Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Äz országgyűlés képoiselöházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán MS ellen, hogy egy református ember kerüljön az államfői székbe. (Meskó Zoltán: Ez senkinek eszébe sem jutott.) Ugyanebből az elvből az következnék, hogy egy katolikus városban csak katolikus ember lehet a polgármester, a főispán, stb. A múlt időkben ez a kérdés nem szerepelt, fel sem vetődött, de én éppen azért térek ki rá, mert az utóbbi időben sajnálattal kell tapasztalnom azt, hogy nagyon sokszor emlegetik ezt >a szempontot nem kívánatosan. Egy nem a miniszter úr idejében történt esetre akarok hivatkozni, amikor arról volt szó, hogy az egyik egyetemre egy magyar irodalomtanárt kell kinevezni s amikor már az illetőt méltónak találták rá és a kinevezésre sor került volna, bizonyos oldalról felvetődött az, hogy az Összes irodalomtanárok az összes egyetemeken protestánsok, tehát nem lehet ezt az újabban, aki szintén protestáns, kinevezni. (Mátéffy Viktor: Van benne valami igazság!) Most, már hogyan oldják meg a kérdést! Az állásra méltót nem akarták mellőzni, tehát úgy segítettek a dolgon, hogy kettőt neveztek ki ugyanarra a tanszékre és a második katolikus volt. (Zaj a baloldalon.) En csak arra mutatok rá, hogy ezt túlzásnak tartom, ez csak erőfeesérlést jelent és nem a kultúrának feltétlen szolgálatát. (Meskó Zoltán: Észre sem vettük, hogy csupa protestáns irodalomtanár van! — Az elnök csenget.) De más észrevette. Azt hiszem, a miniszter úrnak hivatása az, hogy az ilyen tüneket mérsékelje, hiszen én a magam részéről szintén a békességet akarom elérni és esaik arra akarom kérni a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben azt a nagy hatalmat, ami a kezében van, igenis, használja fel; ő osztja ki a juttatásokat^ a segélyekéi, azokon keresztül igenis, rendkívül sokat elérhet ebben a tekintetben. Ká akarok mutatni arra, hogy hová vezet a túlzottan felekezeties szempont. Itt idézek egy ifjúsági könyvet, amely a katolikus ifjúságnak leginkább a kezén forog, Koszter atyának »Kamaszok« című könyvét, amely a pubertás korával /foglalkozik és egy ebként rendkívül hasznos, igen jól megírt könyv. Legutóbb az történt meg, bogy az egyik fiain, negyedik gimnazista, elolvasván a könyvet, hozzám jön es azt mondja: Édesapám, lehetséges az, üogy nekem református fiú nem lehet a barátomf Megütődtem rajta, honnan veszi ezt. Odahozza Koszter atyának a könyvét, felüti és a következő idézeteket olvassa fel nekem (olvassa): »Komoly lelki kapcsolatokról lévén szó, egészen természetes, hogy csak azonos világnézetű fiúk között fejlődhetik ki igazi barátság. Katolikus fiúnak nem lehet barátja a protestáns, még kevésbbé a zsidó fiú«. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! — Egy hang a szélsőbaloldalon: ilyenkor nincs cenzúra!) Nem is beszélek arról, hogy a protestáns fiút és a zsidó fiút majdnem egy szintre teszi a katolikus fiúval való barátság szempontjából, csak fokozati árnyalatot különböztet meg, de felvetem azt a kérdést, hogy ha akceptáljuk azt, hogy van katolikus és református világnézet, amely a barátságot kizárja egymás között, akkor hová fog jutni a magyar élet, hogyan lehetséges akkor egy magyar szintezés, amelyre mindannyian becsületesen törekedni " kötelesek vagyunk ós törekszünk is. (Közi Horváth József: Egy kiváló pedagógusnak a munkájából egy mondatot nem lehet kikapni! — Zaj a jobboldalon.) Én csak annyit akarok konstatálni, hogy nem tendenciózusan vettem ki ezt az idézetet, elvégre a könyvet nem olvashatom fel, ezzel ott az ügy le vaini zárva, sem előtte, sem utána nincs semmi, ami ehhez ,a kérdéshez hozzátartoznék, engem csak megütött ez a dolog és én igenis, kívánatosnak tartom azt, hogy a jövőben az ilyen tünetek kiküszöböl1 essenek a békesség és a boldog Magyarország érdekéiben. (Közi Horváth József: Érdekes, hogy mindig csak katolikus oldalon találnak kifogást. — Az elnök csenget.) Őrült és felelőtlen ember volmia az. aki a valláserkölcsi oktatás ellen állást akarna foglalni, azt magam is szükségesnek tartom és nem is korhatárhoz kötve, hanem a magyar élet minden területén, az iskolán túl, a templomon kívül, az utcán, a színházban, egyszóval mindenütt kívánom a valláserkölcsi szempontok érvényesülését. (Ügy van! Ügy van!) A felekezetekre tagolt oktatást és az ezzel kapcsolatos dolgokat azomban én mégis bizonyos határok közé szeretném szorítani (Közi Horváth József: Nem lehet más módon, mint felekezeti oktatással tanítani a vallást és erkölcsöt!) Elnök: Kérem Közi Horváth képviselő urat, szíveskedjék türelemmel hallgatni a képviselő úr igen tárgyilagos fejtegetéseitSzöllősi Jenő; Én például kimondanám «Ívként, hogy az iskolában van felekezeti oktatás, azon hí 1 nincs. A nagy néptömegekre vonatkozóan ez azt jelenti, hogy nyolc esztendőn keresztül, amíg a nyolc elemit elvégzik, tehát 14—15 éves korukig* kell a gyerekeket i'eleklezeti szempontból is oktatni, nyolc esztendő van tehát arra, hogy megtanítsák őket arra, hogy az ő vallásuk miben különbözik a másiktól. Azt hiszem, helyes volna, ha ezen túl raár olyan oktatást adnánk vallási és erkölcsi szempontból is, amely a nagy szintézist, a magyarság öntudatát szolgálja. Itt mutatok rá, hogy igenis elsősorban a híventeintózményben van szükség arra, hogy a felekezeti szempontokat ne engedjük érvényesülni A felekezeti szempontok ott az utóbbi idlőben érvényesültek. Látom, hogy nagyon telik az idő, távirati stílusban beszélekDebrecenben például most volt egy ifjúsági vezetőképző tanfolyam. Minden ment szépen rendben augusztus 23 ától szeptember l-ig, de közben szétválasztották a hallgatóságot ós az egyik rész egy katolikus paptanár beszédét hallgatta, a másik egy református paptanár beszédlét. Minek kell itt két egymással szembenálló, versengő gócot teremteni? Én tehát csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy szükséges-e a leventemozgalomban, a katonai előnevelés terén ilyen felekezeti szempontokat érvényesülni hagyni! Járjanak külön-lkülön a maguk templomába- Ez azt hiszeni, teljéén elegendő, Egyébként pedig- képezzük őket mindenütt egyformán. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Én azt hiszem, hogy az a katolikus lelkész, vagy az a református tiszteletes úr, Jja azt mondják neki, hogy tanítsa és neveld az összes vallású leventéket, fel fog tudni emelkedni arra a magaslatra, amelyre minden képviselő kötelességszerűen felemelkedik (Zaj.), amikor általános hazafias magyar szempontból kell beszélnie az összes pártokhoz tartozó választóival. En tehát azt kérem, hogy ha nem tudna így beszélni eg-y lelkész