Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. Egy másik kérdés, amelyet a jegyzői munkakörrel kapcsolatban fel szeretnék vetni, a községi szolga ügye. Minden faluházán van községi szolga, altiszt, kisbíró, nem tudom, hogyan nevezik őket. Azt látom azonban, hogy azokban a falvakban, amelyek az én környékemen vannak, ezeket a szegény embereket igen vékonyan dotálják és ha a községi képviselőtestület felemeli is fizetésüket és emberséges megélhetést próbál biztosítani nekik, jön a költségvetés évi felülvizsgálata sa számvevőség szépen leszállítja ezeket a felemelt Összegeket. Ez nem szociális, nem igazságos eljárás és nem a belső béke munkálása és

1 megtartása. A községi szolgákkal kapcsolatosan említem meg az iskolaszolgák ügyét. A községem költségvetésébe a takarítónak be van állítva havi 20 pengő. Ezt próbáljuk 30 pengőre felemelni, nyomorúságos kis összeg még ez is, erre jön a . felülvizsgálás, törlik az emelést. csak 20-at szabad fizetni. Ezek talán mégis olyan dolgok, amelyeken egy kicsit gondol kodnnnk kell. Elismerem, hogy az államhatalomnak védenie kell az adóalanyokat és joga van felülvizsgálni a közületek költségvetéseit, ezekben az apróbb dolgokban azonban mégis csak kell adni bizonyos önállóságot minden közületnek. Végtére is ott. a faluban tudjuk legjobban megítélni, hogy mi az a kis pénz. amiért még kapunk munkaerőt és mi az az összeg, amin túl már nem mehetünk, mert nem bírja el a zsebünk, a költségvetésünk. Országos vonatkozásban kicsiny dolgok ezek, de a faln szempontjából mégis nagyon fontos dolgok, olyan messze vagyunk a miniszter úrtól, hogy ez a körülmény talán teljesen elkerüli figyelmét. (Maróthy Károly: Az atyuska messze van.) Általában a költségvetések felülbírálatánál kifogásolhatjuk, hogy ott bizony igen sokszor dolgozik a számvevőségi toH és ceruza, amely nincs mindig a községi intézmények javára és nincs mindig egy vonalban a nép szociális, kulturális és közegészségügyi céljaival, A költségvetés súlypontja pénzben is, munkában is a szociális vonalon van. Idetartozik a közegészségügy szolgálata és a szociális munkabér; nem szociális megsegítés, mert ezt semmiképpen sem írhatom alá. Amit a belügyi kormányzat szociális téren most végez, az nemcsak jövedelemelosztás, hanem a vagyonnak és tőkének elosztása és azok kezére való juttatása, akik a maguk erejéből vagyonhoz és tőkéhez sohasem juthattak volna. Tulaidonkéupen az is hozzátartozik egy ország belső békéjéhez, annak fenntartásához, hogy ne csak a jövedelmeket próbáljuk elosztani, hanem a vagyont és tőkét is, természetesen nem elkobzással, egyszerű elvétellel, (Maróthy Károly: Ha ezt tesszük,, akkor kommunisták vagyunk!) hanem annak okos és észszerű elosztásával. Ezt látom az országos alap munkájában, mint olyan dolgot, amit helyeselhetek. Ez a gondolat teljesen megfelel a nagy pápák szociális elgondolásának, akár a Rerum Novarum, akár a Quadragesimo Anno pápájára gondolok, akik már 50 évvel ezelőtt irányt mutattak és figvedmezfették a népeket, hogy törődjenek ezekkel a kérdésekkel, különben nem bírják megőrizni és megtartani a népek békéjét és nyugalmát. Ha egy alapból kétmilliót fordítanak bizoülése 1942 november '10-én, kedden. 175 nyos költségekre, akkor annak az„alapnak a munkáját még nem lehet kifogásolni, sőt ki kell emelni, hogy van egy keret, amelyből olyan okosan gazdálkodnak, hogy minden azoknak jut, akik rá vannak szorulva. T. Ház! Megengedem, hogy a munka kezdetén vannak hibák, még nem alakult ki teljes egészében helyesen a módszer, ha azonban közelről nézzük ennek az alapnak munkáját és működését, azon a véleményen kell lennünk, hogy bármilyen erőfeszítésébe kerüljön is a nemzetnek a háborús időkben és azok után is ezen a vonalon haladni, igenis meg kell tartanunk ezt a fejlődést és tovább kell építenünk» mert szociális igazság nefkül sohasem fog megerősödni és boldogulni a magyar nép. Ha ennek az alapnak és a vele összefüggő szerveknek munkaikörét nézem, megint csak azt kell kiemelnem, hogy ez a- munka a magyar embert, a magyar lelket nézi, a gyermekvédelem terén éppúgy, mint a serdülő ifjúság életében és főképpen a felnőtt emberek megsegítésében. A régi költségvetésekben gyermekvédelmi célokra csak a nienhelyi kiadások szerepeltek. az elhagyott, kitett, apátlan, anyátlan gyermekekről törtónt gondoskodás, elég gyengén. A költségvetésnek ez a tétele évről-évre növekszik és évről-évre van beállítva összeg a Stefánia Szövetség munkájának istápolására*, az anyaés csecsemővédelem céljaira. Ma már azt látjuk, hogy a nélkülöző gyermeket és családot meg tudjuk segíteni. (Maróthy Károly: Törté' uik valami megsegítés.) Feltétlenül történik és ezért mindig igazságosan kell elbírálni a kérdéseket. (Maróthy Károly: Künn is történik valami az idegen országokban!) A gyermekiek megsegítése azon akciók révén történik, amelyeket a falvakban folytatunk, a tejakció, cukorakció, étkeztetési akció révén. Aki ezekben résztvesz, az egészen közelről szemléli ennek a munkának hatását és áldását is. Csak egyet kérek a miniszter úrtól. azt, hogy ezeket az akciókat kissé gyorsabb ütemben, idejekorán indítsa el és folytassa leNovemberben vagyunk már és a harmadik negyedre szóló tejakció-pénz még a mai napig sincs meg a vármegyéknél. Novemberben vagyunk, az étkeztetési akciót már meg kellett volna szerveznünk, legalább papíron (Egy hang a szélsőbaloldalon: És a tűzifaakciót isi), be kellett volna egyet-mást szereznünk, hogy az akciót a tél folyamán könnyebben folytassuk. Erre a pénz a mai napig még nem érkezett le a vármegyékhez. Nagyon fontos ennél a pontnál a^ munkaközösségek erőteljes megszervezése^ ás munka baállítá sa. Én az elmúlt esztendőn en is leszögeztem azt az elgondolást, hogy merőben csa,k a közigazgatással ezt a munkát eredményesen elvégezni nem lehet. Ha nem iparko.dunk bekapcsolni a társadalmat a maga egész teljességében, sohasem fogunk eredményes munkát végezni és ennek a munkaközösségnek a megszervezése a hatóságokon keresztül kell, hogy meginduljon; azt hiszem, a legtöbb közületben megvan a készség arra, hogy ebben a. munkában részt vegyen. Igaz. hogy a magyar ember nem nagyon szeret az ilyen munkákban résztvenni, de azért minden faluban lehet találni 30—20 embert, aki odaadja idejét, munkáját ennek a célnak szolgálatára. •A gyermekvédelem kérdésénél az óvodákról szeretnék egy-két szót szólani, melyekről a költségvetés igen soványan gondoskodik. Az óvodákkal kapcsolatos napközi otthonok, gyér-