Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303Ferenc: À tízéves impérium!) az a szeranese, hogy nyolc év alatt valósíthassa meg- gondolatait. A minilszter úrnak megadatott, azonban ezeket a javaslatokat, sajnos, csak ilyen igétrietek formájában halljuk tíz év óta, de még nem láttuk azok megvalósítását. (Vitéz Várady László: Közben egy kis háború is volt!) Régebben racionalizálásinak hívták a közigazgatás egyszerűsítését, 1929-ben az általunk annyiszor kritizált Bethlen-kormány volt az, amely ebben a tárgyban kiadott egy rendeletet, majd 1930-ban Darányi államtitkár elnökleté alatt táricaközi bizottság alakult a közigazgatás racionalizálására. Az ügy kormánybiztosa aztán gyorsan egymás után be is nyújtotta javaslatait. (Rajniss Ferenc: Szegény Magyary, jól megjárta!) Közben aztán Bethlen távozott, utóda, Károlyi Gyula viszont KeireiSiztes-Fischer belügyminiszter úrra bizta az egész ügyet és a kormánybiztost is 'alája rendelte. Ezzel a racionalizálásnak teljesen be is fellegzett. Hogy befellegzett, azt r nem én mondom csak, hanem maga a kormánybiztos is, még pedig nem is most, hanem 1940-ben mondta a következőképpen (olvassa): »Amíg a belügyminiszternek, vagy más szakminiszternek lesz a feladata, hogy vállalja a közigazgatás racionalizálását, addig nyilvánvaló, hogy a vezető tényezők még nem akarják ezt* T. Ház! Tipikus, sőt mondhatnám klinikai példája annak, hogy ^ hova fejlődhetett a mi közigazgatásunk, a híres nagykőrösi kórház esete. Ismerjük a dblgot. 1929-ben a polgármester és a képviselőtestület, elhatározta, hogy kórházat építenek. Minden lehetőségük és adottságuk megvolt hozzá (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Csak pénzük nem volt!), mert bizonyos alapítványokból 360.000. pengő állt rendelkezésükre. Nem hallottam a miniszter ár válaszát. Mit mondott? (Rajniss Ferenc: Csak pénzük nem volt!) Mondom, 360.000 pen erő alapítványokból rendelkezésükre állott, 80.000 pengőt a vármegye helyezett kilátásba. 160.000 pengőt pedig kölcsön útján akartak biztosítani s így rendelkezésre állott volna 600.000 pengő, amellyel kórházépítést terveztek. Ez 1929-ben volt. Azóta a közigazgatás bürokratikus intézkedései következtében elhúzódott a dolog s csak most, ebben az évben, amikor országos ügy lett belőle, amikor már a napisajtó is rámutatott erre, tudták megkezdeni a kórház építését. A falak azonban még ma sem állanak és_ természetes dolos, hogy ismeretlen az idő, mikor fog ez_ a kórház elkészülni. Kérdezem, vájjon hány ilyen közügy, hány ilyen kórházügy és egyéb ügy va.n még, hogy ne is beszéljek a magánfelek dolgairól, amelyek elakadnak a bürokrácia útvesztőjében?! T, Képviselőház! A belügyminiszter úr legutóbb^ beszédeiben visszatérőleg újra és újra. mindig azt mondotta, a non possum us álláspontjára helyezkedve, hogy most 'nem lehet, most háború van, most nem tartom alkalmasnak az időt -arra, hogy valamit hozzak. Tgenáim, csak egy a baj, az. hogy a miniszter úr hosszú pályafutása alatt majdnem mindig azon az állásponton állott: most épnen nem alkalmas az idő arra, hogy. valamit csináljunk. Áttérve a rendészeti kérdésekre, abbéin a helyzetben vagyok, hogv ugyancsak idézhetek a belügyminiszter úr tíz évvel ezelőtti beszédeiből. Annakidején. 