Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én. szerdán. 205 ginnkat, nekünk is tudomásul ikell vennünk azt, hogy a ma megoldandó kérdései mellett isen sok olyan fontos kérdés vár megoldásra, amelynek elhanyagolása, elmulasztása végzetes és talán soha jóvá nem tehető kárt fog okozni a magyar nemzet életében. Éppen ezért nekünk ezekre a fofoozott igényekre, ezeknek kilégítése szempontjából már most kell gondolnunk nemcsak azokra a dolgokra, amelyeket a gaz dasági élet 'különböző szektoraiban kell megvalósítanunk, hanem azokra is, amelyek kultúrpolitikánknak sarkalatos pontjai, mondhatnám egész gerince kell, hogy legyenek. Valamennyien tudjuk azt, hogy a munka minden vonalán a szakképzettség az, amely a jövőben fokozott mértékben szükségletként jelentkezik a nemzet számára, tehát ebből a szempontból kell neíkünk 'kultúrpolitikánkat beállítani, különösen most, amikor nap mint nap egyes tárcákkal kapcsolatban érezzük azt a nagy hiányt, amely a gazdasági élet egyes szektoraiban a magyar nemzet számára még ma is fennáll. Mindezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy éppen ennek a szaktudásnak elérése szempontjából, éppen a gyakorlatiasság bizonyos mértékű fejlődése Szempontjából mind felső, mind középső, de alsió oktatásunk is bizonyos változtatásra, javításra, korszerűsítésre szorul. Hogy miért, erre maga az élet adja meg a magyarázatot a maga követelményeivel. Méltóztassék megengedni, hogy fényt vessek ezekre a kérdésekre, hogy ezekből azután valóban meg tudjuk állapítani, melyek aaolk a követelmények, amelyek a magyar oktatás különböző fokain a nemzet számára előirattak. Elsősorban, nézzük az egyetemet. Az egyetem feladata elsősorban az, hogy a tudományok egész vonalán áttekintést adjoint, másodszor, hogy lehetővé tegye a tanár számára a szabad vizsgálódást, harmadsorban pedig, hogy megadja a hallgatónak tanulmányai szabad megválasztását. Egészen természetes, hogy ez szép és nemes feladat s ez feltétlenül szükséges is, mert az egyetem a kultúra legmagasabb fókám felvilágosít, oktat és irányít. Ha azonban^ most az egyetemi oktatást, az egyetemi nevelést az újabb korokban, mondhatnám, napjainkban vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy az egyetemi oktatás maga, .az egyetemi hivatás, hogy úgymondjam, amint az a maga gyakorlatában nyilvánul meg, bizonyos változáson ment keresztül a kor bizonyos hatása következtében. Abbainl a pillanatban ugyanis, amikor az újabb korban, napjainkban az egyetemet arra is felhasználják, hogy az egyetemen szerzett tudást és az ott megkövetelt tudományos fokozatot különböző közérdekű működés előfeltételeként szabják meg, egészen természetes dolog, hogy az egyetemnek a szerepe óriási változásom! ment keresztül. Erre nincsen feltétlenül szükség, mert hiszen látjuk azt. hogy például a külföldi egyetemek közül — akár a német vagy olasz, akár az angol vagy francia egyetemeket figyeljük is -— egyik sem ment keresztül még ma sem olyami változáson, mint például a magyar egyetemi oktatás, mert hiszen ott ennek, az életparancsolta szükségességnek, az egyetem a maga szerkezetében és szervezetében bizonvos mértékig ellent tudott állni, egy rugalmasabb és az élethez közelebb áll o gyakorlati megoldás revén. j Hogy egészem megvilágítsam ,a kérdést, az egyetem ma, bizonyos mértékig — nemcsak