Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 804. ü nemzetnevelési katasztert. Ezalatt röviden olyan kimutatást értek, amely megmondja, hogy hol, mennyi és milyen képesítésű szakemberre van szükség. Hogy ez mennyire fontos, azt ikülönösen ma látjuk, hiszen például tegnap hallottuk a belügyminiszter úrtól azt a kijelentést, hogy hatszáz állami orvosi állásra nem kap orvost. (Matolcsy Mátyás: 1260 orvos hiányzik!) A belügyminiszter úr jelentette ki, ez az állami orvosokra vonatkozik. Ha ehhez még hozzáveszem azt, hogy mekkora tanárhiány, tanítóhiány, jegyzőhiány van és nem akarom ismételni az anyagi okokon kívül előálló hiányokat, akkor azt hiszem, igen fontos lenne, hogy ne következzenek be olyan esetek, amelyek a múltban és a jelenben is bekövetkeztek, és egy kevésbé előrelátó kultúrpolitika, bizonyos mértékű mulasztások folytán kerültünk abba a helyzetbe, amelyben most vagyunk. T. Ház! Van még egypár részletkérdés, amelyre csak vezérszavakban szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét. Elsősorban nagyón szeretnők, ha a miniszter úr nyilatkoznék az iparoktatási törvényjavaslatról. Nagyon szeretnénk hallani, hogy milyen állapotba van ez a javaslat, mert valamennyien tudjuk, hogy iparostanonc oktatásunk, elsősorban annak gyakorlatiasabbá tétele, annak jobb megoldása nagymértékben attól függ, vájjon ez aiz iparoktatási törvényjavaslat milyen formában kerül megvalósításra. Az előadó úr is említette a második műegyetemet. Még csak tanácsadás formájában sem óhajtok beavatkozni abba, hogy vájjon hova kerüljön ez az új egyetem; a miniszter úr minden esetre vegye figyelembe, hogy olyan helyre kerüljön, ahol minden szempontból a 1 eg't öb bet b asználhat. T. Ház! Szükségesnek tartom, hogy a magyar fiatalság európai látóköre fokozott mértékben tágíttassék. Ezer és egy olyan kérdés van és lesz, amelyre a magyar fiatalságnak, különösen a legfelsőbb fokon fel kell készülnie. Ezeket másképpen nem oldhatja meg, ezeknek szakértő és hűséges munkása másképpen nem lehet, Csak akkor, ha beállítjuk egy olyan körbe, amelyből minden irányban, a gazdasági élet minden vonatkozásában olyan tájékozódást kap, olyan perspektívát lát, melynek alapján méltó versenytársa lehet a mai európai fiatalságnak. Itt különösen figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak, méltóztassék egy kicsit erélyesebben szorgalmazni a magyar fiatalság nyelvtanulási készségét. Elszomorító az a tény, amikor azt látjuk, hogy a magyar ifjúság csak azért nem tud igazán jól dotált és előkelő pozíciókba menni, mert nincs meg a megfelélő nyelvtudása. Nem akarom felsorolni, hogy hol áll fenn ez a Mány, — egészen biztos vagyok benne, nagyon jól tudja a miniszter úr, — csak ki akarom hangsúlyozni, fontosnak tartom, hogy a magyar ifjúság a kor követelményeinelk megfelelően tudja mind a világnyelveket, mind a körülöttünk élő népek nyelvét. Még egy kérdést hozok elő, amely igen régi és jogos kívánság. Errevoinatkozóan már a bizottságban is előterjesztést tettem és kértem a miniszter urat, méltóztassék a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fogalmazói karában a jogi túlsúlyt átállítania a nevelői túlsúlyra. Látom, hogy a miniszter úr nagyon rosszalóan néz, (Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter tagadólag int) ne méltóztassék azonban ezt tőlem szerénytelenségnek venni. ése 1Ü42 nocemher ll-én, szerdán 207 én tudniillik azt hiszem, hogy a magyar nemzetnevelésüggyel gyakorlatilag foglalkozó tanárok és tanítók vannak olyan lelkiismeretesek, hogy ha őket a miniszter úr legfelsőbb. fokú oktatási vezetésre, mint osztályvezetőket elhívja, csak akkor vállalkoznak rá, ha érzik magnkbami a készséget és képességet ennek a feladatnak végrehajtására. Ügy érzem, hogy maga a nemzet is tartozik bizonyos mértékiben a magyar nemzetnevelésügy hivatott munkásainak azzal, hogy a maguk közép- és felsőfokú vezetőit legalább olyan mértékben lássák legfőbb hivatalukban, a minisztériumban» mint amennyire ott ezidŐszerint a jogi képesítés dominál. Távol áll tőlem, hogy ezzel a jogászoknak menjek' neki és hogy az ő kiváló munkásságukat csak egy pillanatra is még csak gondolatbaim is lebecsüljem, de szerintem a magyar nemzetnevelés ügye elsősorban a magyar nemzetnevelők hivatása mindenféle fokon. így a, legfelsőbb irányító helyeken is. T. Képviselőház! Ezenkívül elmondom a már annyiszor hangoztatott kérésemet is. amely a minisztérium épületével kapcsolatos. A magyar kultúrának, a magyar nemzetnevelésügynek a vezérkara olyan épületben van elhelyezve, amely szegyemé a nemzetnek. Mindent el kell követni, hogy ez a minisztérium méltó helyre kerüljön. (Élénk helyeslés.) T. Képviselőház! Rövid beszédemben nem hibáikat említettem fel, nem kifogásokat mondjam el és nem mindenáron való ellenzékieskedésből hoztam a miniszter úr elé kívánságaimat. A miniszter tir rövid miniszteri múltra tekinthet vissza és amikor arra a fehér lapra. amelv a. 'miniszter úr hivatalbalépésekor a miniszter úr elé került... F,lnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rancsányi László: ... felírjuk kérésünket, niparinkkor a7.+, kérjük tőle hogv ez^k sokkal inhhaH meghallgatásra találjanak, mint eddigi kéréseink. Elnök: KénvisMő úr. méltóztassék befejezni beszédét, lejárt a beszédideje. Kapcsánv László: Politikai álláspontomnál foR'va. sem a pártszövetséír. sem a magam nevében a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és favs a s?élsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi-Szabó Imre jegyző: Hokky Károly! Elnök: Hokkv Károly képviselő urat illeti a szó Hokky Károly: T.. Ház! Mindenekelőtt megköszönöm az előadó úr alapos és kimerítő előadását. Szeretnék^ foglalkozni előttem szólott Rapcsányi t. képviselőtársam beszédével is. Bár nagyjában és egészében vallom a felfogását az egyetemekről és az egyetemi kérdésről tett kijelentéseit, mégsem tudom egészen osztani. Ez annyira komoly kérdés, hogy ilyen. rövid idő alatt, nem lehet elég alaposan foglalkozni vele. De mindenesetre foglalkoznom kell azzal a kijelentésével, amelyben a polgári iskolát mostohagyermeknek nevezte. Ez szerintem erős tévedés, de ez talán meg is érthető azért, mert a képviselő úr polgári iskolai tanár és szeretné felemelai a polgári iskolák nívóját; szeretné a polgári iskolát még szebbnek, még nagyobbnak, még kiválóbbnak látni. Volt idő, amikor a polgári iskolák válságáról lehetett valóban beszélni, ma azonban ellenkezőleg azt kell mondanom, hogy a polgári iskolák most jutottak értékhez, je-