Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Àz országgyűlés képviselőházának SÔ3. viselőből államtitkár, szóval pár család tlartja kezében a megye sorsát. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ezzel a régi magyar intézménnyel szemben _ méltóz­tassék kissé nagyobb reverenciával viseltetni. Spák Iván: A miniszterelnök úr a multko­rában Ungváron volt és ott ő maga is kijelen­tette, hogy most már a főszolgabíráknak, ille­tőleg a kiskirályoknak az ideje megszánt. (Baky László: A vajdaságot is meg kell szün­teni!) Nincs vajdaság. (Baky László: Valami mégis van, kormányzói biztosság! Pardon!) A főszolgabírák a felvidéki visszacsatolt teriile­teken is kiskirályoknak képzelik magukat. A miniszterelnök úr részéről is hangzott el kri­tika, mert ez kritika. Ha fordítva mondta volna, hogy megszűntek, ez ténymegállapítás lenne, de nem szűntek meg, mert megvannak, tehát ez kritika. Nem a legszerencsésebb,, ha a mai formájában megmarad a megyerendszer. Én azt mondom, a közigazgatási reformmal a megyerendszer a későbbiek folyamán meg fog változni. Lehet annak a neve megye, de más lesz a struktúrája s valószínűleg t korszerűbb lesz az egész összeállítása. Én az átmeneti ál­lapot mellett vagyok és éppen ezért bízom is benne, hogy a belügyminiszter úr nem fog az ilyen akcióknak eleget tenni, nem fogja a megyerendszert Kárpátalján bevezetni, hanem ideiglenesen megtartja a kormányzói biztossá­got, amely mintegy híd lesz a további reform­hoz, amely idővel majd 'be fog következni. Én kénytelen vagyok ezt a kérdést nemzetiségi szemszögből nézni, mert bizonyos ígéretek hangzottak el és ezek az ígéretek egészen bizo­nyosan be is fognak válni. Hogy a főszolgaibírák néha milyen kis­királyok, még a Felvidéken is, errenézve né­hány konkrét példát is tudnék mondani. Ezek­kel azonban nem akarok külön foglalkozni, majd szívesen rendelkezésére állok a minisz­ter úrnak, hizonyítyán, hogy egészen jogsza­bályellenesen 1 intéztek el ügyeket és gáncsol­nak el dolgokat arra való hivatkozással, hogy ők a párás. Én bízom a miniszter úrban, aki­nek férfias jelleme nekem imponál és aki őszin­tén megmondja, hogy mi az ő véleménye, pél­dául a nemzetiségi jogok tekintetében. E te­kintetben mi nefn vagyunk vele egy vélemé­nyen, mert ő az autonómiának, az önkormány­zatnak nemzetiségi téren nem híve, de ő ezt férfiasan megmondja és én tisztelem benne ezt a férfiasságot; remélem, hogy ugyanolyan férfiasan fogja visszautasítani azokat az akció­kat, amelyek visszásüllyesztést akarnának; bo­csánat, nem visszasüllyesztésről van szó, ez csak nemzetiségi felfogás szerint az. Tárgyamnak ezt a részét be is fejeztem s áttérek a jegyzők működésére, illetőleg a jegyzőügyre, amivel már több szónok is fog­lalkozott. Többen mondották és én is csatlako­zom azokhoz, akik azt mondják, hogy a jegy­zők túlvannak terhelve munkával. Legalábbis az adóügyet okvetlenül ki kell venni a jegyző kezéből. Elnök: Kérem a képviselő urat. tessék hangosan beszélni, hogy jegyezhető legyein a beszéd. Spák Iván: Azt mondottam, hogy legalábbis az adóügyet ki kellene venni a jegyzők hatásköréből, mert most, amikor a jegyzők a rendes békebeli munkán kívül még a közellátási ügyekkel is meg vannak ter­KÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 10-én, kedden. 