Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
162 Az országgyűlés képviselőházának 303. szeríteni. hogy 500 lakást adjanak át a keresztényeknek. Aztán szó volt arról, hogy a Várat és a Belvárost és még nem tudom melyik kerületet ki fogják üríteni a zsidóktól. Ezeket mi még átmeneti megoldás gyanánt is komolytalanoknak tartjuk. Itt az egyetlen helyes és jelenlegi külpolitikai helyzetünknek, valamint a háborús célkitűzéseknek megfelelő megoldás az volna, hogy a zsidóságot méltóztassék gettóba összegyűjteni. Megvan erre a mód a Lipótvárosban és a Terézvárosban. Ott úgyis 50 százaléka már a zsidó lakosok arányszáma, ha tehát a másik 50 százalékot onnan kivonjuk és helyébe a zsidókat telepítjük a többi kerületből, a megoldás teljesen kész is van. Ha azonban a kormány ebbe nem akar belemenni, még mindig ott,van az a megoldás, hogy méltóztassék a zsidó nagylakásokba betelepíteni a többi zsidót és az így felszabadult lakásokat méltóztassék fenntartani a keresztény tömegek számára. (Rajniss Ferenc: Testvér a testvérrel!) Itt van egy másik népbetegség, a 'zsidók fajgyalázása, amit nagyon könnyen tudnak elkövetni annak folytán, hogy a zsidó háztartásokban még ma is tarthatnak keresztény cselédeket. (Rajniss Ferenc: Zsidófeleséges bíró ítél ezekben az ügyekben!) A kormány ezzel a faj fertőzésének legnagyobb lehetőségét tartja nyitva. A megfelelő intézkedés hiánya tulajdonképpen nem más, mint a fajvédelmi törvény szabotál ás a. Osak Budapesten 60.000 olyan keresztény cselédleány szolgál zsidóknál, akiknek meggyalázását és rajtuk keresztül a faj meggyalázását a megfelelő intézkedés hiánya lehetővé teszi. Szomorú, de a miniszter úr közismert álláspontjából érthető, — amit a miniszter úr a bizottsági tárgyalások alkalmával mondott — hogy tudnillik ezt a kérdést nem lehet megoldani, mert mi lesz akkor a cselédekkel, nem tudjuk őket elhelyezni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez teljesen komolytalan álláspont, hiszen éppen ellenkezőleg ez juttatná hozzá a keresztény középosztályt is ahhoz, hogy alkalmatzottat tudjon tartani. Áttérek most a közigazgatási kérdésekre. Legyen szabad mieigállapítanom, hogy amint fenn nincs változás és reform, azonképpen a községieknél sincs olyan reform, amely racionálissá, okossá és egyszerűbbé tenné közigazgatásunkat. Szembeötlő aránytalanság van egyes községeink) adminisztrációja között. Nyilvánvaló, hogy egy 300 lakosú kisközségeit valahol Zala megyében nem lehlet ngyamugv adminisztrálni, mint egy 30.000 lakosú alföldi községet, de az adóztatás szempontjaiból sem lehet őket egy kalap alá venni. Természetes, ennek osiaík az az egy eredménye lehet ami már teljesen kifejlődött és abban nyilvánul mieg, hogy a községek túlnyomó része, 73%-a, államsegélyre szorul. Látjuk tehát hogy a rendszer teljesen rossz, Magyarorszáíg községednek 73%^a államsegélyt kiap. Ez helytelen, mert szép kis önkormányzat az, amelybe immár a jegyzőt is úgy nevezzük ki és ellátását is államsegélytől tesszük függővé. Ezeken a kérdéselkie'n valamiképpen változtatnunk kellene. De szóvá kell tennem egy másik közigazgatási intézkedést is. Most volt halottak napja. A keresztény kegyelet minden évben újra és újrai gyertyát szoikiott gyújtani az elhalt hozzátartozóik sírján. A magyar keresztény közönség fájdalommal bláir. de tudomásul vette azt az intézkedést, hogy eziittal nem ülése 1942 november 10-én, kedden. szabad kimenni ai temetőbe és neim lehet gyertyát gyújtani 5 óra után, sőt gyertyát gyújtani egyáltalán nem lehet. Tudomásul vettük, de kérdezzük, miért gyulladtak ki aklkíor inam is egy évben egyszer, hanem minden szoimbiaton a zsidók sábeszgyertyái még mindig szerte az egész országban? (Pándi Antal: Az más! — Derültség. — Peyer Károly: Legyen egyszer sábesze Meizlemek is! — Derültség. