Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
214 Az országgyűlés képviselőházának 304, az összesek szániára, amit nem hiszek, el, akkor az államhatalom ereiével mesr kell rá tanítani. f \ T. Ház! Még a reverzálisok ügyét szeretném érinteni, még pedig szintén a magyar egység szempontjából. Erdélyben nagy békesség volt. Ott is elindult azonban a magyar harc a rever:íálissal kapcsolatban. Hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, arra az adt a nekem az ösztönzést, hogy a kormány hivatalosan kiadott, az ország közállapotairól szóló 1937. évi Mentésében az van, hogy az elmúlt esztendőiben ismét csak a katolikus és a • görögkatolikus egyházak könyvelhetnek el ezen a téren nyereséget. Evvel a szóval mondja, hogy nyereséget. Megütött ez a »nyereséget« szó. Ki könyvelhet el itt nyereségtf Senki. A reverzálisharcnak ma már az egyházaik szempontjából is az az eredménye, hogy elkerülik a templombamenetellt és a házasságok igen nagy részét egyházi áldás nélkül kötik meg, többet, mint azelőtt. Arról van itt szó, hogy a teremtő életnek talán legszebb megnyilvánulása, ^amikor két fiatal élet közeledik egymáshoz és akkor megjelenik egy dogma, közbelép ég szétválasztja^ őket, kitagadásokat rögtönöz, tragédiákat idéz elő sok-sok családban. Ezt szeretném elkerülni és fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét, hogy van erre mód. A házasulandó saját lelki problémája merül itt fel A házasulandó problémája aképpen fest, hogy szerelméhez ragaszkodik-e, vagy ősi hitéhez? Miért lehet módot adni arra. hogy az ő saját lelki problémáját a még meg sem született gyermekeinek hite árán oldja meg 1 ? Tessék módot adni neki és kötelezni rá, hogy oldja meg a maga lelki problémáját saját maga, ha jónak látja, térjen át a másik hitre és akkor a gyerekek, ami nagyon természetes felfogás, a szülők vallását fogják követni. (Meskó Zoltán közbeszól.) Egyébként pedig, ha nem óhajt áttérni, akkor a megszületendő gyerekek nemük szerint kövessék a Szülők vallását. Azt hiszem tehát, hogy aki ebben a kérdésiben békét tudna teremteni, aki csakugyan meg tudná építeni a hidat Pannonhalma és Debrecen között, az a magyar életnek egyik leghasznosabb munkása lenne. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés.) Erre hívom fel a miniszter úr figyelmét és kérem, méltóztassék evvel a kérdéssel foglalkozni, mert szerintem a felekezeti béke megbontása magyar szempontból a büntető törvénykönyvbe kívánkozik. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a jobboldalon: Hazaárulás!) A felekezeti béke megbontása és az, ha valaki lelkeket akar elharácsolni másnak a nyájából, legalább is olyan súlyos cselekedet mint akármilyen bűncselekmény. Én magyar Szempontból azt szeretném, hogy igenis a felekezeti béke megbontását, tehát a magyar élet egységének veszedelmét igenis a büntető törvénykönyvben is büntetnők. T. Ház! Még az ifjúsági egyesületekről Szeretnék beszélni. A miniszter urat az utóbbi időben nagyon biztatják arra, hogy az egyetemi ifjúsági egyesületek korhatárát^ állapítsa meg, mert politikai tendenciák ^ugródeszkája, , stb. az ezekben való szereplés. Én nem látok ezen a téren veszedelmet. Én azit látom, hogy Gömbös Gyula behozta talán az ifjúsági vezetők közül Antal Istvánt (Meskó Zoltán: Kénye res-Kauf mannt! — .Derültség.), azután Végváryt, Bánságihyt (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bornemiszát!), de azt hiszem, hogy eyvel nem történt veszedelem. Ugyanilyen módon ütése 194È november 11-én, szerdán minősíthetnők azt, hogy például r Teleki Pál miniszterelnök úr behozta a cserkészeiknek egy pár tiszteletreméltó ifjúsági vezetőjét, köztük vitéz F,aragó, Ede igen t. barátunkat. Tegzes Lászlót. Ki akadhatott fenn ezen? Mindenki csak helyeselte, hogy azokat, akiket az ifúság vezető pozíciókkal megtisztelt, beengedték a törvényhozás házálba és itt meghallgatásra találtak T Ház! Én ai-ra kérem a miniszter urat, ne állítson fel nagyon alacsony korhatárt. Legalábbis olyan korhatárt méltóztassék rendszeresíteni, ha foglalkozik a reformmal, hogy az ifjúság vezetője, aki az én véleményein szerint is egyetemi hallgató, vagy az egyetemi élettel állandó kapcsolatban álló ember legyen, bejuthasson a parlamentbe. Ehhez legalább 30 esztendőisnek kell lennie, mert különben nem kerülhetne be a parlamentbe. Méltóztassék az ifjúságnak megengedni, hogy maga intézze a saját autonóm ügyeit. Méltóztassék megtisztelni . az r ifjúság önzetlenségét, tiszta szabadságvágyát azzal a bizalommal, amelyet megérdemel. Meg kell győződve lennünk arról, hogy a magyar ifjúság soha más, mint színmagyar nein lesz és nem fogja az ifjúsági zászlókat leaijasiítani azzal, hogy bármilyen politikai pártnak rendelkezésére álljon és magát kirendeltetni engedje. Látom, hogy az időm letelt. En a nagy magyar szintézis szempontjából fogtam lei ezeket a kérdéseket. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni a külön katolikus és protestáns népfőiskolákról, (Közi Horváth József: Gyönyörűen működnek!) a katolikus leány szabad ' egyetemekről. Isi agyon kérem a miniszter úr szíves törődését ezekkel a kérdésekkel, mint a magyar élet legfontosabb kérdéseivel. Egyébként a költségvetést, minthogy az általam érintett szempontokból nem látok benne tételeket, nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Csipak Lajos! Elnök: Gsipak Lajos képviselő urat illeti a szó. Csipak Lajos: T. Ház! (Hulljuk! Halljuk!) Azt gondoltam, hogy egészen ünnepélyes és emelkedett hangulatban és módon fogjuk a tárca költségvetését tárgyalni és ilyen lélekkel , készültem beszédemre. Hendkívül sajnálom, hogy előttem szólott tisztelt képviselőtársam olyan kérdést hozott elő, amely lelkünk nyugalmát bizonyos mértékben megzavarta. JSIem azért zavarta meg, mert előhozta ezt a kérdést, hanem azért, mert amikor hangsúlyozta, hogy a lelki békét, az egységet akairja, akkor pontosan az ellenkezőjét érte el, mert meg kell állapítanom, igenis sok tekintetben elfogult. Nagyon sajnálom, hogy most erre nem tudok jobban kitérni, de ha időm volna, be tudnám bizonyítani ezt néki. Ha ugyanis arról akar beszélni, hogy a különböző felekezetek harcban állanak egymással s egymástól bizonyos területeket akarnak elhódítani, akkor véletlenségből miért pontosan mindig csak a katolikusokat hozta elő és egyetlenegy másvallású kilengésről nem emlékezett meg? Ha nincs ilyen eset, hála Istennek. (Szöllősi Ferenc: Egyiknél sem hoztam fel esetet!) T. Ház! Nem akarom tovább feszegetni ezt a kérdést, azt hiszem, más formában megoldhatjuk ezt a kérdést. Ha valaki, akkor mi katolikusok mindig szolgáltuk a lelki egységet, soha sem voltunk támadók, legfeljebb csak ' védekeztünk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami
