Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
174 Áz országgyűlés képviselőházának SOS. ülése 1942 november 10-én, kedden. kint élnek az ország mostani határain túl. Amikor a jövőről beszélünk, akkor ez a két H ors egybekapcsolódik lelkünkben és mindabban a gondoskodásban, amelyet az állam az ő költségvetésében eltervez és elgondol. T. Ház Mindnyájunk lelkében egy erő» hadsereg gondolata él évek óta- és ma még inkább ez a gondolat fogja meg a lelkünket éspedig nemcsak abban az irányiban, hogy kint a fronton legyen erős a magyar, hanem bent is meglegyen az erős hadsereg, amely szükség idején nemcsak az ellenséggel, hanem a belső rendbontókkal szemben is erőt jelent mindnyájunk számára. A belügyi költségvetést is ebből a szempontból tekintve, nagy örömmel állapítom meg, hogy a miniszter úrban a magyar ember lelke él s, a magyar ember jelenéért és jövőjéért aggódik akkor, amikor költségvetését összeállítja és aki, úgy látom, hogy a belső front tartását nem csupán rendészeti ügynek tekinti, hanem szociális gondoskodással is meg akarja erősíteni és tartani. (Ügy van! a jobboldalon.) Rendet, nyugalmat, békességet nem lehet csupán fegyverrel megtartani és megőrizniAz ilyen csak látszólagos rend és nyugalom lehet. A lelkekben kell békességet teremteni és azért kell az állam egész igazgatását a szociális igazság és a szociális gondoskodás követelményeinek alávetni.. Azért fogadoni el én a magam és pártom nevében is örömmel ezt a költségvetést, mert úgy látom, hogy ez a gondolat él a belügyi igazgatás miniszterének lelkében. És nemcsak a számokat nézem, amikor ezt megállapítom, hanem az egész munkát és annak területét is. A számok is azt bizonyítják, hogy nem csupán a rendőrség és a csendőrség, hanem főképpen a közegészségügyi és szociális gondoskodás teszi a belügyi közigazgatást eredményessé, hatékonnyá s a nemzet érdekében valóvá. T. Ház! Sokat beszélünk a közigazgatás reformjáról. Ez természetesen •szükséges lesz. ne áltassuk azonban magunkat azzal a gondolattal, hogy ha a jegyzők munkaköréből ki vesszük az adóbehajtást, akkor a jegyző már a?, ő működésének egész, terjedelmében falujában a nép atyja és vezetője lesz. Én nem a munkakör kisebbítésében, megnyirbálásában látom az igazi reformot, hanem a szellemnek és lelkületnek átállításában is. Ezt az átállítást okvetlenül véghez kell vinni, ha azt akarjuk, hogy a. közigazgatás fent is és lent is, minden vonalon a magyar embert szolgálja és a magyar ember lelki békességét, nyugalmát biztosítsa. Nem szeretjük hallani, ha a múltról beszélve felemlítjük, hogy bizony a jegyzők a faluban sokszor csak a politikai hatalom exponensei voltak és mindent csak ezen a szemüvegen keresztül néztek és tettek. Akik a nép között kint élünk, egy választás utáni hetekben és hónapokban, de még években is szomorúan láttuk és tapasztaltuk a falu életében, hogy nemcsak a sok munkában, hanem inkább a lelküleitükben van a hiba és ezt nem is a jegyzők lelkében, hanem valahol másutt kereshetjük. Azt hiszem ezen a ponton kell egészen radikális munkát végezni s akkor a magyar jegy; ői kar minden munkáját, legyen az mégannyi a néppel egyetértésben, a nép szeretetében kölcöuös megbecsülésben fogja elvégezhetni. ^.z, hogy jegyzőhiány van, nemcsak "Ú kérdés, hanem inkább lelki kérdés. Én «odálom hogy ma senki sem kívánkozik lenini. Mindent a jegyzőn keresztül hajt végre az államhatalom! és ma annyi kellemetlen feladatlot kell a jegyzőnek megoldania; hogy bizony azoknak megoldásával nem arathat mindig szeretetet, megbecsülést és tiszteiletet. De annyi bizonyos, hogy amelyik jegyző ma is hivatásának mlagaslatám áll, atzt ax ő falujában megbecsülik, szeretik!, tisztelik és szívesen hallgatnak szavára. Kevés a jegyző munkatársa,. Nagyon örülök annak, hogy Donáth képviselő úr ismét felvetette azt a gondolatot, hogy amiként a visszacsatolt részeken háromhónapos tanfolyamokon végzik el a jegyzőnevelés munkáját," nem lehetne-e ilyen megoldást találni itt az úgynevezett anyaországban is, főiképpen azoknak a kötzségházán dolgozó tisztviselőknek szániára. akik önhibájukon kívül nem juthattak be 1 annakidején ' a jegyzői tanfolyamra, vagy nem bírtak érettségit szerezni, de 10—15 éve dolgoznak a jegyzői irodában és praktikusan sokkal többet tudnak, mint azok, aikdk a tanfolyamokat elvégezték. (Egy hang a jobboldalon: Igaz!) Kérdem, nem lehetne-e ezeknek a tisztviselőknek is egy. ilyen háromhónapos tanfolyamot rendezni, amelyen megszereznék a jegyzői képesítést és valamikor önálló faluvezetők lehetnének, nemcsak ík'uliJk egy egész életen keresztül'? Igen s ok mos ember van köztük, aki ha két évre* elmegy tanfolyamra, a családját csak nyomorban tudnia odahaza, egy-lkiét hónapot azonban mtindenki elbír, anyagilag is, lelkileg is. Én azt hiszem, hogy erről a gondolatról érdemes beszélni és érdemes vele foglalkozni is. A tanfolyamokkal kapcsolatban a költségvetés lehetővé teszi az ösztöndíjakat. Ha rendes utánpótlást akarunk a jegyzői pályán, akkor IEPZ ösztöndíjat mindenfcinek meg kell adni. Nagvoin kevés olyan jegyző gyakornok van. aki el bírja viselni a tanfolyamok költségeit. Azt hiszem, sokkal többen mennének a Jegyzői pályára, ha a tanfolyamokat _ rövidebb ideig sűrűbben tartanaik és ezefc ingyenesek volnának. T. Ház! Felvetették az egységes adózás kérdését is. Ez minden viszonylatban nagyon szükséges és igazságos volna. A községek megsegítése úgy,' ahogy megtörténik, a valóságban azonban ezen a; pora ton is sok panaszt hall az ember. Beállítja a község a szociális munkaerőt, az országmozgósítási díjnokot s a közellátási díjnokot, mert iái munka folyton nő és szaporodik. Az első esztendőben ezeket a terheket az állam viseli. A rákövetkező években azután mindig 'kisebb lesz a község megsegítése s a végén az egész teher a községre mara : d. Van község, amelyik megbírja, de viszont amelyik meg is bírja, az sem veszi közömbösen ezt az eseményt, amely úgy kezdődik, hogy el referálják a közgyűlésen, hogy ezt a díjnokot az állam fizeti és állítja be. ez nem »i klözség terhe, ne féljetek magyarok nem lesz pótadóemelés és egy-két-három esztendő múlva az egész teher mégis a község nyakába szakad és meg kell emelni a nótadót. Olyan időket élünk, amikor ez nem okoz nehézséget. Ma a falun is sok pénz van, egy-kétszáz pengőre tehát nem néz az a falusi ember sem azonban a nép lelkének nevelése érdé kében mécsein tartom ezt valami célszerű eljárásnak és módszernek,. Ha világosan megmondják: ennyi a ti térhetek, ezt megértik. azt is, hogy vi «el ni" kell mert hiszen erről goncToskodni kell.
