Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházáríak 304. kéznek a' néppel. Ha továbbra is meghagytuk volna az elégedetlenséget a kántortanítók siz

:vében, lelkében, amely bennük meggyökeresedett, átvitték volna esetleg ezt arra a népre is. amellyel állandóan és 'közvetlenül érintkeznek. Köszönöm a tanítók anyagi helyzetének lényeges javítását. Azt hiszem azonban, hogy ez a javítás a kultuszminiszter úr megítélése szerint is még nem teljes. Eddig a tanítók egye nes rendes tanítókká lettek, moíst pedig csak két év múlva lesznek rendes tanítók; Azonkívül pedig tudjuk nagyon jól, hogy a tanítónak nemcsak testi, hanem leilki kenyérre is szüiksége van. Hogy csak egy dologra hivatkozzam szüksége van könyvre, amellyel lelkét gazdagítja, hogy lelkének gazdagságából osztogathasson azután tanítványainak. Elég ebben í

] tekintetben csak a nagy Goethére hivatkoznom. aki »Vándorévek« című munkájában azt mondja, hogy nincs rettenetesebb, mint ainiko** egy tanító nem tud többet, mint amennyit éppen a gyermeknek átad. A szociális felfogást tükrözi a költségvetésben a lelkészek jobb ellátása, különösen a korpótlék lényeges felemelése, azután a segédlelkészeknek az előadó úr által is kiemelt jobb, kedvezőbb dotálása és a hitoktatók anyagi helyzetének javítása, viszont az elemi iskolákban — véleményem szerint is nagyon helyesen — a hitoktatás az egyház feladata, azt tehát nem lehet úgy dotálni, ahogy sokan szeretnék és ahogy mi is szívesen látnók, mert a szükséges anyagi eszközök nincsenek meg hozzá. Nagyon helyes, hogy most, már legalább a protestáns lelkészek bejutnak az Otbá-ba. Kívánatos volna, hogy a katolikus lelkészek is odajussanak, természetesen csak abban az esetben, ha betegek, hiszen igazán szívből szeretném, ha mindnyájan egészségesek volnának. (Derültség.) Mindenesetre megnyugtató', hogy ők is kapnak bizonyos átalányösszeget orré a. célra. (Gürtler Dénes: Kevés!) Kevés> de a semminél több. (Gürtler Dénes: Kevesebb!) A költségvetésben általánosságban az az elv érvényesül, hogy minél kevesebbet a beruházásokra és minél többet magának az életnek a konzerválására és kiépítésére. E tekintetben a kultiuszininiszter úr oly messzire megy és annyira puritán, hogy például a kultuszminisztérium ódon és rozoga épületére egyetlenegy fillért sein vett fel. Ne méltóztassék rossznéven venni, db én ezt nem helyeslem. Már most ki kellene választani a kultuszminisztérium részére a megfelelő és alkalmas helyet, el kellene készíteni a terveket, hogy amikor a beruházásra mód lesz. az épít kezes megindulhasson. A kultuszminisztérium épületét jelenlegi állapotában meghagyni lehetetlenség. Egyik folyosóról a másikra jut az ember (Meskó Zoltán: Labirintus!), labirintusokon kell keresztül járkálni, úgy hogv — azt hiszem — senki sem tud benne eligazodni, maguk a kultuszminisztérium urai sem. (Derültség.) Azt hiszem, Theseus is eltévedt volna benne, hiába kapta volna meg Ariadnetól az

