Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. ül tott a revízió gondolata ellen. Természetes dolog-, hogy az ismert balkáni eszközökkel mindenkit, a magyarokat is kényszeríteni akarták arra, hogy ehhez a revizióellenes akcióhoz csatlakozzanak. Többek közt összehívták a biánaiigl tartomány gyűlést is, amelynek Deák Leó többekkel együtt képviselőié volt. Ezen a tartománygyűlésen a szerbségnek a képviselője felolvasott egy határozati javaslatot, amelyben — egészen természetes dolog, nem is lehet tőlük rossznéven venni — a leghatározottabban ellenzik a revíziós gondolait terjesztését és tiltakoznak ellene. Nemcsak Deák Leó volt ott. hanem rajta kívül a tartománygyűlésnek més négy magyar képviselője, valamint a német tartomiánygyűlési képviselők is. A ^magyar képviselők előzetes megbeszélés alapján megbízták Deák Leót azzal, hogy olvasson fel e^y deklarációt, amelynek tartalma azután az volt hogy miután a revizió kérdésének tárgyalása meghaladja .a tartománygyűlés hatáskörét, ezért indítványozzák, hogy a kérdést vegyék le a napirendről. (Egy hang a közéven: Hősies magatartás!) Ez történt és semmi egyéb. A szerb tényezők ellenben felvettek erről egy jegyzőkönyvet. - és gondoskodtak róla. hogy ez a jegyzőkönyv a napilapokban is közzététessék — amely .iegyzőkönyvbemi az volt. hogy Deák Leó felállt és a maga részéről is visszautasította a reviziós gondolatot. Ez a tényállás, ezt a tényállást megerősítik mindazok a magyar és német tényezők egyaránt, akik ezen a eryűlésen résztvettek ^ és akiknek hozzájárulásával és füle hallatára Deák Leó azt a határozati -javaslatot előterjesztette. Ez a helyzet. Nagyoin szomorú, hogy a szerb propagandának, a szerb balkáni politikának ilyen termékeit magyar emberek egy magyar ember megítélésénél irányadóknak tekintik. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ém< a főispánt minden tekintetben tisztázottnak látom és meggyőződésem, hogy Magyarország csak hálás lehet neki azért a munkáért, amelyet 23 év alatt a magyarság érdekében a Bácskában* kifejtett. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Baky László: Az ottani magyarságnaíki más a véleménye! — Boér Ágoston: Ez tévedés! — Baky László: Ez nem tévedés, hanem egy magyar által megírt könyv adatai!) Elnök: Csendet kérek mindem oldalon, képviselő urak! (Baky László: És bírói megállapítás!) Baky képviselő urat kérem, hogy maradjon csendben! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tudomásom szerint nem bírói megállapítás! Annyi történt, hogy azt, a magyar könyvet, amely ezt az ügyet elég meggondolatlanul így hozta, egy bírósági tárgyaláson felolvasták. Ez még nem bírói megállapítása azoknak a tényeknek, amelyek abban foglaltatnak. (Baky László: Ennek alapján hozott ítéletet a bíró! — Boér Ágoston: Ujabb tévedés!) Ki kell még térnem itt Spák képviselő úrnak néhány nyilatkozatára, mert azokat sem hagyhatom szó nélkül. Spák képviselő úr többek közt azt mondta a tisztviselők fizetéséről beszélve: Tény, hogy a| 150—160 pengő fizetéssel rendelkező ember egyenesen rá van utalva arra, hogy ha valahogyan juttatnak neki 20—30 pengőt, akkor azt elfogadja. Bocsánatot kérek, azt az erkölcsi felfogást, amely ebben a nyilatkozatban megnyilvánul, vissza kel] utasítanom (ÉHnk helyeslés.), mert arra ie 1942 november 10-én, kedden. 197 a rendszerre nem vagyok hajlandó áttérni, hogy a magyar tisztviselői kar is borravalóból éljen. (Élénk helyeslés.) A dekompozíciónak, a destrukciónak és az erkölcsi süllyedésnek már úgyis annyi szomorú jelét látjuk, hogy az ilyen dolgot a parlamentben hangoztatni igazán nem kívánatos. (Ügy van! Ügy van!) A képviselő úr aztls panasz tárgyává tette, hogy Kárpátalján az odaküldÖtt tisztviselők még mindig nem tudják a ruszin iniyelvet. A tisztviselők igenis határozott előmenetelt tesznek a nemzetiségi nyelvek megtanulása terén, mert én a legnagyobb súlyt helyezem erre és a legnagyobb mértékben szorítom is őket. Örvendetes haladás vani ezen a téren a csendőrök között és azok között a tisztviselők között is, akik ott a néppel érintkezni hivatva vainaiak. Hogy nem mindenki tudja még tökéletesen a nyelvet, ez igaz, és azonkívül természetesem az is igaz, hogy bizony át kellett helyezni onnan tisztviselőkkel és azoknak a nyelvtudása, amelyet már megszereztek, kárbaveszett, mert más területekre kerültek. Ez sajnos megtörtént, de nem segíthetek rajta. Spák képviselő úr kifogást emelt az ellen is, hogy itt felelős tényezők részéről sokszor szónoklatok hangzanak el, amelyekben kvázi hűségnyilatkozatokat kívánnak a nemzetiségektől és eminiek ellenében helyezik kilátásba azt a bánásmódot, amely a nemzetiségeket megilleti. (Mozgás.) Először is sohasem hallottam felelős tényező részéről olyan kijelentést, hogy ő hűségnyilatkozatot várna a nemzetiséigeikttől. Mi nem hűségnyilatkozatot, hanem hűséget várunk. (Hosszaintaribó élénk helyeslés és taps. — Meskó Zoltán: Tettelklet!) A hűséget feltétel nélkül megköveteljük, (Ügy van! Ügy van!) de egyúttal nem szaibunk feltételit ahhoz sem, hogy minden tisztességes magyar állampolgárral szemben egyforma mértékkel mérjünk, bármely nyelvet beszél is. (Helyeslés.) így értelmezendő az a nemzetiségi politika, amelyet a mi felelős tényezőinlki hirdettek és hirdetnek, llűségnyilatkozatokrai pedig nincs szükségünk, (Ügy vam! Ügy van!) mi hűséget követelünk! (Helyeslés.) T. Képviselőház! Az idő már nagyon előrehaladt* (Halljuk! Halljuk!) nem akarom türelmüket tovább igénybe venni, hiszen rengeteg

1 kérdésről lehetne még beszélni, de azt hiszem, a fő problémákkal, amelyek a vita, során felmerültek, röviden foglaillkoztain. Mégegyszer hangsúlyozom: engem nem politikai szempontok vezetnek. Azt mondotta itt az egyik ellenzéki képviselő úr, azt hiszem Incze képviselő úr (Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.), hogy a belügyminiszter par excellence politikai tárcát képvisel. Ez igaz. Természetes, hogy politikai tárcát képviselek, de'én nem is akarom tárcámat depolitizálni: én azt az apparátust akarom depolitizálni, amellyel dolgozom. (Helyeslés. — Incze Antal: Ezt kívánjuk mi is!) Nem akarom azt, hogy politikai szempontok érvényesüljenek akár a rendészeti igazgatásban, akár az általános igazgatásban, akár a szociális igazgatásban, akár bárhol olyan igazgatásban, amely az én kezem alatt van. (Helyeslés,) Soha nem követeltem senkitől politikai állásfoglalás vagy politikai szempontok bevitelét a közigazgatásiba. Ha ebben az irányban tettem valamit, ez mindig ez ©Hen a tendencia ellen irányult. (Helyes-