Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

196 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1942 november 10-én, kedden. hogy az őrszobiák olyanok, hogy azok nem embernek valóik» Ez nem áll. Az őrszoba arra való, hogy a szolgálatban lévő rendőrség egy bizonyos területre ott összegyülekezik és akik pillanatnyilag nincsenek szolgálatban, ott pihennek. Űgy vannak berendezve az őrszobák, hogy minden egyes rendőrnek saját ágyneműje van. Igaz, hogy nincs minden rendőrnek, aki az őrszobába bekerül, külön ágya, de énre nincs is szükség, mert a rendőrök közül csak azok feküsznek le, akik felváltás alatt vannak és nincsenek szolgálatban. Ezek felváltva lefeküteziiek, úgyhogy az őrszióbák állapota és a rendőrség ottani helyzete szempontjából semmiféle kifogást tenni nem lehet. Én koncedálom azt, hogy esetleg lehet Budapesten olyan őrszoba. amely nem megfelelő. Ezt elhiszem. (Baky László: Ez nem tárgyilagos válasz!) De általát» an véve ez a helyzet. (Baky László: Báirki meggyőződhet róla!) A képviselő úr azt is kifogásolta, hogy a budapesti 5300 rendőr közül csak 3000 teljesít őrszobaszolgálatot, vagyis közbiztonsági szolgálatot. A képviselő úr számai nem megfelelőek, mert ma Budapesten 6470 rendőr van és ebből körülbelül 3300 teljesít ilyen rendes őrszolgálatot. (Palló Imre: A Simor-utcalak is benne vannak

1

?) A többi szolgál váltásra és azonkívül szolgál tartalékul, amire szintén szükség van. Nem mondom, hogy a rendőrség szolgálata gyerekjáték, mert az elég megerőltető, de semmiesetre sem olyan túlerőltető, hogy emiatt komoly kifogások merülhetnek fel. A rendőrlegénység előléptetése miatt is kifogást emelt a képviselő úr. Ez teljesen megfelel a esendőrlegénység előléptetésének és azt hiszem, ennél többet kívánni nem is szabad. (Baky László: A csendőrlegénységnél ^is kértem, hogy gyorsítsák meg. A tisztikarét meggyorsították! — Elnök csenget.) Kifogásolta azután a képviselő úr, Jiogy egy ilyen nagy testületnek, mint a rendőrség, nincs külön kórháza és betegellátása. Betegellátása van, mert az ambulancián igenis megnézik és kezelik a rendőrlegénységet. Kórháza nincs, mert nincs is rá szükség, mert a katonai kórházak kezelik a rendőröket, tehát ugyanabban az ellátásban részesülnek, mint a katonaság tagjai. (Baky László: A rendőrtisztek is?) A rendőrtisztek tagjai az Otbá.-nak, ott kapnak egészségügyi ellátást. Egyszóval azok a kifogások, amelyek itt a rendőrség tekintetében felhozattak, mind téves információn vagy olyan túlzásokon alapulnak, amelyeket honorálni nem lehet. Ami a rendőrlegénység élelmezését, ellátását illeti, a mai élelmezési viszonyok között már gondoskodás történt arról Budapesten, hogy mindazokat az élelmiszereket, amelyek jegyre kaphatók, vagy kötött áron kaphatók, a reudőrlegénység részére központilag szerzik be, úgyhogy a rendőrlegény ségnek a jegyek beváltásáért álldogálnia nem kell. Azt hiszem, *ez teljesen jó megoldása a kérdésnek. Egy panasza helytálló Baky képviselő úrnak, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mégpedig az, hogy a csendőrnyomozók ma is csak 4 pengő vezénylési pótdíjat kapnak, de eziránt a tárgyalások már folyamatban vannak és azt hiszem, hogy ennek felemelése hamarosan meg fog történni. Ami azt illeti, hogy úgy a csendőraltiszti, mint a rendőraltiszti karra »