én állítom ezt, de azt hiszem, hogy a t. Ház valamennyi tagjainak egyöntetű véleménye. — bizonyos mértékig, hangsúlyozom, diplomagyár. Ez az, ami magának az egyeteminek egyetemi mivoltát csökkenti. Mihelyt ugyanis .az állam bizonyos közszolgálati vagy közérdekű pályavállalási mozzanatokat fűz az egyetemi oktatáshoz, az egyetemet kiforgatja egyetemi mivoltából, hiszen, az egyetemet ellepő tömegeknek egy jórésze, hangsúlyozom, egy jórésze. nem azért megy od.a, hogy egyetemes tudásszomját kielégítse, hanem azért, mert diplomát akar. Ez megakadályozza azoknak az alapvető, mélyreható munkásságát, akik hivatást éreznek egy egyetemes, egy magasabb, átfogó szellemi képesítésre és így áll elő azután az, hogy a nagy tömeg miatt, amely az egyetemeken jelentkezik, a vizsga színvonala süllyed, ugyanakkor a vizsgáztató tanéroknak is sokszor emberbaráti mozzanatokat is kell loézniök, vagypedig a társadalmi életben, a szakszükségletekben előálló hiányok gyors pótlása érdekében bizonyos megalkuvással kell eljárniuk, mert hiszen az élet parancsolja ezeket a megoldásokat. Éppen ezért, hogy magát az egyetemes kultúra' szolgálatát is biztosítani tudjuk, de egyúttal gyakorlatilag is tudjuk nevelni a felső képesítésű ifjiíságot, én azt szeretném, ha az egyetemet ebben a vonatkozásban bizonyos. mértékig el tudnók választani az élettől és így a főiskolai képesítést szakosítanék. Nem új gondolat ez, nemcsak most vetődött fel ez a gondolat, hiszen nagyon jól emlékszünk rá, — hogy csak egyetlen velünk kapcsolatban álló néldát mondjak, — hogy annakidején a világháború előtt a bécsi konzuli akadémia nagyszerűen megfelelt, nagyszerű diplomatákat tudott nevelni anélkül, hogy szigorúan, szó szerint véve egyetemi képesítést adott volna. À szakképesítést • és az egyetem niűködését tehát ilyenformán bizonyos mértékig ketté lehetne választani. Itt lehetne azután egészségesen végrehajtani azt a kulturális decentralizációt, amelyre feltétlenül szükségünk van. Számtalan város jelentlkezik főiskoláért, számtalan város jelentkezik különböző kulturális intézményekért. Itt volna az alkalom arra, hogy nagyszerűen kielégítsük ezeket az igényeket vidékenkánt, aszerint, hogy melyik vidéknek milyen típusú főiskola felelne meg, amivel lehetővé tennők azt, hogy ezeknek az egyes városoknak; az igénye kielégítést nyerne, de egyúttal lehetővé tennők azt is, hogy minden egyes táj jellege szerint.annak a tájnak a legmegfelelőbb felsőfokú, illetőleg legfőbbfokú szakiskolát állítanánk fel megfelelő keretben. Ilyenformán egészen természetes dolog, hogy ezzel az egészséges decentralizációval annak a kulturközpontnak olyan sugárzó ereje lenne, amely azután egy megfelelően kiépített közép- és; legalsófokú iskolaszervezettel együtt valóban egy-egy vidéknek kerek egész kultúrcsoportját, kerek egészét alkotná, ami azonban a nagy nemzeti kultúrába is legszervesebben bele tudna illeszkedni szellemileg és gyakorlatilag is. Ugyanakkor azonban, t. Képviselőház, itt kell hangsúlyoznom, hogy magának a felsőfokú iskolai átállításnak több olyan követelménye van. amely nem egy távolabbi időpont programmját alkotja, hanem a mának szükség sze'rinti narancsa. Hogy ezek közül csak néhányra utaljak, amely belsőnkből, a nén lelkéből indul ki igen fontosnak tartanám, ha a legfelsőbb fokon fokozott mértékben for dit a»