Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának S03. végső és általiam ideálisnak elképzelt formája niïvmfêla volna, minit a velünk rokon finn testvéreknek az a remek és gyönyörű fürdőkitltuszia'v amely fmíinden kis parasztházban megtalálható, (lneze Ântal: A sauna!) A másik dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmet, ennél sokkal súlyosabb kérdés — Maróthy képviselőtársam is célzott rá — és ez a lakásínség kérdése. (Halljuk Halljuk!) Különösen, mint székesfővárosi képviselőnek kell foglalkoznom a lakáshiány mérvével. A széli «sfőváros illetékes ügyosztályánál, amely a székesfőváros* tulajdonában lévő házakat, részben bérházakat, részben a szociális célokat, szolgáló kislakásokat kezeli, majdnem 20.000 kérvénv fekszik, hozzá kell tennem, nagyobbrészt teljesen reménytelenül, mert hiszen annak egy elenyésző töredékét sem tudja az ügyosztály kedvezően elintézni. Itt tehát kétségtelenül tenni kell valamit. A miniszterelnök iir e tekintetben tett is már bejelentéseket úgyhogy én most a belügyminiszter urai — ne méltóztassék rossznéven venni — sürgetem. bofiry ebben a kérdésben tegyünk minél hamarabb valamit, mert nehéz elviselni azt, amit az életben ma naponta látunk; különösen mi képviselők, mert hozzánk a fogadónapokon a budapesti szegény emberek, tömege jön ilyen lakáskérésekkel, tapasztaljuk, hogy az esetek túlnyomó többségében valóban igen méltányos esetekről van szó. hogy akárhányszor éppen sokgyermekes családokat a mai lakbérleti szabályrendelet által korrektnek minősíthető eszközökkel tétetnek ki az utcára. Feltétlenül módosítani kellene tehát a lakbérleti szabályrendeletet ezeknek az igényeknek megfelelően. Ami pedig — amiről Maróthy képviselőtársam is szólt — a zsidó lakásokat illeti, azt hiszem érzelmi szempontokból függetlenül valóban mindnyájan úgy gondolhatjuk hogy ha valakinek szűkölködnie kell lakásban, akkor az no a mi magyar vérünk legyen elsősoorban. (Ügy van! Ügy van!) hanem az, akihez nekünk vérségileg és eszmeileg az égvilágon semmi közünk sincs és akik között számosokat találunk, akiknek több lakásuk is van Budapesten. Nem akarok detail példákat hozni ide a Ház elé, de szinte jelkép gyanánt hozom fel és említem meg, hogy egy jó jövedelmű zsidó aszszonynak néhány szobás villája van a Svábhegyen, azt télen természetesen üresen hagyja, ugyanakkor a Lipótvárosban is van jónéhány szobás lakása, ezzel szemben az én derék szegény magyar testvérem, akinek négy gyermeke van, nem tud sethol elhelyezkedni, hanem egy kapu alatt húzódik meg valahol nagy nyomorúságában Azt hiszem valóban ideje volna. ha a szép szó nem használ, (Egy hang a széh sőhaloldalról: Eddig sem használt) az elképzelhető legdrasztikusabb eszközök igénybevételének is. Van azonban egy másik része is a lakáskérdésnek, mert ezek csak úgynevezett sofortintézkedések volnának. Ugyanis gondolnunk kell a jövőre is, amikor a budapesti lakásínség, hogy úgy t mondjam intézményessé fog válni, — valószínűleg ez lesz a helyzet némely vidéki városban is — sőt a háború után a helyzet egyre rosszabb lesz, ha csak nem következnek be a zsidók kitelepítése terén valóban olyan radikális intézkedések, amelyek itt megfelelő számban lakásokat is felszabadítanak. Egyébként mái- most feltétlenül intézkednünk kell, hogy a háború után amúgy is szükséges nagy átmeneti gazdálkodási terv keretében a lakásépítkezésekről is gondoskodás to'rülése 1942 november 10-én, kedden. 173 •ténjék, annál is inkább, — sokszor elcsépelt igazság ez — mert tudjuk, hogy ez kulcsipar, amely számos más iparágat is foglalkoztat. T. Ház! Végezetül szerettem volna még néhány szót szólni a közbiztonsági szolgálatról. Minthogy azonban időm lejárt, röviden csak annyit: a mai megnehezült időkben valóban kétszeresen fontos a közbiztonság helyes ellátása, mert amikor igyekszünk szociális problémáink megoldásával és gazdaságpolitikai eszközökkel az ország nyugalmát és békéjét biztosítani, akkor a legkíméletlenebb és legkönyörteleuebb eszközökkel kell lesújtani azokra, akik ezt a rendet megbolygatni próbálják és legyenek ezek politikusok, akik a mai nehéz időket a maguk javára akarják kihasználni, vagy akár betörők, akik a sötétséget akarják felhasználni. Teljesen egyre megy, mert végeredményben az országnak árt mindegyik. (Ügy van! Ügy van-) ; Megpróbálván röviden összegezni az el mondottakat: én azt látom, hogy a belügyi tárca vezetése a múltban tökéletesen megfelelt azoknak a súlyos kívánalmaknak, amelyeket egyrészt az egészségvédelem és a szociálpolitika feladatai jelöltek ki számára, a jövőre nézve pedig lehetőségeket ad ez a költségvetés a további hasznos munkára is, másrészt viszont jó kezekben látom a közbiztonság eszközrendészet munkájának a legfőbb irányítását is, ezért pártom és a magam nevében a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mátéffy Viktor! Elnök: Mátéffy Viktor képviselő urat illeti a szó. Mátéffy Viktor: T. Ház! Szinte mindenben egyetértek előttem szólott képviselőtársammal, mégis szeretném felhívni a figyelmét egy dologra, arra, hogy amikor összehasonlítást teszünk a múlt és a jelen között, az igazság szemüvegét sohase tegyük le. Más időkben, más erkölcsi és anyagi körülmények között működött az önálló közegészségügyi minisztérium és más körülmények között működik a mostani belügyminisztérium ugyanazon a munkaterüíMen. Nem lehet a volt minisztériumnak é» a benne dolgozó nagy államférfiaknak, közegész?ségügyi és szociális nagyembereinknek a mun kaját kisebbíteni azért, hogy nagyobbnak lássék a mostani munka mértéke és eredménye. Én ezt a költségvetést, amelyet háborús költségvetésnek, a megnagyobbodott ország költségvetésének szoktak, nevezni, ebből a ^szempontból bírálom meg és úgy látom, hogy két gondolatkörben élünk és mozgunk mindnyájan, nemcsak itt bent a Házban, hanem kint is az egész országban. Ez a két gondolatkör a külső és a belső front. Ha ** költségvetés számtengerében keresgélünk, ez a két gondolat tolul a lelkünk elé a számokban is, a honvédelmi tárca és a belügyi tárca költségvetésében. Mindannyian axon aggódunk, hogy odakint katonáink győzelmesen végezhessék be * nagy munkájukat, viszont itt bent mindanynyian azon dolgozunk, hogy a belső front meg ne inogjon, se most, se a jövőben. Ezeken túl 1 azután még egy nagy kérdés lebeg előttünk: azoknak a magyar testvéreinknek a sorsa, akik