z előlépési viszonyok rosszak, közölhetem, hogy ugyanazok, mint a katonaságnál, teljesen azonosak. (Baky László: A szolgálat viszont sokkal nehezebb!) Arról ne vitatkozzunk, hogy kinek a szolgálata nehezebb, a harctéren szolgálatot teljesítő katonáé-e vagy a csendőré, rendőré, (Baky László: A csendőr a harctéren is teljesít szolgálatot.) A képviselő úr, — és én ezt nagy örömmel veszem — különösen szívén viseli a csendőrség és rendőrség sorsát. Ez teljesen rendben van, de méltóztassék nekem megengedni azt, hogy én is a szívemen viseljem. (Baky László: Sőt ezt kértem. — Derültség a jobboldalon.) Most még éppen Baky képviselő úr felszólalásával kapcsolatban kell valamire reflektálnom. Baky képviselő úr olyan megjegyzést tett, egy múltkori beszédemmel kapcsolatban, mintha én olyan kijelentést tettem volna, amely alkalmas a magyar győzelmi akarat gyengítésére, vagy valami ilyesfélét méltóztatott mondani. (Baky László: Nem mondtam!) Én csak felteszem a kérdést, vájjon szabad-e és lehet-e egy magyar miniszterről feltételezni azt, hogy amikor az ország háborúban áll, az országnak győzelmi akaratát vagy győzelmi esélyeit akarja csökkenteni. (Baky László: Ezt •nem ilyen beállításban mondtam!) Hát milyen beállításban? Én így értettem. (Baky László: Méltóztassék a beszédemet még egyszer elolvasni) Én így értettem. (Baky László: Én azt mondottam, hogy a miniszter úr olyan kijelentést tett, amelyből az volt az érzésem, hogy a miniszter úr meggyőződése szerint nem biztos a háború kimenetele.) Sajnos, minden képviselő érzése szerint külön nem beszélhetek. (Élénk derültség a jobboldalon. — Baky László: Tessék elolvasni a Naplót! Ezen csak Tost képviselő úr tud derülni. Nagyon kár ezen nevetni!^ Mindenesetre nem hiszem, hogy feltételezhető egy magyar miniszterről, hogy olyat gondoljon, vagy olyan M jelentést akarjon tenni, amely alkalmas a győzelmi akarat csökkentésére. Nem is beszéltem arról, hogy ki fog győzni, aminthogy nem is beszélek róla, hogy ki fog győzni, mert ebben a tekintetben valamennyiünk kívánsága és hite egyforma. (Ügv van! Űgy van! Taps a jobboldalon.) Én arról beszéltem, hogy a háború végén mi lesz. Arról beszéltem, hogy nem tudjuk, a háború végén milyen helyzettel állunk szemben és hogy ez a helyzet micsoda követelményekkel fog fellépni. (Zsámboki Pál: Olyan ember nincs, aki azt megmondhatná. — Zaj.) Arra nézve, hogy mit mondjak, nem fogadok el ki tanítást, még csak tanácsot sem. (Zsámboki Pál: Benne van a Naplóban, tessék •elolvasni!) Elnök: Zsámboki képviselő urat kérem, maradjon csendben. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi* niszter: A másik kérdés, amelyre ki kell térnem, vonatkozik Baky képviselő úrnak Deák Leó főispán magatartására vonatkozólag tett kijelentésére. Szükségesnek tartom ezt a kérdést a nyilvánosság színe előtt tisztázni, mert lehetetlenség, hogy egy magyar főispánról ilyeneket állítsanak. Deák Leó a megszállás 23 esztendeje alatt a magyarság vezetője volt és ezt a hivatását a legnagyobb Önzetlenséggel, kifogástalanul teljesítette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Talán méltóztatnak rá emlékezni, 1928-ban a Rothermere-féle akcióval kapcsolatban, amely felszínre hozta a világ közvéleménye előtt a magyar revíziós gondolatot, az utódállamok I és különöseiül Jugoszlávia is nagy akciót indi-