Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának SOS. ül ket hivatali állásomnál fogva módom volt tapasztalni. Felihívom az ige'n tisztellt belügyminiszter úr figyelmét arra, 'hogy a közigazgatási tisztviselői kar, elsősorban a községi jegyzői kar olyan nagy mérteikben van túlterhelve mimikával a külöhltoöző jelentések, (statisztikák, kimutatások elkészítésével, hogy a mindennapi életben felmerülő sürgős és gyors elintézést kívánó fontos közigazgatási természetű ügyeik elintézésére ma már alig van idejük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Csak súlyosbította ezt a helyzetet az a körülmény, hogy a közellátás megszervezésével kapcsolatos feladatokat is a közigazgatásnak kellett vállalnia, mivel erre más. alkalmas különi apparátus nincs. T. Ház! A mostani magyar 'közigazgatás sok olyan elvi és módszerbeli dolgot örökölt az első világháború előtti osztrák-magyar monarchia 'közigazgatásából, amelytől fokozatosan meg kell szabadülni. A monarchia közigaZigafásáhan igen gyakran az volt ai cél, hogy a magyarságnak problémái és életkérdései eltűnjenek- elvesszeneik a bonyolult bürokráciái útvesztőiében. Ma azonban az a cél, hogy a magyar ál'larószmét szolgáló magyar közigazgatás a magyarság üdveinek, óleflkérdése'inek és mindennapi problémáinak egyszerű, gyors, helyes és viláfos megoldásáról gondosko'djék. (Helyeslés jobb felöl.) Arra kérem az igen t. belügyminiszter urat hogy hozza mielőbb a Ház elé a közigazgatás reformját, egyszerűsítését tartalmazó -törvényjavaslatot. A közigazgatási feladatoknak egy részét feltétlenül decentralizálni kell. Amenynyire igaz az, hogy a fejlődés iránya a politikai és társadalmi erők centralizálására mutai, annyira elkerülhetetlen az, hogy másrészt a közigazgatás décentraiizálásá

val lehetővé tegyék a gyakorlati életben felmerülő - kérdések gyors, sőt sürgős elintézését. Csak elismeréssel és tisztelettel emlékezhetem _meg arról a munkáról, amelyet a belügyminisztérium tisztviselői kara végez, mégis arra kell kérnem a mélyen tisztelt 'belügyminiszter urat hogy a múltban kifejlődött joggyakorlat folytatása és fokozásaképpen mennél több gyakorlati közigazgatási tisztviselőt hozzon be, nevezzen ki a belügyminisztériumba. A budapesti 'aszfaltról nagyon sok olyan kérdést nem lehet megtanulni, megérteni, amellyel a közigazgatás alsóbb fokozatain a mindennapi életben találkozunk. A közigazgatás sem az alsóbb, sem a felső fokozatain nem lehet aktagyár, hanem a segítségre szorulók, ügyeik elintézését kérő magyar testvéreink felkarolója. Fontosnak tartom, hogy a, személyi felelősséget a közigazgatáshan fokozatosan kiépítsük, mert enélkül a sokszor annyira szükséges felefősségrevonás nehéz, vagy pedig lehetetlen. A megyei és községi autonómiák hatásköre ma már a minimumra zsugorodott. Megértem azt, hosrv amikor az állam a vármegyék, városok és községek terheinek könninyítéséhez 37,659.500 pengővel járul hozzá s amikor csupán a községek segélyezésére 16,620.000 pengőt fordít akkor nemcsak joga, hanem kötelessége is belenyúlni, beletekinteni a megyei és községi háztartásnak ügyeibe. Vannak viszont olyan kérdések, amelyeknek elintézését nyugodtan, teljes felelősség mellett rá lehet bízni akár a vármegyei, akár a községi 'autonómiára. Nekem az az. érzésem, hogy a közigazgatás reformjánál ése 1942 november 10-én, kedden. 183 ezt a szempontot feltétlenül figyelembe kell vennie. A felvidéki, kárpátaljai, erdélyrészi, valamint a bácskiai közigazgatási tisztviselői kar kinevezésével a választási rendszert nagyon helyesen mellőzte a kormányzat. Az önkormányzatok tisztviselőválasztási jogkörét ezzel az idő kövei.élményeinek megfelelően áttörtük. A fejlődés útján tovább haladtunk a vármegyei, városi és községi tisztviseiiők alkalmazásának. valamint egyes szolgálati viszonyainak átmeneti szabályozása tárgyában benyújtott törvényjavaslat elfogadásával. Azt hiszem, szükségtelen a t. Ház és az igen t. belügyminiszter úr előtt ecsetelnem; a magyar tisztviselői társadalom szomorú t anyagi helyzetét. Meg vagyok győződve arról, hogy kormányzatunka legmélyebb nemzeti érdekek figyelembevételével mielőhb újból fogja rem dezni ezt a kérdést. Itt említem» meg azt a réigi óhaját a vármegyei tiszti főügyészeknek, az árvaszéki elnököknek, nemkülönben ai_ vármegyék fiő jegyzőinek, hogy ők azV

v fizetési osztálynak necsak a személyi pótléklát élvezhessék, hanem ténylegesen he is juthassanak az V. fizetési osztályba,. T. Képviselőház! Nagy örömmel üdvözlöm a belügyi tárca költségvetésében azt a szándékot, hogy a magyar szociális problémák intézményes megoldására az ország mai anyagi helyzetének^ megfelelőképpen gondoskodás történt. A tárca kiadásai végösszegé- ( nek körülbelül 34%-a szociális kiadás. .A belügyminiszter úr bölcs intézkedése következtében a közigazgatási mind jobban és jobban telítődik, szociális szellemmel. Az, 1940. évi XXIÎI. te. életrehívta a nép- és családvédelmi alapot, megteremtve szerte az országban a .közjóléti szövetkezetieket. Ezzel a szociális gondoskodás szervezett, állami feladat lett, a közigazgatás új színt és munkaterületet kapott s a régi honvédelmi, majd rendig s későhben csupán közigazgatási vármegyékből szociális vármegye lett. A Magyar Élet Pártjának az a felfogása, hogy a szociális gondoskodásnak nem ötletszerű, emberbaráti cselekvéseken és sokszor eltúlzott ünnepélyes gesztusokon át kell megnyilvánulnia,^ hanem a közösségi érzés parancsoló erejénél^ fogva szociális felelősségérzettel csendben és szervezetten kell gondoskodnunk a magyar társadalom elesettjeiről. A belügyminisztérium közegészségügyi feladataivar kapcsolatban ezúttal csupán arra hívom fel az igen t. belügyminiszter úr szíves^ figyelmét, hogy az állam tulajdonában lévő négy kútfúró fölszereléssel az elvégzendő munkák nagyon lassan haladnak előre, minthogy ezek a kútfúró fölszerelésiek természetszerűleg az országnak különböző részein dolgoznak és így igen lassan halad a munkájuk. Az ivóvízszerzés céljaira beállított 395.000 pengőt keveslem, mert elsőrendű közegészségügyi feladat és érdek az, hogy az ország lakossága mindenütt jó ivóvízzel legyen ellátva, •már pedig ehhez sokkal több pénz kell. Azt hiszem, hogy az egész magyar társadalom csak köszönettel ós hálával tartozik az igen t. bélügyminiszter úrnak azért, ihogy az ország közrendjéről és közbiztonságáról a külföld előtt is példaadó módon gondoskodik. Ma egy háborúban élő és súlyos történelmi feladatok megvalósítására hivatott' nemzet felelősségérzetével kell biztosítanunk a társadalmi békét, aa Qrsgág rendit, a társadalmi