1932ibeu azt mondotta a miniszter úr,.hogy (olvassa): »50 000 pengővel kénytelen voltam emelni a közbiztonsági alap ülése 1942 november 10-én, kedden. 163 tételét, mert egyre jobban fokozódik - az országban a külföldről ide beszivárgó bolsevistakommunista propaganda. Azóta erre -a rendészetre sok-sok milliót — nem 50.000 pengőt, hanem sok-sok milliót — költöttek, azonban úgylátszik, hogy a beszivárgás éppen úgy végigkíséri a miniszter urat pályáján, mint, ahogyan a gyűléstilalom is végigkíséri. Mintha csak szerte Európában éreznék a zsidók, hogy Magyarországon a m. kir. belügyminiszter nagyon jól tudja végrehajtani a múlt századból való liberális törvényeket, és igyekeznek idejönni, ideseregleni, ahol nemcsak élet- és vagyonbiztonság van, hanem ezenkívül itt-ott egy kis kizsákmányolás, egy kis árdrágítás és egy kis szabotázs is kerül részükre horogra. Most legújabban pedig* az a helyzet, hogy ellenségeink egész kémszervezete a beszivárgó zsidóságra van felépítve, természetesen nem haeyvan figyelmen kívül az itthoni zsidóságot sem. Kora tavasszal történt, — emlékszünk rá V-T hogy Győrben szabotázs történt, amelynek egyik vádlottját felakasztották, több pedig súlyos büntetést kapott. Azután az év őszén a máramar o si zsidók is megtették a maguk szempontjából a kötelességüket; tudjuk jól, miket gyújtottak fel: katonai élelmiszerraktárakat, stb. Természetesen ezeknek fedőszervezetük is megvan a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben. (Kabók Lajos: Hogy mondhat ilyet 1 Éppen onnan érkezett a feljelentés! — Zaj.) Éppen legutóbb tartottak a Népszava szerkesztőségében házkutatást és nem mindeu eredmény nélkül. (Kabók Lajos: Ez is hazugság! A legnagyobb hazugság, amit mondott! Sohase tartottak házkutatást! Hazudik!) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom,. Maróthy Károly: Ma is az a helyzet, hogy a leventék ki vannak véve a pártszervezkedés alól, viszout a szakszervezetekben benn lehetnek. Ma is az a helyzet, hogy a nyomdásztanoncokat à Népszava Világosság nyomdájában szabadítják fel, (Peyer Károly: Ez is egy legenda!) ugyanakkor, amikor a többi hazafias vállalat nem teheti ezt. Itt van legújabban a murakereszturi kommunista-bűntett esete, itt van a mostani szerencsétlen vasúti katasztrófa, amelyet nyilvánvalóan a kommunista bűncselekmények eredményeképpen idéztek fel. Most ebben á pillanatban folyik a budapesti törvényszék előtt egy zsidó-kommunista tárgyalás is, amelynek 60 vádlottja, van. Az eddig elhangzott vallomások azt bizonyítják, hogy a kommunista röpcédulát a szociáldemokrata pártban kapták. (Peyer Károly: Nem igaz! Ezt a Löwi mondta magának!) Ez így van, ez az újságban van, s hal ön elment volna oda, meghallhatta volna saját fülével. (Peyer Károly: A Löwi-esaladban mondták ezt magának!) Elnök: Peyer képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Maróthy Károly: Ugyancsak a szociáldemokrata szakszervezeteken keresztül jut el a. hadiüzemekbe is a szabotálás a különböző nmukaköz vetítés folytán és az ottani zsidó vezetők természetesen mindezt elősegítik. (Peyer Károly: Maszlag!) Fedőszervek vannak, részint a szociáldetmoferatapárt. részint pedig a Népszava különféle akciói. Tudjuk jól, hogy március 15-én a Petőfi-szobornál a szobor lábához vörös jelvényeket raktak le, (Peyer Károly: Nem, majd zöldet! — Derültség.) Mi nem is 'tagadjuk, csak önök se tagadják, mint a 31*