Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

166 Az országgyűlés képviselőházának 303. vidékenként megküzdenek egymással az érdekeltek és így egymás küzdőerejét arra^ a fokra csökkentik, amelynél a kiegyenlítést már könnyebben meg lehet találni. Mélyen t. Képviselőház! Amikor az önkormányzatok jelentőségét kissé vázoltam, bá- i tor vagyok még arra is ráutalni, hogy egy | nagy forduló előtt állunk. Úgy vettem észre, hogy a mélyen t. kormány is készül az át- , . menetgazdálkodás programmjára. Szeretném, I ha az önkormányzatokban is fel lehetne kel- \ teni az átmenetgazdálkodásra való készülődés szellemét. így, hogy zárt ajtók mögött tárgyalunk egy-egy közigazgatási vagy más reformkérdést, azt hiszem, nem lehet ezt elintézni. Azt hiszem, hogy a városok, a vármegyék életében, a sajtó stb. terén óriási nagy eszmeharcot, eszmecserét kell indítani erről, hogy a helyi kívánságok, a helyi érdekek összegyűjtésével, kidolgozásával és rendszerbe foglalásával mindenütt kialakuljon a helyi közvélemény. Azt hiszem, ebben a tekintetben nagyon sok tennivalónk van- Itt csak arra utalok, hogy a feketepiac társadalmunkat valósággal elron- totta. Ennek a helyébe meg kell szervezni a rendes piacokat, vagyis meg kell találni a falvak és a városok közti rendszeres összeköttetés útját-módját. Útépítésekkel és más közmunkákkal a várost vonzóvá kell tenni a falura nézve, viszont a falut is vonzóvá kell tenni a városra nézve, nehogy a faluban a rossz kereseti viszonyok miatt nehéz, legyen az élet s megint elinduljon a menekülő beáramlás a városok felé, nehogy nagy munkanélküliség legyen. Ezt közösen kell elhatározni. Most abba az irányba fejlődött a helyzet, hogy a városok egy nagyon egészséges, mo. ! dern önkormányzat alapjait rakták le, de ez- j zel egyúttal mintegy külön is váltak a vár- j megyéktől, megkezdődött a közigazgatási élet | kettéválása, holott közigazgatási életünk két j legfontosabb törzse, alapja, a város és a vár- j megye együtt valósíthatja csak meg azt a j nagyszerű önkormányzatot, amely majd az át- ! menetgazdálkodás idején is az egymásra utalt ! falvakat és városokat egy nagy közszellemben j tudja összehozni. Nagyfokú együttérzés nélkül j tulajdonképpen nem lehet megcsinálni azt. ' hogy a piac megfelelően kiképződjék egy va- j ros körül. Nagyra becsülöm a Városok Szövetségét, de fontosabbnak tartom a városoknak és a falvaknak a vármegyéken belül való szövetkezését. Ebben az irányban feltétlenül most kell felébreszteni a közgondolkodást, mert különben akkor, ha majd befejeződik a háború, J nagy tanácstalanság, kapkodás keletkezik, ! ezerféle eszme nyújtogatja majd a kezét, ideges tünetek fognak határozni, a hangosabb szót fogják meghallani és csinálnak majd egy csomó rossz kísérletet, a helyett, hogy az előr« megszabott úton, az egymáshoz való szokásnak erejével tudnák öntudatosan kialakítani a ma guk eletprogrammját. Azt hiszem, nem sok időm van még hátra (Felkiáltások balfelől: Van még! Tíz perc! — Halljuk! Halljuk!}, de méltóztassanak megengedni, hogy éppen az önkormányzatok szempontjából, a városok és vármegyék szempontjából mondjak valamit arról a nagyon jeles alkotásról, amelyet Oncsa. névvel tiszteilünk. