Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

204 Àz országgyűlés képviselőházának 304. A népoktatásra fordított összegeknél van a legnagyobb emelkedés a múlt évivel szemben. A népoktatásra fordított összeg 28 millió pengővel lett több az eddiginél. A tanítóság szociális gondozására igen nagy gondot fordított a minisztérium. 150 rendes tanítói állást szervezett át VII. fizetési osztályú tanítói állássá, 2170 helyettes tanítói állást rendes tanítói állássá szervezett át és 200 új helyettes tanítói állást szervezett. Ezenkívül egy sokat emlegetett panaszt is orvosolt a minisztérium, ugyanis a kántortanítói fizetéseket a tanítói fizetésektől a jövő évi költségvetésben szétválasztja, (Helyeslés. — vitéz Makray Lajos: Helyes! Végre!) belátván azt az igazságtalanságot, hogy ugyanazért az Összegért nem lehet több munkát követelni attól a tanítótól; tehát aki több munkát végez, az több javadalmazásban is részesüljön és így a kántori fizetés a rendes tanítói fizetésen felül illeti meg a tanítót. Itt a népoktatás terén nagy beruházásokra volna szükségünk, azonban sajnos, erről a költségvetés nem tudott gondoskodni. Az elemi iskola a legalsóbbfokú iskolánk, de egyszersmind a legsizélesebbkörü oktatás. A nemzet fiai többségének az oktatása ennél be is fejeződik, csak az iskolánkívüli népművelés jön utána. Az iskolánkívüli népoktatás fontosságát látva, a kormányzat az idén is 300.000 pengővel nagyobb összeget irányzott elő erre a célra, azonban nem 300.000 pengő, hanem több millió pengő is kevés volna még. A diákjóléti céloknál a legfontosabbat, a tandíjkérdést már az egyetemek kérdésénél említettem. Az egyéb célokra, különösen a Horthy Miklós ösztöndíjaikra és a menzák támogatására fordított összeg, sajnos, kevés. Nagyon sok kellene különösen a neihéz helyzetben, nehéz viszonyok között élő, a vidékről Budapestre és az egyetemekre jövő tanulóifjúságunk támogatására. A testnevelésre 3 millió pengővel nagyobb az idén az előirányzat, mint a múlt esztendőben volt. Igen lényeges és fontos is, hogy a kormányzat nagy gondot fordít a testnevelés fejlesztésére. Az egészségügyi oktatásra 1 millió pengővel nagyobb összeget fordít aiz idén a kormányzat. Itt a kultusztárca (költségvetésénél kívánom még megemlíteni azt, hogy egy iskolának a kialakításáról, illetőleg egy iskola költségeihez való hozzájárulásról a költségvetés nem gondoskodik, mégpedig az újságírók főiskolájának, a sajtófőiskolának költségeihez való hozzájárulásról. Már pedig az újságírás a köz szempontjából — azt lehet mondani — a legfontosabb értelmiségi foglalkozás, tehát az -újságírót is megfelelő előképzésben kell részesíteni Az egész világon mindenütt, azt lehet mondani, minden kultúrállamban az államhatalom gondoskodik az újságírók képzéséről. Az egyik helyen maga az állam tart fenn sajtófőiskolákat, a másik helyen, így Olaszországban, az állam és az érdekelt sajtóvállalatok közösen tartanak fenn megfelelő iskolákat. Németországban az egyetemek mellé külön sajtótudományi intézeteket rendszeresítettek és így az egyetemek mellett mindenki, akinek a hallgatók közül az életben a sajtóval valami találkozása vagy dolga lesz, megtanulhatja azokat az ismereteket, amelyek szükségesek akkor, amika,r pályája során, választott foglalkozása keretében a sajtóval összeköttetésbe kerül. iilése 1942 november 11-én, szerdán. Németországban már 1928-ban 12 ilyen 'sajtótudományi intézet működött a főiskolákon. Nálunk a törvényi felhatalmazás alapján kiadott sajtórendelet, amely a sajtókamara felállításáról intézkedett, az újságírást bizonyosfokú előképzettséghez kötötte. Kimondja, hogy egyéb feltételek fennforgása mellett középiskolai érettségi vizsga kell ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen, és azonkívül szakmába vágó gyakorlatot kell valamely lap vállalat - keretében három évig folytatni. Most a, sajtókamarára hárul az a feladat, hogy emellett az ujságírójelöltek egyéb tudományos kiképzésről is gondoskodjék. 1940. augusztus 6-án a sajtókamara hozott egy határozatot, amelyben hatféléves sajtó tanfolyam felállítását határozta el és ez a sajtótanfolyam 1940 október 1-én meg is kezdte működését. Ez az úgynevezett sajtófőiskolai tanfolyam, az ujságíróképzés, érdektestületi intézmény, a sajtókamarának intézménye. A sajtófőiskoíai tanfolyam részére a sajtókamara rendes tantervet állapított meg és ebben a tantervben gyorsírást, idegen nyelveket, köztük egy hazai kisebbségi és egy világnyelvet, azonkívül jogi, államtudományi, földrajzi és más hivatási szaktárgyakat tanítanak,, ihat féléven keresztül, olyan ismereteket, amelyek az ujságíróképzésnél igen fontosak és a sajtó munkásad részére, tehát az újságírás terén, hogy úgy mondjam, nélkülözhetetlenek. A sajtókamara tartja fönn ezt a tanfolyamot, mégpedig fönntartja a, tagdíjakból, amelyeket a sajtókamarai tagok és lapkiadóvállalatok fizetnek. Igen méltányos és nagyjelentőségű lépés volna, ha a kultuszminiszter, vagyis a kormányzat ennek a sajtófőiskolánaik fenntartásához hozzájárulna és ezzel eredményesebbé, hatásosabbá tenné működését. Ezt a kérdést a miniszter úr szíves figyelmébe, a költségvetést pedig a t. Háznak elfogadásra ajánlom. (Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül Ï , Árvay Árpád jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az előadó úr beszédével az idő rövidségére való tekintettel ne foglalkozzam. Igen régi kérdés, amely állandóan ott ég a magyar kultúra vezetői és minden munkás előtt az, hogy vájjon mi legyen kultúrpolitikáink célja hova essen a fősűly, a magas műveltség fejlesztésére-e, vagy pedig a népi tömegek szellemi színvonalának emelésére. Ha vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt hiszem, valahol a középen kell megtalálnunk azt az utat, amely a leghelyesebb megoldáshoz vezet és ez nem lehet más, mint az, hogy a nemzeti öntudatában^ kultúrájúiban erős magyar nép szellemileg kiváló vezetők, irányítók, alkotók vezetése mellett fejlődjék. Ez a^z a szempont, amelynek alapján a költségvetést aikár részleteiben, akár pedig általánosságban bírálni szándékozom. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a ránk következő korok fokozott ütemet, fokozott élettempóit, fokozott cselektvőkészséget kívánnak mindazoktól a népektől, amelyek ezen az élettéren, az európai élettéren élnek és éreztetik hatásúikat minden irányban. Ez alól a hatás alól mi magunk sem vonhatjuk ki ma-