( a bizonyos fonalat. (Közi Horváth József: De a folyosók ott különbek voltak!) Mind'en egyes község, minden egyes varus törekszik arra, hogy a városháza, szén leérvén. Azt hiszem, nekünk is törekednünk kellene, hogy a kultuszminisztérium, tehát a magyar kultúra és annak munkásai megfelelő elhelyezést kapjanak. Hiszen ez a törekvés mindenütt megnyilvánul. A parlament épülete például magában is kifejezi azt, hogy anemKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 11-én, szerdán 209 • zet a törvényhozásra különös súlyt helyez. A Kúria épülete szintén gyönyörű épület, ki van fejezve benne, hogy az ország a bíráskodásnak és a bíróságnak különös jelentőséget tulajdonít. Nekünk is ki kellene tehát fejeznünk azt, hogy a kultúra a szemefénye, a büszkesége rímek az országnak és ezért annak megfelelő épületet kellene építenünk. (Élénk helyeslés, taps a jobboldalon. — Közi Horváth József: Az ügyosztályok széjjel szóródnak!) Ugyancsak a szociális gondoskodásra vall a

; tanárok fizetésemelése. Lényegesen kedvezőbb lett ma a helyettes tanárok helyzete, mert ebben a minőségben már csak két évet kell eltölteniök. Még mindig vannak azonban olyanok, akik immár öt-hat éve helyettes ta| nárok. Azt hiszem, ezek januárban kapják meg a kinevezésüket. Arra kérem a kultusz! miniszter urat, hogy ne a IX.' fizetési osztály 3. ^fokozatába, hanem szolgálati idejüknek i megfelelő fokozatba szíveskedjék őket kinej vezni. Igazán sokat böjtöltek már. megérdemlik 'tehát, hogy egy kissé jobb elbánásban! részesüljenek. Mindenesetre köszönöm, hogy az V. fizetési osztályba, ahova eddig csak az igazgatók juthattak be, most olyan tanárok is 'bekerülhe'tnek, akik vagy tudományos munkájukkal és képzettségükkel .szolgálnak; rá erre, vagy pedig esetleg a nevelésben tanúsított 'kiválóságuk folytán illeti meg őket az V. fizetési osztláily,^ mert hiszen vannak olyanok, akik igazgatónak nem alkalmasak, de tanárnak kiválók. Méltóztassék azonban meggondolni, mindaddig hiáiba mondjuk mi azt, hogy a tanárok jól vannak fizetve, amíg ezt a pályát nem tndjuk vonzóvá tenni. Hiszen ma már nem arról van szó, hogy hogyan; és mit tanítsunk, hanem, hogy ki tanítson. Vannaik gimnáziumok, ahol csak annyi tanár van, ahány osztály. Vannak polgári iskolák, ahol csak elemi iskolás tanítókkal lőhet tanítani és vannak elemi iskolák, különösen felekezetiek, ahol egészen meddő a pályázat. És vannak olyan ipariskolák, ahol egyetlen mérnök tanít művezetőkkel. Azt hiszem hogy a kulturális nívót — '• és e*z bizonyos tekintetben ijesztő is — • ez lényegesen le fogja csökkenteni. Ne méltóztassanak azon csodálkozni, hogy ezt a. kifejezést használom, hogy ijesztő, mert el fog telni két-három évtized is és még minidig érezni fogjuk káros kíövetkezimlényeit annak. hogy nincs megfelelő tanító és tanár. Vannak népek, amelyeik ne«m azt mondják, hogy akié a föld, azé az ország, hanem azt mondják: akié az iskola, azé az ország és amilyen az iskola, olyan az ország. Helyesen emelte ki Bencs Zoltán képviselőtársam a bizottságban, hogy a súlypont tulajdonképpen ezidőszerint a középiskolákon van. Volt idő, amikor nem; a középiskolán volt a súlypont, hanem az egyetemeken, pl. Klebeisberg Kunó gróf idejében. Kétségtelen azonban az, hogy kiváló katonákat, kiváló mérnököt csak kiváló tanárok fognak nevelni s viszont a kiváló középiskoláik! alapja a kivaló elemi iskola, ahol szintén kiváló tanítókra van szükség. Annak a tanárnak és tanítónak nemcsak az ideális gondolkozás a kötelessége, hiszen annak a tanítónak, vagy tanárnak a családját is gondozni kell és ha nincs megfelelő összeg hozzá, akkor az örökös gondokban kiég a lelkié és elveszti azt a rngal; másságot, amely szükséges ahhoz, hogy állnn37