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Legyen szabad most rátérnem^ a névmagyarosítás kérdésére. Sokan ma aizért nem akarják nevüket megmagyarosítani, mert azt mondják: amíg zsidók viselnék ilyen gyorsan átalakított magyar neveket, atddig ők nem hajlandók magyar neveket felvenni. Kéltiségtleletriiül helytelen álláspont, de viszont annyiból igazuk van. hogy elsősorban a zsidóktól kellene megvonni a jóhangzású^ magyar neveket. Tudjuk jól, vámnak ma törvényieink, amelyek a zsidókat e*l akarják különíteni a nemzettől. Az volna a« Legtermészetesebb eszköze ennek a szeparációnak, ha már^ a magyar név alatt sem rejtenénk el a zsidót hanem régi nevét adnánk neki vissza. (Gr. Apponyi György: Ez elli en a néme'tek tiltakoznának!) Kétség teleim, a< miniszter úr úgy látta, hogy ebben a 'kérdésben nincs semmi teendőnk, miért — amint a bizottságban mondta — a külföldi zsidótól úgyis mög lehet vonni ai magyar nevet, ez pedig teljességgel elegendő. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem ezt mondtam!) Tagadjuk ezt az álláspontot. Semmiképpen sem elegendő, hiszen ezen a téren gyökeres változásra és a teljes szeparációra van szükség. ezt pedig a névnél kell elkezdeni. Egyébként elismerem, a névmagyarosítás nem m állam, sőt nem is a kormány feladata. Ez társadalmi feladat, nekünk kötelességünk, hogy a kérdést kezünkbe vegyük, amihez szükséges az. — és fel is hívom igen t. képviselőtársaim közül azokat, akik még nem magvai* névvel járogatnak be ide — hogy minél előbb magyarosítsák mes 1 nevüket, sőt álljanak egy ilyen mozgalom élére és adjanak példát ebben, mert lehetetlenség az, hogy olyan emberek, akiknek már sem a nagyapjuk, sem más ősük nem tartozott semmiféle idegen nációhoz, ilyen anakronizmus folytán még mindis- idegen névvel futkározzanak. (Pándi Antal: Kezdjék el a miniszter urak! 1 ) T- Képviselőház! Egyetlenegv közigazgatást láttunk mostanában, amely közmegelégedésre^ működött, ez azonban nem a belügyminisztérium, hanem a honvédelmi minisztérium alá tartozott. Volt pedig ez a katonai közigazgatás az egyes^ visszatért területeken: ki ottani lakosok valósággal csodálattal beszéltek _ arról a megértésről amelyet a katonai közigazgatásnál tapasztaltak. Sajnálatos azonban, hogy amikor aztán bevonult a ma gyn r polgári közigazgatás, rövidesen ki kellett, ábrán dúlni ok. T. Képviselőház! Idézhetek a miniszter úr egy régi beszédéből. (Halljuk! Halljuk! a. szélsőbaloldalon.) amelyben ezt mondta 1932'beti (olvassa): »Gondolok az ország közigazgatásának racionalizálására. Mai közigazgatásunk túl van méretezve, vannak elavult és atavisztikus dolgok, amelyeken javítani kell.« Be is ígért három reformot: a fórumok megfelelő lebontását, az alsófokú közigazgatási bíróság létesítését, végül a gyámügyi reformot. Kevés miniszternek adatott meg (Rajniss