177 helve, a bonyolult adóügyet igazán nem képe­sek intézni. A jegyzői kurzusok, alhogy Má­téffy képviselőtársam is mondta nagyon szükségesek volnának olyanok részére^ akik­nek nincsen meg a megkívánt végzettségük, mert hiszem tudjuk, hogy Németországban pél­dául most nem helyeznek olyan túlságosan nagy súlyt a végzettségre még a hadseregben sem, ahol már magasrangú tilszitek, sőt tábor, nokok is lettek közlegényekből. De a civilélet­ben is így van, mérnököket képeznek ki egy­szerű munkásokból, akik magánúton végeznek el valamilyen tanfolyamot és azután vizsgáz­nak:. Ha képesek, ililietőleg alkalmasak azoknak a teendőknek az elvégzésére, akkor nincs aka. dály a annak, hogy mérnöki munkát végezze­nek. Kérdem, miért ne lehetne azokat a jegy­zői díjnok okát is ugyanígy^ bizonyos tanfo­lyamra bocsátani és azután levizsgáztatni!, akik tulajdonképpen tisztában vannak a jegy­zői teen'dőkkel, de akiket a képesítésük, a vég­zettségük hiánya akadáyoz meg abban, hogy jegyzők lehessenek! Miért ne lehetne őket to­vább engednil különösen a mai világban, ami­kor munkaerőhiány van, amikor minden hiva­tal és így a jegyzőségek is. munkaerőhiány­nyal küzdenek, viszont munkával túl vannak terhelve? ! T. Ház! Rá kell térnem arra, amit a múlt évben i;s elmondottam és amit töhben is meg­említettek: a fizetések alaesonyságára. Nem fizetés emelésire, nem fizetésjavításra volna itt szükség, hanem fizetésrendezésre, arra, hogy az alacsonyabb fizetési osztályokban lévő tiszt­vibelő fizetését generálisan rendezzék. Az nem p legendő, ha most 7 vagy 15%-os emelést, vagy pedig 30—25 pengős különmunka átalányt kapnak, hanem generális fizetésrendezésre volna szükség, hogy ne legyen olyan nagy kü­lönbség a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetési oszályok között. Nem azért, mintha irigyelném a legmagasabb fizetési! osztályú tisztviselőktől a fizetést, hanem azért, mert nem helyes, hogy tízszeres, meg tizenötszörös különbség legyen a fizetésben. Ez egyszerűen veszélyezteti az alacsonyabb fizetési osztályok­ban lévő tisztviselők exisztemciáját. Ezzel ösz­szefüggésben van a közéleti tisztaság kér'dése is, mert hiszen ilyenformán valósággal bele­kényszerítik a közéleti tisztátalaniságba azo­kat a kistisztviselőket, akiket egyébként iga­zán nem akarok itt megvádolni vagy meg­gyanúsítani. Tény az., hogy a 150—160 pengő fizetéssel rendelkező ember egyenesen*rá van utalva néha, íhogy ha valahogyan juttatnak neki 20—30. pengőt, akkor azt esetleg elfogadja. M;Í az egyik oldalon hozunk törvényeket a közéleti tisztaság megóvására, de a, másik ol­dalon nem adunk lehetőséget arra;, hogy tény­leg tisztességesen megélhessen az a kisember. Szerény nézetem szerint a fizotésrendezést va­lahogyan úgy kellene megoldani, hogy az alsóbb fiizetési osztályokat a felsőbb fizetési osztályoktól függetlenül, sőt azokat teljesen a mostani színvonalon hagyva, teljesen átalakít­sák, átszervezzék és új alapokra fektessék. Teljesen lehetetlen, hogy az a jegyző, az a megyei, vagy városi tisztviselő', aki reggeltől estig — sőt mostanában éjjel i s _ dolgozik, meg tudjon élni csekély fizetéséből. Tudom, hogy a magánvállalatoknál is nagy fizetésbeli differenciák vannak az alsóbb és a magasabb állások között. A vezérigazgatók fizetései akár tízszer, vagy tizenötször akkora is lehet, mint a legkisebb tisztviselőé, de viszont a legki­33

Next

/
Thumbnails
Contents