány, szinte nincsolyan párt sem, amely a kereszténységet jelszavának ki ne tűzte volna. .De nekünk, t. Ház, a kereszt a maga _ kétezereisztendos alakjában kell. Nekünk a Krisztus nélküli kereszténység nem kell Éppen ezért én a kereszt helyébe szeretném odatenni a feszületet, amelyen Krisztus függ, azért, hogy megmutassa, nekünk Krisz tus kell. akinek szavát és parancsát a magunk és életünk számára elfogadjuk. Ebből a szempontból megfogadjuk- Krisztus tanítását és megfogadja ezt a magyar nemzet is, amikór célul tűzte ki a mai kormányzat, hogy a Krisztus által alapított egyháznak joga van iskolákat fenntartani és ebben ifjúságot nevelni Ez a mi pártunknak is sarkalatos programmja. Mi megtanultuk, hogy mit . jelent számunkra ez a célkitűzés, amikor azt mondjuk. •>,& nevelésügy terén az erdélyi magyar egyházak hitvalláisos iskolái többévszázados múltra tekintenek vissza. Az ősi hit vallásos iskolák voltak történelmünk folyamán a magyar mű velődés és tudomány fáklyavivői, az idegen uralom alatt pedig ezekben talált otthont az állami iskolákból kiűzött magyar nyelv. Éppen ezért azt kívánjuk, hogy ezek az iskolák ne szoríttassanak háttérbe, hanem minél hő> ségesebb állami támogatásban részesülve, továbbfejlesztve, az erdélyi magyar közművelődési politikának ezután is gerincét alkossák*. örvendünk annak, hogy amikor a magyar miniszterelnök szinte az összkormánnyal együtt lejött hozzánk Erdélybe és részt vett a mi csíkszeredai pártgyűlésünkön, amelynek egyik programmpontjában szintén erről volt szó, ő is ünnepélyesen leszögezte magát programmunk mellett. De nem kell nekem sokai beszélnem, hiszen maga a kultuszminiszter úr a legékesebbén beszéli: erről a kérdésről és olyan hitvallást tett, amely — azt hiszem ~ minden magyar ember lelkét megragadta, amikor azt mondta, hogy »az egyháznak igenis joga van az iskolanoz, ahol az embert felkaroija s öl oktatva, neveive, magasabb rendek tetése felé vezérelje összes tehetségei szerint. Ne mondja senki, hogy Krisztus Urunk szavait csak prédikálnia szabad az egyháznak, no higyje senki, hogy határt lehet vonni tantárgy és tantárgy, ismeret és ismeret, törvény és tör vény között, mondván, hogy ez a lelkiek köz-" tartozik, így foglalkozzék vele az egyház, ay viszont a földi élet számára tartalmaz elveket, tudást, nevelése és terjesztése tehát a földi kö zületek feladata«. Hirdette a miniszter űr. hogy: »nemzetünk és fajtánk ellen vétene az. aki az egyház nevelő és tanító munkáját a, ma gyár életből száműzni akarná, vagy csupán a templom falai között tűrné meg. (Ügy van' Ügy van!) Mi nem tagadhatjuk, nem is tagadjuk meg multunkat, amelynek szellemi alapjait az egyház rakta le és a magyar jövőben is