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Természetes dolog, hogy azt a nagy öntudatosságot, amely ülése 1Ù42 november lÖ-én, kedden. Magyarországnak szinte, hogy úgy mondjam, zavart közgondolkodásából kiemelte a népjóléti irány szükségességét és ennek a népjóléti iránynak érdekében egész országos szervezetet kívánt létrehozni, ezt a> gondolatot csak mint megváltó, üdvös gondolatot lehet üdvözölni és csak áldani lehet. Hiszen hallunk gyönyörű eredményekről, arról, hogy 36.000 család ennyi vagy annyi milliós segítségben részesült, de úgy, hogy az a segítség nem elroutója, hanem feiemelője lesz, mert ezek a tönkrement vagy egzisztenciájukban teljesen megingott kis far miliák annyira helyrejönnek, hogy mintegy példát mutatnak a becsületességben és a segítség visszafizetésében; egyszóval valósággal szárnya kel a szegény ember, becsületességének és életrevalóságának. Ezt hívta életre az Országos Nép- és Családvédelmi Alaip. Ha az ember erre az eredményre és ennek nagy erkölcsi jelentőségére gondol s egyúttal arra a folyton növekvő óriási biztató kilátásra is. amely ebből szinte a kamatos kamatok arányában előáll, akkor természetes dolog, hogy csak elismeréssel, dicsérettel és csodálattal szólhat erről az intézményről. Már tavaly is bátor voltam megemlíteni, hogy meglévő történelmi önkormányzatunkba az Oncsa. nincs szervesen bekapcsolva. Akkor a belügyminiszter úr azt a választ volt szíves adni, hogy igenis be van kapcsolva. Én itt nem vitatkozni akarok, hanem csak a magam félreértett akkori szavait akarom megmagyarázni és ma is vallott nézetemet óhajtom haiiigoztatwi, .amikor azt mondom, hogy í.lZ ti gyönyörű intézmény, amelyet 0»ncsa.-nak ne>vezünk, tulajdonképpen központban ápolt virág s csak ennek a központi virágnak a lehajlása mutatkozik H megyékhez,, a városokhoz. Olyan mint egy dísznövény odia helyezése. «.hogyan az Oncsa. a mostani közigazgatási szervezettel ilyen kapcsolatban van. (Ügy van! Úgy van! bal/mzépen.) Az Oncsia.-nak sajátmagának megvan a vezető és rendelkező szervezete. Az alispán egy aljegyzőt 'bocsát a rendelkezéséire a megyében, ai törvényhatóságok csinálnak népjóléti terveket, azoknak a>z elfogadása és megvalósítása azonban az Oncsa. központi szervezetétől, külön_ állami szervezetétől függ. Megindult egy újabb hiviaítalnokseregnek a képzése, amely mintegy konkurrál a megyék népjóléti irányú közigaizgatásával. Itt kell megemlítenem azt, hogy emlékezetem szeriint négyezren felül van a megyei tisztviselők száma s ezeknek egyötöde lehet árvaszéki tisztviselő. Ezeknek a költségei körülbelül 2—3 millió pengőre rúgnak és ugyanennyi az újonnan alkotott Onosa. népjóléti szervezetének személyzeti költsége ,is. Összesen tehát 6 millió,pengő költség a népjóléti irányú tisztviselősizervezet fenntartásához szükséges. Kérdeni ezek alapján, hogy a történelmileg kialakult árvaszékek, gyámhatóságok, miben vesznek részt a népjóléti ügyek intézésében? Vagy az ő költségük felesleges vagy az Oncsa. kjöltsége, vagypedig, ba egyik sem felesleges, akkor a kettőnek az egyesítésével mindenesetre telivérebb, az életnek megfelelőbb, a helyi körülményekhez inkább igazodó, a helyi tudomásokba inkább bekapcsolódó népjóléti közigazgatást lehetne megszervezni. Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy; az árvaszék éknek az a

z elhanyagolása, amely bizonyos idő óta mutatkozik, kapcsolatsain! lehet azziai, hogy talán Mikszáth Kálmán bonhomizmusának hatása alatt sokat tréfálkoztak erről az intéz.*